Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
9. szám - Dr. Szolnoky Csaba: A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamatai hazai nagy folyóinkon
404 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Dr. Szolnoky Cs.: A hőszennyezés soknak az elkeveredést befolyásoló szerepe azonban jelentős, elsősorban a csóva kezdeti szakaszán [10,11,12], A hőmérsékleteloszlás A hőmérsékletmérések az áramlási vizsgálatokkal egyidőben történtek, mintegy 90 km-es hoszszon adva képet a melegvízzel terhelt Duna-szakasz eddig nem ismert jellegű hőmérsékleteloszlásáról, a kialakuló meleg vízcsóváról. A csóva kezdeti szakaszán, a bevezetés után mintegy 600 m-re, a 3. sz. méréskor meghatározott sebesség- és hfímérsékleteloszlást a 4. ábra mutatja; egyértelmű a fajsúlykülönbség mérsékelt hatása alatt álló, parthoz simuló melegvízcsóva jellege. A vizsgálatok folytatása során, az egymással párhuzamosan dolgozó, az áramlási-, hőmérsékleti-, és meteorológiai viszonyokat rögzítő mérőcsoportok gyakorlatilag a bevezetett melegvízzel (a Duna középsebességével) haladtak lefelé és végezték a keresztszelvényekben a megfigyelést, megállapítva, hogy a parthoz simuló melegvízcsóva jellege nagyobb távolságban is hasonló a torkolat közélében megfigyélthez. A jobbpart közelében, még 25—30 km távolságban is határozottan mérhető volt a jobbparti, mintegy At=l °C többlethőmérséklet, sőt ez a hosszabb folyószakaszon végrehajtott 1977. október 12—13. méréskor (5. ábra) még a kereken 90 km-re levő Paksnál is megfigyelhető volt (a Százhalombattánál levő = 8,9 °C teljes többlethőmérsékletnek mintegy 10%-a). A bemutatott áramlási és hőmérsékleteloszlási vizsgálatokból megállapítható, hogy a megfigyelt melegvízcsóva a Duna-keresztszelvényekben mindvégig elkülönülten halad még közel 100 km távolságban is, a melegvíz elkeveredése tehát térben és időben hosszan elnyúló folyamat. Dunai viszonylatban tehát nem számolhatunk a külföldi szakirodalomban leírt szélsőséges esetekkel, például a mindössze néhány km-es szakaszon bekövetkező gyors- és teljes elkeveredéssel, sem pedig a hideg és melegvíz fajsúlykülönbségéből eredő, számottevő hőmérsékleti rétegződéssel. A folyót érő és biológiai szempontból esetleges veszélyt jelentő hőterhelés egyrészt az erőmű és a melegvíz-visszavezető csatornára jellemző rövididejű, de intenzív ,,hő-sokkot", másrészt hosszú folyószakaszra kiható, de lényegesen kisebb hőhatást jelent [13, 5,~44]. A két jellemző hőhatás aránya azonban — amint erre a 6. ábra felhívja a figyelmet — az adott erőmű, illetőleg melegvízkezelés el nem hanyagolható egyedi sajátosságaitól függ; a vizsgált Dunamenti Hőerőműben például a magasabb vízállás a befogadóban gyorsabb, kedvezőbb elkeveredést eredményez, viszont ugyanakkor beduzzasztja a melegvíz-visszavezető csatornát, így kedvezőtlenül megnöveli ott a víz tartózkodási idejét és így a vízzel együtt mozgó élöszervezeteket érő hőhatást. Ilyen szempontból az egyes erőművek melegvíz-visszavezetéseit egyedileg kell vizsgálni és elbírálni [15]. Az elkeveredési és visszahülési folyamatok kapcsolatát, jellegzetesen dunai arányaikat a 7. ábra Közepes feletti vízállás, 1975. június 24., h g-410cm \—Alacsony vízállás, 1975. október 8., •163 cm 1 2 A melegvíz bevezetésétül eltelt idő [h] Puc. 6. CoKpaujenue eo epeMenu usfíbimoHtwü meMnepamypbi HUíice JJynaücKoü T9L( 6. ábra. A többlethőmérséklet időbeni csökkenése a Dunamenti Hőerőműnél Fig. 6. Reduction of excess temperature over time in the Danube Mérési szelvény: / // /// /|/ 9-' ' v. vi vn. vm: O -k; I s -c: <3 csaj 5 -Q.-tí u -p 1 ^ 4 3 1 1 0 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0 SZÁZHALOMBATTA / s-1976. VI. r-1976., 30. / s-1976. VI. r-1976., 121. — — / u b- f— § § § § § § Puc. 7. 7. ábra Fig. 7. and 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 Távolság a bevezetéstől, L [km] • 1 1 1 1 r———i 0 1 2 3 4 5 6 Idő, X [h] Teruioeoü npocpuAb u U3MeHemiH KOAmecmea menAa edoAb uiAeűcfia nodoepemoü eodu e JJynae . Dunai melegvizcsóva hőmérsékletének és hőszállitásának hosszmenti változása Variation in the direction of flow of the temperature heat flux in the warm water plume in the Danube
