Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
9. szám - Dr. Szolnoky Csaba: A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamatai hazai nagy folyóinkon
402 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Dr. Szolnoky Cs.: A hőszennyezés CHUM. 1. Bnadenue e JJynaü newcu Eenma 1. kép A Benta patak dunai torkolata Picture 1. Entrance of the Benta Creek to the Danube lenség, ami arra engedne következtetni, hogy még nagyobb melegvíz-hozamnál bekövetkezne a csóva elszakadása a partvonalról. Az utóbbi megállapítás általánosításával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a vizsgált százhalombattai melegvízbevezetés egyedi sajátosságaira, amelyet a Duna és a bevezetett melegvíz méréseinknél tapasztalt impulzusviszonyait tükröző 2. ábra szemléltet. Az a részletábrán láthatóan a vízállás emelkedésével, vagyis a Duna vízhozamának növekedésével a Duna IA —m •VA — Q • Q-VA impulzusa mérsékelten növekszik, a bevezeteti melegvíz impulzusa viszont — a Duna beduzzasztó hatása miatt rohamosan csökken. A kialakuló csavaráramlást és az egész torkolati áramképet minden bizonnyal lényegesen befolyásoló 1/,/IA impulzusarány ezért (b részletábra) szintén csökken a vízállás növekedésekor, illetőleg a Q/,/QA vízhozamarány csökkenésekor. Más jellegű melegvízbevezetésnél azonban az impulzusviszonyok is másképpen alakulhatnak. Nem folyó-, hanem pl. surrantószerű bevezetésnél a befogadó duzzasztó hatása elmarad vagy lecsökken, a melegvíz közel állandó sebességgel és impulzussal lép be a befogadóba, tehát az 1/,/Ia impulzusarány is kevésbé csökken le a vízállás növekedésekor. A magasabb vízállású (esetleg beduzzasztott) befogadó mélyebb vízterében viszont a belépő melegvíz változatlanul nagy keresztirányú impulzusa ós kisebb fajsúlya a keresztirányú áramlást erősíti, azaz a melegvíznek a befogadó hidegebb vizére való gyorsabb szétterülését, sőt a melegvízcsóva,parttól való elszakadását is lehetővé teheti. A melegvízcsóva áramlási képe t -Ö -Q 500 m 300 200 100 \ \ ^ _ 100 200 Impulzus, t[Mp] I I •c -KI 0,06 J i A b, % n \ v r['n/iA,h A] — -X V0 t ~~~~ f[Qh/a A, W'A] 0 0,1 0,2 Impulzusaróny, l h/l A 2. ábra. A Duna és a bevezetett melegvíz impulzusviszonyai Puc. 2. B3auModeücmeue eod Jiynasi co cöpacbieaeMbiMu nodozpembiMu eodaMU Fig. 2. Momentum conditions in the Danube and the warm water discharged A torkolati szakasz bemutatott egyéni jellegzetességű mintegy 200 m-es hossza utáni 1,5 km-es szakaszon, az egyenes párhuzammű mellett, a 3. ábra szerint a vízállástól lényegében független az áramlás jellege. Sem a szelvényközépsebesség, sem a parttól 50 m-re a meleg vízcsóvában mért függélv-középsebesség nem mutat itt kiugró változásokat, a melegvízcsóva pedig a fajsúlykülönbség és a turbulens keveredés hatásának kitéve —- úszókkal végzett megfigyelés szerint — igen enyhén széttartó helyszínrajzi alakot vesz fel. Az ezt követő szakaszon, a sziget és a sarkantyúk környékén a folyó egyéni és pillanatnyi sajátosságai már jobban éreztetik hatásukat, a vízállástól függően változik az áramkép. Kisvízkor a melegvízcsóva a sarkantyúkat is megkerüli, középvízkor már átbukik azokon, magasabb vízálláskor pedig a víz alá került párhuzammű oldalbukóként viselkedik, kettéosztva az addig egységes melegvízcsóvát. A további, egészen Ercsiig terjedő szakasz azonban újra egységes képet mutat, a melegvízcsóva minden vízállásnál a jobbpart melletti teret foglalja el, gyakorlatilag azonos jellegű áramlási képet mutatva. A dunai áramlástani vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a part mentén bevezetett melegvíz a viszonylag rövid és egyéni sajátságokkal rendelkező bevezetési szakasz után jellegzetes, parthoz simuló, hosszan elnyúló csóva alakjában vonul el. Nem tapasztalható olyan jelenség, amely a csóvának a bevezetésoldali parttól való elszakadását valószínűsíthetné. A mederalak illatok vagy szabályozási művek helyi hatásának eredményeként jelentkező másodlagos áramlásoknak, csavarmozgá-
