Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Gergely István

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 60. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 381—428. oldal Budapest, 1980. szeptember Dr. GERGELY ISTVÁN 1930—1980 Mélyen megrendülve értesültünk Gergely István váratlan, tragikus távozásáról. Eredményekben gazdag, aktív élete végére tett immár kitörölhetetlen pontot a kiszámíthatatlan végzet. Mi, akik jól ismertük Gergely elvtársat, tudjuk, hogy egész életét a tenniakarás, az alkotó munka töltötte be. Kegyetlen csapás, hogy ezt az értékes életutat ilyen korán szakította meg a halál. Most, a végső búcsú fájdalmas perceiben szinte lehetetlen felidézni mindazt, amit mély elkötelezettségtől áthatva tett társadalmunk és a vízgazdálkodás javára. Életének szinte minden percét a társadalmi, gazdasági tennivalók sokaságának gondolatai kötötték le. A vízgazdálkodással nem akkor került közvetlen kapcsolatba, amikor 1975-ben az Országos Vízügyi Hivatal elnökévé kinevezték, hanem már abban az időben is, amikor pályafutásának kezdetén különböző mezőgazdasági üzemekben agrárszakemberként dolgozott, majd amikor a párt központi apparátusában, később a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban és ezt követően pedig amikor a Szolnok megyei Pártbizottság élén tevékenykedett. Agronómusként rizst termelt, küszködött belvizek ellen, aszály ellen. A központi pártapparátusban töltött évei alatt hosszú ideig volt a vízügyek instruktora. Miniszterhelyettesi beosztásában hozzá tartozott a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a melioráció irányítása. Szolnok megyében eltöltött éveiben tevőleges, közvetlen részese volt a Kiskörei Vízlépcső megvalósításának. A víz jelentőségének felismerésétől vezérelve, munkájával már ezekben az években is igyekezett előmozdítani vízgazdálkodásunk felfelé ívelő fejlődését. Fél évtizedet töltött a vízgazdálkodás, a vízügyi szolgálat élén. Bámulatos gyorsasággal tekintette át a szakma legapróbb részleteit és nagy felelősséggel igyekezett kialakítani a megoldásra váró feladatok. sorrendjét. Hallatlan munkabírással vett részt két ötéves terv kidolgozásában és fáradhatatlan szervező munkával igyekezett elérni, hogy a vízgazdálkodás összességében maradéktalanul teljesítse ötödik ötéves tervi feladatait. Minden igyekezetével arra törekedett, hogy harmonikus együttműködés alakuljon ki azokkal a szervekkel, amelyek tevékenysége akár közvetlenül, akár közvetve kapcsolódik a vízgazdálkodás sokrétű tennivalóihoz. Szervezett mederbe terelte a vízügyi, valamint a területi állami és társadalmi szervek elvszerű, tartalmas kapcsolatát. Meggyőző erejével és azzal a képességével, hogy súlypontozni, rangsorolni tudta a feladatokat, összhangba hozta a központi és helyi érdekeket. Mindig és mindenütt hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodás a népgazdaság szerves része, ennek, az országos ügyeknek rendelte alá minden tettét. Hosszan lehetne sorolni azokat a feladatokat, amelyek megoldásában ötvöződött sokszínű egyéniségének minden vonása: a politikus, a gazdaságszervező, a vezető, az értő szakember. Beszédeiben, félszáz vízügyi tárgyú cikkében, ágazatunk egészét átfogó tanulmányaiban végigvonult az az elkötelezettségre valló gondolat, amit az OVH el

7 nőkéként írt első szakkcikkének címe tükröz, ma is programadóan számunkra: „A szocialista vízgazdálkodás útján."