Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
7. szám - Kozmáné Dr. Tóth Erzsébet–Urbán Judit: A Fertő tó meteorológiai és hidrológiai jellemzői
Hidrológiai Közlöny 1980. 7. sz. 291 A Fertő tó meteorológiai és hidrológiai jellemzői KOZMÁK! DK. TÓTH E R Z S É B E T* URBÁN JUDIT" A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére létrejött, s immár egy évtizede folyó széleskörű Fertő-táj kutatásnak két fő célja van: az egyik a világviszonylatban ritka lehetőségeket nyújtó Fertő tó tudományos kutatása; a másik a táj értékeinek ismeretében, a kutatási eredmények birtokában segítséget adni a tájegység területrendezési, vízgazdálkodási és egyéb terveinek kidolgozásához. A Fertő tó Magyarország és Ausztria területén fekszik, 292 km 2-es összterületéből 71 kin 2 tartozik hazánkhoz. A tó vízgyűjtője az Alpok keleti nyúlványaira (Rozália-, Soproni- és Lajta-hegység), a Fertőzugra és a Hanság nyugati részére terjed ki, s nagyobb része Ausztria, kisebbik része pedig Magyarország területére esik. Nyilvánvaló tehát, hogy mind a tó, mind a vízgyűjtő meteorológiai és hidrológiai jellemzőinek vizsgálatához a hazai mérési és kutatási eredmények mellett az osztrák adatok ismerete is szükséges. Éppen ezért a szerzők igyekeztek olyan adatbázist összeállítani, amelynek alapján általános érvényű következtetések vonhatók le a Fertő tó meteorológiai ós hidrológiai rendszeréről, illetve egyes — elsősorban a tó vízmérlegének vizsgálatához fontos — elemek vízgyűjtőn való alakulásáról. 1. METEOROLÓGIAI JELLEMZŐK A Fertő tó meteorológiai, sugárzás- és hőháztartási rendszerének feltárására irányuló kutatásokat, illetve méréseket Ausztriában 1966-ban [1, 2, 3, 4, 5, 6, 7], Magyarországon pedig 1969-ben [8, 9, 10, 11, 12, 13, 14]"kezdtékel. A meteorológiai hálózatokban működő megfigyelő állomások adatai lehetőséget adnak egyes elemek hosszabb adatsorainak elemzésére is, amelyek — mint éghajlati számértékek — alapul szolgálhatnak a vízgazdálkodás, az üdülés, az idegenforgalom, a vízisport, a nádgazdálkodás, továbbá a mezőgazdaság, a kertgazdálkodás távlati fejlesztési koncepcióinak kidolgozásához. 1.1. A Fertő tó sugárzás- és hőháztartása A tó meteorológiai jellemzőinek vizsgálatához, az ott lezajló fizikai folyamatok tanulmányozásához alapvető fontosságú a vízfelszín sugárzási energiájának ismerete a víztömeg hőháztartási rendszerének kialakításában. A hőháztartás alapegyenlete a következőképpen írható fel vízfelszínre vonatkoztatva: R — LP — Q,t —Qi = 0, (1) * OMSZ Központi Légkörfizikai Intézet, Budapest. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. ahol K — a sugárzási egyenleg, LP — a párolgásra fordított hő, Q r t — a víz és a víz alatti talaj felmelegítésére fordított hő, Qi — a levegő hőforgalma. Feltételezve, hogy a tó kiterjedése a vízfelszínt körülvevő nádövezettel együtt elég nagy ahhoz, hogy az advekciós hatást elhanyagoljuk, így a Napból érkező, s a különböző veszteségek után megmaradó sugárzási egyenleg (li) — az energiamegmaradás törvénye alapján — fedezi a víz és a levegő felmelegítésére, valamint a víz párolgására fordított hőmennyiséget. Esetenként pedig a felszín kisugárzás útján történő hőveszteségének pótlására a vízréteg hőtartaléka, illetve a levegő magasabb rétegeiből a felszín felé áramló hő szolgál. A Fertő tó sugárzásháztartásának feltárására irányuló méréseket az OMSZ Központi Légkörfizikai Intézete 1969-ben kezdte el, közvetlenül a tó felszíne felett elhelyezett sugárzásmérők működtetésével. A tó energiabevételét sugárzási egyenlegének nagysága szabja meg, amelyet a következő formula ír le: Ii = G(\-A)-E e{ í (2) ahol G — a rövidhullámú globálsugárzás, A — a vízfelszín, illetve a nádas albedója, E eff — a felszín hosszúhullámú sugárzásforgalma. A fenti sugárzási komponensek közül a teljes besugárzás vagy globálsugárzás 1. táblázatban közölt átlagértékei mellett a táblázat második sora a globálsugárzás törzsértékeit is tartalmazza. Ezek az adatok a napfénytartam és a globálsugárzás kapcsolata alapján számított értékek és a Sopron és Magyaróvár meteorológiai állomásra kapott eredmények számtani közepeként reprezentálják a Fertő tó térségének sugárzási viszonyait [14]. A globálsugárzás adatai mellett bemutatjuk még a sugárzásbevételt elsősorban meghatározó napfénytartam és felhőzet alakulását, ugyanezen időszakra átlagolva, a fertőrákosi mérések alapján (1. táblázat). Eredményeink szerint a vizsgált 10 évben a napfényes órák évi összege 1406 és 1852 óra között változott, átlagosan pedig 1655 órára tehető. A május—augusztus periódusban 200 óra feletti, míg a november—február időszakban 100 óra alatti havi napfénytartamra számíthatunk általában. A Fertő tó térségében működő meteorológiai állomások megfigyeléseit elemezve megállapítható, hogy a tavi kutatóbázison észlelt felhőzet menynyisége reprezentatív a tó hazai területére. A felhőzet évi átlaga 5 okta, 4,1 okta minimummal augusztusban és 6,2 okta maximummal januárban.
