Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. VI. A nagy tiszai árhullámok összefoglaló értékelése

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszakról Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 263 az ilyen árhullámok nem mindig és nem minden­hol egyformán veszik igénybe a hullámtereket, így azokkal az árhullámokkal, amelyek levonulási sebességét a hullámterek feltehetően lényegesen befolyásolják, csak nagyobb engedmények árán hasonlíthatók össze. Az elmondottak megvilágítják, hogy a tiszai nagyvizek logikus és pontos előrejelezhetőségének jelentős és kiiktathatatlan akadályai vannak. Ezeket az akadályokat — az előrejelzés meg­valósíthatóságáról alkotott és hirdetett alapve­tően optimista véleménye ellenére — Korbély József is meglehetősen jól látta [2]. A nehézségeken úgy próbált segíteni, hogy a tiszai áradásokat különböző kategóriákba sorolta. Ennek megfe­lelően vette figyelembe: — a magányos, ellapuló árhullámokat, amelyek­nél a Vásárosnamény fölötti Tisza és a Szamos megközelíthette a legnagyobb vizek szintjét is, de a Tisza további medre üres volt és a Bod­rog, Sajó, Körös és Maros árhullámai a közepe­sen alul maradtak. — a Tisza, Szamos, Bodrog, Körös és Maros olyan erős árhullámait, amelyek a hegy- és domb­vidékről egyszerre indulnak el, és a torkolatnál teljes erősségükben találkoznak. Ezeknek az áradásoknak ismertető jelük, hogy a tetőzés a Tiszán Tokajnál és a Körösön Gyománál és a Maroson Perjámosnál csaknem egyidejű. — azokat a kivételes árhullámokat, amelyeknél a főfolyó és a mellékfolyó áradásai egymást utóiérve és egymással összeolvadva az alsó szakaszon összegződnek. Alapjaiban statisztikai jellegű törvények meg­határozásához további segítséget igyekezett ta­lálni Korbély azzal, hogy a viszonylag kisebb árhullámokat is figyelembe vette, sőt olykor egy­azon árhullámnak nemcsak egy, hanem több jellemző adatát is hasznosította. Neki erre 1937­ben — könyvének megírásakor — feltétlenül szüksége volt, hiszen a 40-es, 60-as és 70-es évek tapasztalatait akkor még nem ismerhette, és abból a 35 nagy árhullámból, amit tanulmá­nyainkban ezúttal elemeztünk, éppen csak a fele, 18 volt ismeretes. Korbély végeredményei olyan képletbe foglalt, előrejelzésre alkalmas összefüggések voltak, ame­lyekben valamely alsó tiszai vízmérce várható tetőző vízállását különböző felső vízmércék tetőző, vagy valamilyen más, egyidejűségi feltételnek megfelelő vízállásából, mellékfolyók mértékadó vízmércéinek jellemző vízállásából többváltozós, lineáris egyenlet útján kapta. Az addigi árhullá­mok tényadataiból tulajdonképpen a lineáris egyenlet tapasztalati együtthatóit állapította meg. Mivel azonban a különböző árvizekről nyert adatok némileg ellentmondtak egymásnak, a leg­kisebb négyzetek módszerével kiegyenlített leg­megbízhatóbb'értékeket fogadta el végeredmény­ként. Korbély fáradságos és előremutató munkás­sága megérdemli, ha 1937-ben közölt előrejelzési képletei közül idézzük a legfontosabbakat [2]: Vn = 2,13 + 0,28 2V+0,20 Sz + 0,51 Vri (1) ahol Vn = a vásárosnaményi tetőző vízállás, w = a tiszaújlaki tetőző vízállás, Sz — a Szamos szat­márnémeti vízállása a tiszaújlaki tetőzéskor, Vn' — a Tisza vásárosnaményi vízállása ugyan­akkor. A vízállások méterben értendők. To = 0,72 + 0,23 Zá+0,12 5+0,65 To' (2) ahol To = a tokaji tetőző vízállás, Zá = azáhonyi, B = a Bodrog ladamóci tetőző vízállása, To' = = a tokaji vízállás a záhonyi tetőzéskor. $20 = 0,15 + 0,55 70+0,26 Ön+ 0,30 &' + + 0,03 Gy (3.a) Ez az összefüggés a kisebb áradásokra érvényes. Szo= -0,76+0,58 ÍFo+0,14 Ón + 0,47 Sz' + + 0,05 Gy (3.b) Ez az összefüggés a nagyobb árvizeknél ajánlott. Mindkét egyenletben: Szo = a szolnoki tetőző víz­állás, To = a tokaji tetőző vízállás, Ön — az ónodi (Sajó), Sz'= a szolnoki, Gy — a gyomai (Körös) vízállás a tokaji tetőzéskor. Cso= 1,90 + 0,76 To+0,29 Cs' + 0,05 Gy+ + 0,09 Öw+0,43 Pe (4.a) Ez az összefüggés az Alsó-Tiszán ellapuló ár­hullámoknál érvényes. Cso = 0,64 + 0,63 To+0,37 Cs' + 0,09 6fy+ + 0,11 Ón+ 0,05 Pe (4.b) Ez az összefüggés a Körös és Maros nagyobb ára­dásai esetén alkalmazható. Jelölések: Cso = a csongrádi tetőző vízállás, To = a tokaji, Gy = a gyomai (Körös), Ön = az ónodi (Sajó), Pe = a perjámosi (Maros) tetőző víz­állás, Cs'— a csongrádi vízállás a tokaji tetőzés­kor. Sze= —0,98 + 0,52 £z' + 0,33 To + 0,27 Ón + + 0,05 Cry+0,42 Pe (5.a) Ez az összefüggés az Alsó-Tiszán ellapuló, te­hát a Körös és Maros által kevéssé táplált árhul­lámokra érvényes. Sze= 1,16 + 0,35 ÍFo+0,31 Pe+0,11 Gy+ + 0,29 $z' + 0,07 Ón (5.b) Sze= 1,15+0,34 To+0,29 Pe+0,09 Gy+ + 0,33 /Sz' + 0,07 ón (5.c) A két utóbbi összefüggés az Alsó-Tiszát fel­töltő erőteljes Körös és Maros áradások idején érvényes. Az (5.b) egyenlet a tetőzések pontosabb, (5.c) egyenlet a pontatlanabb találkozásakor aján­lott. Az (5.c) magában foglalja az 1932. évi nagy árvizet is, az (5.b) nem. Jelölések: Sze = a szegedi tetőző vízállás, To = = a tokaji tetőző vízállás, Pe = a perjámosi (Ma­ros), Gy = a gyomai (Körös), Ön = az ónodi (Sajó), Sz'= a szegedi vízállás a tokaji tetőzés idején. Korbély megjegyzi, hogy a mellékfolyókon a Tokaj tiszai tetőzéséhez tartozó időpontban leolvasott vízállások ott is „tetőző, vagy ahhoz közel álló" vízállások, mert ez felel meg a vizsgált árhullám kategóriájának. A Korbély-féle egyenleteket csaknem 40 évig nem próbálta meg kiegészíteni senki, vagy ezt nem közölte a szakirodalomban. Az előrejelzés más módszerekkel: grafikus eljárásokkal pótolta a számítási módszereket, s ilyen alapon korszerű­södtek az előrejelzési összefüggések [5], Mégis, célszerűnek mutatkozott a Korbély-képleteket az 1937—1976 időszak újabb árhullám adataival

Next

/
Thumbnails
Contents