Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások: dr. Kovács György: A regionális lefolyás szabályozás és a vízellátórendszerek kapcsolata c., a Hidrológiai Közlöny 1979. 12. számában megjelent tanulmányához

Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 183 Hozzászólások* DR. KOVÁCS GYÖRGY: A REGIONÁLIS LEFOLYÁS SZABÁLYOZÁS ÉS A VÍZELLÁTÓRENDSZEREK KAPCSOLATA CÍMŰ, A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1979. 12. SZÁMÁBAN MEGJELENT TANULMÁNYÁHOZ Perecsi Ferenc (OVH): A hazai vízellátás fejlődése, a regionális rendszerek kialakítása 1. A hazai vízellátás fejlődése Hazánk a felszabadulás óta európai méretekben is számottevő fejlődést ért el közüzemi vízellátás fejlesztésében. Mint az előadásból is hallottuk az 1950. évi 22%-os ellátottsági érték 1975. év végére 64%-ra növekedett, 1980. év végére pedig várhatóan eléri a 73—74%-os értéket. Ezen belül a városok nagyobb, (86, illetve 88) a községek kisebb (40, ill. 50) %-os értékkel szerepelnek. Az országos ellátottság 5 évenként 9—10%-kal növekedett, így 1975. év végéig 6,5 millió lakos veheti igénybe a közüzemi vízszolgáltatást, míg 1980. év végére várhatóan 7,5 millió lakos teheti ugyanezt. Jelentős a fejlődés naturális mutatók tekintetében is. A vízművek kapacitása 1975. év végén az 1960. évinek csaknem háromszorosa volt és 1980. év végére várhatóan 3,6 millió m

3/nap értéket tesz ki. Ugyanakkor a vízvezetékhálózat hossza több mint 3 és félszeresére növekedett az 1966. évinek és 1975. év végére meghaladta a 25 300 km-t, 1980. év végére pedig 32—33 000 km körül lesz. Jelentős változás tapasztalható a vízellátási rendszerek területén. A helyi vízkészletekre települt vízművek kapacitását helyi készletekből egyes területeken már nem lehetett a szükségleteknek megfelelően növelni, így több település környezetében kistérségi, ezek hiányában pedig regionális vízellátási rendszerek kiépítésére került sor. Tény, hogy a felszabadulástól napjainkig ezeknek a feladatoknak a megoldására 1975. év végéig kereken 15 milliárd Ft-ot fordított a népgazdaság és ez az érték az V. 5 éves terv során megkétszereződik. Ez alatt az idő alatt az üzemeltetés szervezetei is nagy változásokon mentek keresztül. 1958—1962 között — az addigi többszáz helyi üzemeltetési szervezeti egységből — megyei (területi) víz- és csatornamű vállalatok alakultak. Jelenleg 34 ilyen vállalat működik. A 60-as évek közepétől — a regionális rendszerek üzembehelyezésével — folyamatosan alakultak az OVH közvetlen felügyelete alá tartozó regionális vállalatok. Jelenleg 4 ilyen vállalat van. A tanácsi vállalatok üzemeltetési szervezetei is tovább fejlődtek. Itt üzemmérnökségek, üzemvezetőségek kialakulása figyelhető meg. Ugyanakkor a regionális vállalatoknál üzemfőmér* A Hozzászólások az MTA Vízgazdálkodás Tudományi Bizottság Vízellátási- Csatornázási Albizottság 1979. május 18-i előadó ülésén hangzottak el. nökségek, üzemigazgatóságok alakultak, illetve alakulnak még ma is folyamatosan ki. Jelentősen növekedett a szolgáltatás színvonala és biztonsága. Az 1962—66 közötti rendszeresen visszatérő és nagy területre kiterjedő tartós vízhiányok 197U. év végére gyakorlatilag megszűntek. Ebben az üzemeltetők hibaelhárító szolgálatának jelentős szerepe van. Mindezek mellett az időszakos vízhiányok még ma is fellelhetők, a fejlesztés még nem mindig és nem mindenütt átgondolt, a technológiai és szakmai bizonytalanságok a tervezés, a létesítés és az üzemeltetés területén egyaránt problémát okoznak. Az eddig eltelt időszakot összefoglalva megállapíthatjuk, hogy — a szükséges vízmennyiségek a fogyasztás súlypontjában álltak rendelkezésre. Egyes területeken azonban az ellátást már csak nagyobb távolságokról való víz beszerzéssel, kistérségi illetve regionális vízellátási rendszerek megvalósítása útján lehetett megoldani. — a szolgáltatott vízmennyiség túlnyomó része nem igényelt különösebb kezelést, de jó minőségű rétegvizek fokozott igénybevétele, valamint a vízminőség negatív változásai egyre inkább megkövetelik az ivóvizek fogyasztás előtti általános kezelését; — a talajvizek fokozot^ szennyeződése miatt azok jelentős részét a vízhasználatból folyamatosan ki kellett és ki kell zárni; — a havária jellegű szennyeződések — különösen a felszíni vízművek esetében — jelentős szolgáltatási kiesést okoznak; — hiányzik a tervezésben a regionális szemlélet, nincs országos — koordinálásra is alkalmas — tervező bázis. Megállapítható egyben az is, hogy a vízellátási fejlesztéseknél már fellelhetők a többcélú hasznosítás elemei, ez a tendencia azonban spontán érvényesül, ami azt jelenti, hogy nem több szakágazat azonos idejű és súlyú szükségletei kényszerítik ki a fejlesztést, hanem rendszerint a vízellátás sürgető igényei (és anyagi lehetőségei) miatt kell például többcélú — de elsősorban vízellátási célú — tározókat létesíteni. (Rakaca, Csórrét, stb.) Arra is van azonban példa — hallottuk az előadásból —, hogy vízhasznosítási vagy lefolyásszabályozási célú beruházáshoz a későbbiek során ésszerűen csatlakozott a vízellátás szükséglete, (pl. a Keleti főcsatornából való vízkivétel Debrecen város számára) 2. A regionális rendszerek kialakítása Vízföldtani adottságainkból és a vízkészletek térbeli elhelyezkedéséből megállapítható, hogy a vízfogyasztás súlypontjai és a vízkivétel lehető-