Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Nagy Lajos–Zsuffa István: Adathiány-pótlás vízgyűjtő feltárással

178 Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. Nagy L.—Zsuffa I.: Adathiány-pótlás 7. ábra. EgységárhuUámkép a Kemence-patak Ördögvölgy feletti szelvényében, az 1976. július 22-i árhullám alapján Abb. 7. Einlieits Hydrograph im Profil des KemenceBaclis stromauf vom Ördög-Tal aufgrund der Hochwasserwelle atn 22. Juli 1976 létből származó vízhozam a t időpontban, t, az árhullámot megelőző minimális vízhozam időpontja, t

0 pedig a felszíni lefolyás megszűntének az időpontja (amelyet a leírt algoritmussal rögzítünk). Az i csapadékintenzitás tj időpont elcflíti értékeit, mint előkészítő esőt nem vesszük figyelembe. k sorszámot és az x

a értékeit a gép úgy rögzíti, hogy a fölírt egyenlőség teljesüljön. A gép tehát rögzíti a felszíni lefolyást okozó csapadék időszakát T

e =kAt—t és magát a kijszöbintenzitás értékét, amely egyben nyilván a beszivárgás intenzitását adja. A gép ezután osztja a levonult felszíni vízmennyiséget a vízgyűjtő területtel és a hatékony csapadék előbb meghatározott időszakával és így rögzíti az átlagos pontszerű lefolyás intenzitását (esetünkben a hatékony csapadék időtartama az alapegységgel, 15 perccel azonos). Ezzel a mm/15p értékkel elosztva az árhullámképből előzőleg meghatározott felszíni lefolyásból származó vízhozamokat, megkapjuk a gép által rögzített (a hatékony csapadék) időtartamának megfelelő At =15 perc időegységhez tartozó egységárhullámképet (7. ábra: a görbe) Az a egységárhullámkép előzőekben rögzített időegységenkénti ordinátáit folyamatosan öszszegezve kapjuk az ún. S görbét, amely a vízgyűjtő jelleggörbével könnyen azonosítható. Az árhullám adataiból' számított T'

c időtartamnak megfelelő S görbét tetszőleges AT

0 időegységre transzformálhatjuk akkor, ha az S görbe ordinátáit a két időtartam arányával, ATJT'

c-\al redukáljuk. Az így nyert S görbe időegységenkénti ordinátáinak páronkénti különbsége szolgáltatja a keresett időegységhez tartozó egységárhullámképet (7. ábra) [14]. A redukciót a gyakorlatban úgy hajtottuk végre, hogy az S görbe egymástól ÁT =1 óra távolságra levő pontjait páronként kivontuk egymásból és így kaptuk a b görbét, amely a 4 mm/órához tartozó egységárhullámkép. ÁT

0_ l[óra

] _

í T'

c 15[perc] értékkel és így kaptuk a végeredményt, a d görbét, azaz az 1 mm/órás egységárhullámképet. A fent leírt algoritmust az EMG-666-os számítógép hajtja végre úgy, hogy a koordináta leolvasón keresztül magukat a rajzolóműszer szalagokat és a vízhozamgörbéket kell csak betáplálni. . A feldolgozott adatok alapján a T összegyülekezési idő is gyorsan számítható: t=r

n—Tí ahol Tfi az árhullám felszíni lefolyásból eredő részének a hossza, T

c a lefolyást képző csapadék („pontszerű lefolyás") időtartama. A vízjárás, alakulását a felszíni össze gyülekezést és a felszín alatti vízkészletből származó vízhozamok kialakulását jellemző összefüggéseket tehát néhány regisztráló műszer összetartozó, szinkron adatszalagjáról, megbízható vízhozamgörbe segítségével, a számítógép automatikusan, szinte azonnal szolgáltatja. A legnehezebb probléma annak a csapadék — pontszerű felszíni lefolyás közötti kapcsolatnak a fölvétele, becslése, amely alapján a múltban észlelt adatokból a felszíni pontszerű lefolyás számítható. Ezt a kapcsolatot elsősorban a talaj állapota és a csapadék intenzitás maga befolyásolja. A talajállapot ugyan a talajnedvesség különböző mérőszámaival jellemezhető, sőt a valóságot jól közelítő összefüggésekkel a talajnedvesség alapján a beszivárgás folyamata és így a pontszerű felszíni lefolyás is jól számítható, de a rendszeres talajnedvességmérés bevezetése még mindig késik és hosszabb talajnedvesség adatsorral legfeljebb a kísérleti állomásokon rendelkezünk. A pontszerű lefolyást, CTZCLZ 8J beszivárgást szabályozó talajállapotot tehát a megelőző időszakok csapadékadataiból kell közvetett úton, sőt esetünkben becslő módszerekkel meghatározni. A mintegy 30 évvel ezelőtt bevezetett Kohler-féle megelőző csapadékindex számítása bonyolult és nem feltétlenül indokolt. A bakonynánai kísérleti területen végzett sorozatmérés feldolgozása azt mutatta, hogy elegendő a megelőző 20 nap csapadékát figyelembe venni oly módon, hogy az első 10 nap csapadékösszegét 0,37-dal, a 11-től 15-ig terjedő megelőző napok csapadékösszegét 0,25-dal, végül az időben legtávolabbi öt nap csapadékait 0,08-dal vesszük figyelembe. Az így súlyozott