Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Nagy Lajos–Zsuffa István: Adathiány-pótlás vízgyűjtő feltárással

176 Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. Nagy L.—Zsuffa I.: Adathiány-pótlás 10

3 9 8 7 6 5 4 3 C3 Ö> I wQ=Q„e -at -r =-0,813— -0,797 r= -0,905 Kemence-patak y--o,88iyy~ i976.m 21-n. 22. 23. 24 25. 26. 27 Idő [d] 1976. VH. 5. ábra. Apadást görbék a Kemence-patakon és az Ördög-völgyön. Három apadási periódust mértünk ki: az Ördög-völgyön 1976. VI. 14—21 és VII. 22—26., illetve a Kemence-patakon 1976. VII. 22—27 között Abb. 5. Sinkkurven am Kemence-Bach und im Ördög-Tat. Es wurden drei Senkungsperioden gemessen: im Ördög-Tal zwischen 14—21. VII. und 22—26. VII. 1976 bzw. am Kemence-Bach zwischen 22—27. VII. 1976 minimumértékekkel a gép szakaszokra bontja. A csökkenő szakaszok vízhozamértékeinek logaritmusai és a maximumtól számított időadatok között a gép lineáris korrelációszámítást végez, számítja a korrelációs tényezőt. Ezt a feladatot a gép ciklikusan megismétli úgy, hogy minden számítás után a feldolgozott részidőszak első adatát elhagyja, az időt erről az új első adatról indítja, és így számítja az új exponenciális kapcsolatra jellemző korrelációs tényezőt. A gép ciklikusan fogyasztja az adatsor hosszát, elmegy egészen a legutolsó három adatig. Valamennyi korrelációs tényezőt kinyomtatva, lehetővé teszi a mérnöki értékelést is, de automatikusan kiválasztja azt a kezdő időpontot, amelyből induló adatsor logaritmusai és az idő között legszorosabb volt a kapcsolat. Ez a töréspont időordinátája. A lineáris — szemilogaritmilcus — korrelációszámítás két korrelációs együtthatója az apadási görbe Q

0 illetve a paramétere (5. ábra). Az árhullámok elemzéséhez az apadási görbéket már fel kell használni. A gép ugyanis első feladatként az árhullámot bontja föl felszín alatti készletből származó és felszíni eredetű vízhozamokra. Az árhullámok észlelése rajzoló-vízmércével történt. A mérce regisztrátumáról a vízállásadatokat automatikus leolvasóberendezéssel — digitalizátorral — tápláltuk a gépbe. A méréssorozatból szerkesztett vízhozamgörbét 15 ordinátapárral tápláltuk be, ugyancsak a digitalizátor segítségével. A gép ezután kikereste az árhullámkép áradó és apadó ágának inflexiós pontjait és ezekig a pontokig meghosszabbította az árhullámot megelőző, illetve követő apadási görbe vízhozamidősorát. Az így meghosszabbított apadási görbék végpontjait — exponenciális görbével — összekötve, meg-