Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Nagy Lajos–Zsuffa István: Adathiány-pótlás vízgyűjtő feltárással

Nagy L.—Zsuffa I.: Adathiány-pótlás Hidrológiai Közlöny 1980. 4. sz. 173 2. A zempléni Kemence-patak természetvédelmi területének hidrológiai problémái Magyarország természetvédelmi fejlesztési tervének készítésénél a Zempléni-hegység természeti értékei védelmének megszervezését is előirányozták. A terület előzetes vizsgálatára a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem vállalkozott, és munkájába a felsőoktatási intézmények egész sorát kapcsolta be. A munkának egy részét, elsősorban a helyszíni vizsgálatokat, az egyetemek hallgatóinak bevonásával szervezett ,,Tudományos Diákköri Tábor" keretében, terepgyakorlat formájában oldották meg. A kijelölt tájegységnek, a Kernence-patak völgyének, hidrológiai-vízgazdálkodási feltárását a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karának hallgatói végezték. A feladat kettős: egyrészt a terület teljes megismeréséhez nélkülözhetetlen hidrológiai' alapfeltárást kellett biztosítani, másrészt a kialakított természetvédelmi koncepcióknak megfelelő vízgazdálkodási munkákhoz kellett a hidrológiai adatokat szolgáltatni. Végeredményben a Zemplén-hegységben a természetvédelmi értékek védelmét és a turizmus összehangolását zónák kialakításával tervezik. A lakóterületeket körülvevő modern ipari és mezőgazdasági termelés övezetét az erdőkben, hegységekben, illetve azok látogatott pontjain az autós turisták zónája követi. Ezt egy, az ősi módszerekkel dolgozó, mező- és erdőgazdasági sávnak kell elválasztania a szigorúan védett területektől. Ilyen sáv veszi körül a Hortobágy, a Kiskunsági Nemzeti Park védett területeit, ahol a rideg állattenyésztés övezete választja el az autós turistákat a szigorúan védett természeti értékektől. A Zemplén-hegységben Rostallónál végződő autós turizmust is fokozatosan váltja fel a vadaskerttel, pisztrángozókkal, faszénégetéssel jellemezhető terület, ahonnan már az autókat és a természet iránt érzékkel nem rendelkezők nagy részét fokozatosan távol lehet tartani. Az itteni átmeneti sávnak egyik tényezője, a patak pisztráng-élettere. Ennek vízgazdálkodási javítására tározókat is magában foglaló komplex terv készül. A terv egyik alapeleme az a halhústermelő pisztrángos, amely mellé telepített ivadéknevelő a környező patakok halállományát növeli. A tározók pedig egyrészt a pisztrángos frissítővizét biztosítják, másrészt pedig aktív beavatkozással a patakba helyezett pisztrángok élet- és szaporodási lehetőségeit javítják (1. ábra). 3. Természetföldrajzi jellemzés A Kemence-patak vízgyűjtője a Zempléni-hegységnek az északi részén helyezkedik el. A patak északkeleti irányba folyik. A vízföldtani tájegységek besorolásában az Eperjes—Tokaji hegylánc eruptívumainak vidékén helyezkedik el. Alapkőzete magmás eredetű riolit és riolittufa. Talaja a genetikai talajtípusok osztályozása szerint a torkolat közelében a völgyben réti szolonyec és középkötött vályog, a vízgyűjtő többi részén agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A vízgyűjtő természetes növénytakarója az erdő, kivéve a szélesebb völgyeket. Aljnövényzete a fenyves tájak növényeiben, főleg mohában gazdag. Erdeire a bükk összefüggő elterjedése és az erdei fenyő szigetszerű előfordulása jellemző. A Magyar Középhegység, vagy az Ősmátra flóravidékébe tartozik. Szűk völgyeinek esése nagy, lejtői meredekek. Az erdőborítottságának köszönhető, hogy csak közepes nagyságú az erózió. A völgy alsó szakaszán a Komlóska-patak betorkolásától a lehordott talaj a patakvölgyben halmozódik fel. A Kemence-patak a Pózsvába torkollik, a Bózsva a Ronyvába, a Ronyva a Bodrogba. A 49 km

2 vízgyűjtőterületű Kemence-patakot, a felszínen közvetlenül lefolyó csapadékvizek és kis rétegforrások táplálják. Nagyobb források a vízgyűjtő területen nincsenek. 1968-ban a Kőkapu üdülő alatt épült egy kb. 20 ezer m

3-es tározó. Érdekessége, hogy a Kőkapu természetes völgyszűkületét kihasználatlanul hagyva, az alatt 200 m-re építették meg a 150 m hosszú, 5 m magas völgyzáró földgátat. 4. A helyszíni mérések A feladat végrehajtásához az időjárás rendkívül kedvezően alakult. A tábor három hete alatt — 1976. július 13—27. közötti időszakban — a természetvédelmi szempontból legérdekesebb, Kőkapu feletti, vízrendszer mértékadó nagy- és kisvizeinek meghatározását biztosító adatok összegyűjthetők voltak, a Kőkapu alatti szakasz kisvízviszonyait is tisztáztuk. Az alsó szakasz árvízi viszonyait a Kőkapu tározó zsiliptábláinak ebben az időpontban való kicserélése miatt vizsgálni nem tudtuk. Az alapadatok összegyűjtéséhez a felső vízgyűjtőegység súlypontjában csapadékírót állítottunk föl. Az Ördög-völgy torkolati szelvényéhez Thomson bukót építettünk be hordozható rajzoló-vízmércével. A Kemence-patakon az Ördögvölgy betorkolása fölött egyik eséscsökkentő bukót láttuk el ideiglenes lapvízmércével és ideiglenes lapvízmércét szereltünk föl a Kőkapu tározó felvizén is (2. ábra). A mérési sorozat első napjaiban kihasználva a több hete tartó szárazságot, ún. pillanatnyi vízhozam hossz-szelvényt vettünk föl, mértük a patak jellemző szelvényeinek vízhozamát a Pirinyó-forrástól a Bózsvába torkollásig, és megmértük a Bózsva vízhozamát is. A méréseket a vízhozam nagyságának megfelelően köbözéssel, hordozható bukóval, hígulásos módszerrel, kis- és nagy átmérőjű sebességmérő szárnnyal végeztük (3. ábra). Az 1976. július 13-i 7,2 mm-es zápor után az Ördög-völgyben kialakult árhullám minden adatát feljegyeztük, ill. mértük. A július 21-én, a Rostallónál hullott 1,3 mm csapadékkal szemben a Vajda-völgyben lényegesen nagyobb zápor lehetett. A Kemence-patak, Ördög-völgy feletti szelvényében végzett folyamatos észlelés bizonyos támpontot ad a völgy árvízi viszonyaira. Az 1976. július 22-ére virradó éjszaka 1 órakor leesett 13,2 mm csapadék okozta árhullám vízhozamait