Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

4. szám - Bolberitz Károly: Az egészségügyi vízvizsgálatok fejlődése

165 Hidrológiai Közlöny 1980. 3. sz. Az egészségügyi vízvizsgálatok fejlődése DK. BOLBEKITZ KÁROLY* Magyarországon a rendszeres egészségügyi víz­vizsgálatok az 1925-ben alapított Országos Köz­egészségügyi Intézet korszerű laboratóriumi épü­letében, 1927-ben indultak meg. Ez a részleg kez­detben a dr. Schulek Elemér által vezetett Kémiai Osztályhoz tartozott két különálló laboratórium­mal, melyek egyike gyógyszer ellenőrzéseket vég­zett, a másik feladata a vízvizsgálatokon kívül a levegő és élelmiszer vizsgálatokra is kiterjedt. Ezt a részleget dr. Jendrassik Aladár vezette. A vízminták coli-titerét a Bakteriológiai Osztály határozta meg. 1936-ban önállósult a Vízügyi Osztály Jendrassik A. vezetésével. Az egészségügyi vízvizsgálatok kezdetben túl­nyomórészben a vidéki felső talaj vízréteget hasz­nosító ásott, aknás köz- és magánkutakra terjed­tek ki, melyeket a közelben levő űrgödrös árnyék­székek és trágyadombok többnyire erősen szeny­nveztek. E vizsgálatok során minden vízmintában mértük az összes szilárd tartalmat, a Winkler-féle lúgos káliumpermanganátos oxigénfogyasztást, a nitrát-ion tartalmat a Winkler-féle brucinos eljá­rással, a klorid-ion koncentrációt, a lúgosságot és az összes keménységet a Wartha—Pfeiffer eljárás­sal, a vas, ammónium, nitrit és szulfát-ionokat pe­dig csak kvalitatíve. Vízműveknél a vas- és man­gán-ionokat a harmincas évek elején kialakult kvantitatív kolorimetriás eljárással mértük. Az OKI igen jelentős kutatómunkát végzett a vizsgáló módszerek kidolgozása, fejlesztése és érté­kelése terén, melyek az 50-es évektől kezdődően már fokozatosan túlhaladottakká váltak, de a ma­guk idejében még újdonságoknak számítottak. Két éven át végzett számos kútvíz vizsgálat azt mutatta, hogy nálunk nem lehet a szerves szeny­nyezettség megállapítására a külföldi szakembe­rek által javasolt alacsony, 1,50 mg/l-es oxigén­fogyasztási határértéket alkalmazni, ezért ezt 2,50 mg/l-re kellett emelni. A mélyfúrású kutak vízvizsgálata során Jendrassik ismerte fel először, hogy a magas oxigén-fogyasztás, valamint a jelen­levő 'ammónium nem jelez szennyezést, mert a mélyrétegekből származó vizekben ezek természe­tes eredetűek. Viszont, ha nitrát fordul elő — akár kis koncentrációban is, — ez már külső szennye­zettséget jelez. Az akkori gyakori tífuszos, dizentériás és koli­tiszes megbetegedések túlnyomórészt ezektől az ásott kutaktól eredtek, ezért főleg a közkutak vizs­* A szerző oki. vegyészmérnök, nyugdíjas, az OKI nyugd. tud. főmunkatársa, 1978. március 20-án, aranydiplomájának átvétele előtt, 72 éves korában elhunyt. Utolsó cikkében a vízvizsgálatok fél évszáza­dos fejlődését foglalta össze a rá jellemző aprólékos gondossággal. gálatára nagy súlyt kellett fektetni. A kútvizek okozta fertőzések kiküszöbölésére megindított egészségügyi vízvizsgálatok évről-évre fokozódtak (1. táblázat), ami a tapasztalatokat bővítette. Az adatok rögzítésére, az áttekinthetőség bizto­sítására a vizsgálati eredményekről kartoték-rend­szer készült, amely községenként csoportosítva rögzítette a kutak jellemző adatait és a vizsgálati eredményeket. Az első években rengeteg külföldi szakember látogatta az OKI-t, mert akkor az volt a legkorszerűbb ilyen létesítmény Európában (2. táblázat). E szakemberek mind csodálattal nézték kartoték-rendszerünket, mert ilyen rendezett adat­halmaz egy országban sem állt rendelkezésre. Eb­ben persze nagy szerepe volt annak, hogy kis terü­letű ország lévén, nálunk könnyebb volt ezt meg­valósítani, mint egy nagy kiterjedésű országban. De még a hollandok, a dánok és az osztrákok is el­ismerésüknek adtak kifejezést a kartoték-rend­szer láttán. A kartotékok száma az évek folyamán óriási mértékben növekedett, (1935-ben már 18 378 kút adatai álltak rendelkezésre). A bennük levő adatok statisztikai értékelése számos kérdésről nyújtott volna tájékoztatást, az állandóan növekvő vizsgá­latok következtében azonban csak egy olyan irányú munkára került sor, amely a szennyezettségre utaló kémiai jellemzők és az akkoriban csupán a coli-ti­tert megállapító bakteriológiai eredmények kö­zötti összefüggéseket értékelte, megállapítva, hogy a szennyezést jelző, kifogásolt kémiai jellemzők száma döntőbb fontosságú, mint a mért koncent­rációk [5, 8, 29]. Magyarországon először 1931-ben jelent meg a közműves vízellátással rendelkező települések víz­műveinek összefoglaló ismertetése, amely rögzí­1. táblázat Közkút és ina­gánkút Vizsgálatok száma Ásványvíz 1927. 366 3 1928. 1843 4 1929. 1594 2 1930. 2331 9 1931. 1485 -1 1932. 1724 2 1933. 2828 — 1934. 4325 4 1935. 5960 4 1936. 8049 2 1937. 7133 -—. 1938. 5952 — 1939. 7691 — 1940. 5831 — 1941. 7089 — 1942. 4896 —

Next

/
Thumbnails
Contents