Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
3. szám - Dr. Koltay József: A társulatok szerepe a közműves vízellátás és csatornázás fejlesztésében
122 Hidrológiai Közlöny 19tS0. 3. sz. Dr. Koltay J.: A társulatok szerepe 70 M 60 50 40 30 20 10 0 1963 m 1965 1966 1967 1968 19691970 1971 4. ábra. Házi bekötéssel ellátott lakosság arányának növekedése Tolna megyében (1963—1971) Abb. 4. Anstieg der über Hausansehlüsse versorgten Einwohnerzahl im Komitat Tolna (1963—1971) nak kezdeti időszakában felhívták a vízügyi szervek az érdekeltek figyelmét a lakosság bekötési igényeinek kielégítésére is, mely elsősorban a tervezésnél — a reális vízfogyasztási értékek megállapításánál és a vízmű alaplétesítményeinek (víztermelőtelep, fővezeték, tározó) kialakításánál voltak alapvető fontosságúak. Ennek ellenére — még az 1960-as évek elején •—- épültek olyan törpevízművek, melyek néhány év múlva sajnoá, nagyobb arányú rekonstrukcióra szorultak. — A községek vízművesítéséné! hiányosságként állapítható meg, hogy a bekapcsolt kutak vizének kémiai összetétele az esetek többségében nem felelt meg a vonatkozó szabvány előírásainak. A közművek által termelt víz kémiai vizsgálatainak 1970. évi értékelő adataiból megállapítható, hogy 708 vízmű közül a vizsgálat 259 esetben (37%) „nem elfogadható" eredményt adott és csak 15 esetben (2%) volt a termelt víz minősége „kifogástalan". Ez a tény felhívja a tanácsi szervek és a társulatok figyelmét, hogy a vízművek tervezésénél és építésénél a jövőben sokkal körültekintőbben járjanak el. Az elmúlt években a víztisztítás szükségességének vizsgálatán felül az előkészítési munkák (kútfúrás, tervezés) során, fokozott mértékben előtérbe került a víz gáztartalmának alapos vizsgálata. Amennyiben ez fennáll, a víz gáztalanításához szükséges műszaki és pénzügyi feltételeket is biztosítani kell. — A községi lakosság részéről jelentkező fokozódó jogos bekötési igények és a lakossági hozzájárulás egységnyi összegének lényeges növekedése tette szükségessé, hogy a közkifolyós rendszerű vízművek helyett a bekötési lehetőségeket is biztosító, kellően méretezett és kialakított korszerű községi, ún. „kisvízművek" (városias jellegű közüzemi vízművek) épüljenek. Megjegyzendő, hogy az 1970-es években már csak néhány esetben épültek közkifolyós rendszerű vízművek, és a korábban létesített törpevízművek is fokozatosan „átalakultak" kisvízművekké, amelyek már a lakosság távlati vízellátását nagyobbrészt házi bekötések útján, kisebbrészt közkifolyókról biztosítják. A korábban épült községi vízművek szükséges fejlesztéséhez (vízbázis fejlesztése, további hálózat építése) azonban az érintett tanácsi szervek — elsősorban a helyi tanácsok — aktívabb közreműködése, és a támogatási lehetőségek biztosítása szükséges. (7. táblázat). — A tervszerű fejlesztés és fejlődés eredménye, hogy a községi vízművek az elmúlt időszakban elsősorban a jelentősebb szerepkörű és nagyobb népességszámú községekben épültek, vagy azokban a településekben, ahol a lakosság vízellátási helyzete gazdaságosan csak központi vízmű létesítésével oldható meg. Egyértelműen megállapítható, hogy ma már egy megyében sem épül társulati úton spontán községi vízmű, hanem csak azokban a községekben, ahol arra a legnagyobb szükség van, természetesen csak akkor, ha a helyi tanács, illetve az érdekelt lakosság a helyi anyagi erőket e célra kész mozgósítani. — Kedvezően segítették a községi vízművesítési program tervszerű, gyors ütemű végrehajtását az üzemeltető megyei tanácsi (vízmű- és csatornamű vállalatok), továbbá az OVH közvetlen felügyelete alá tartozó Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalatok, amelyek nemcsak az előkészítési, kivitelezési és fejlesztési munkák során nyújtottak kedvező segítséget a községi tanácsoknak, hanem a korszerű üzem feltételeinek biztosításával, gondoskodtak a lakosság és egyéb fogyasztók részére a lehetőség szerinti zavartalan vízszolgáltatásról. — 1975. májusában felavatták a Hajdú-Bihar megyei Kőrösszegapáti községben az ország 1000. községi vízművét, amely a társulati mozgalom dinamikus fejlődésének és a falufejlesztés „történelmi korszakának" egyik jelentős állomásának tekinthető. Huszár István elvtárs a Minisztertanács elnökhelyettese a vízmű ünnepélyes átadásán — az elért eredményeket értékelve — többek között a következőket mondta: ,,.... Ha azt akarjuk, hogy ne csak a mezőgazdasági munka jellege közeledjék az ipari munkához, hanem a falusi életkörülmények is jussanak közelebb a városihoz, a falvak ma már befejezett villamosítását követően elsődleges követelmény, hogy fokozatosan minden háztartásban, ahol az műszakilag és gazdaságilag lehetséges, a legcél szerűbb formában közművek, vagy jó ivóvizet adó közkutak útján eljuttassuk az egészséges ivóvizet. Ez a párt és a kormány törekvése, célkitűzése. Ezt a központilag megfogalmazott törekvést segíti a ma már országos társadalmi mozgalom, hiszen most már mozgalommá terebélyesedett folyamatról beszélhetünk, amely számolva a szocialista falu életkörülményében bekövetkező változások sürgető igényével, az állam támogatásával és a falusi lakosság tevékeny közreműködésével, a falusi vízművek gyorsabb ütemű, tervszerű építését tűzhetjük ki célul."
