Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Dr. Dobos Irma: Legfontosabb ivó- és hévizeink bromid, jodid és fluorid tartalmának vizsgálata

94 Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. Dr. Dobos I. .-Legfontosabb ivó- és hévizeink haloidok koncentrációja. A fluorid felhalmozódását a felszínközeli rétegekben leginkább ott találjuk, ahol finomszemcséjű a vízadó réteg. Az ivóvizek haloidjainak tartalma országos szinten általában nem éri el a közegészségügyi szempontból kívánatos mennyiséget. A szerkezeti jelenségek hatása ma még csak néhány helyen feltételezhető és a nagy anomáliák leginkább migrációval magyarázhatók. E mellett a bromid és jodid képződésében a feloxidáltság jelensége is fennállhat mind a felsőbb, mind a mélyebb rétegekben. A kísérletnek tekinthető feldolgozásból kitűnik, hogy a vizsgált 3 haloid alkotó hidrogeokémiája még nem eléggé tisztázott és csak további adatok elemzése után jelölhetők ki nagyobb pontossággal a közegészségügy szempontjait is jól kielégítő területek, illetve vízadó szintek. IRODALOM [1] Bartha F.—

Kleb B.—Kórössy L.—Sz. Kilényi É.— Szatmári P.—Széles M.—Szénás Gy.-—Tóth K.: A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Bp. 1971. [2] Bélteky L.—Gráf L.—Scholtz J.—Szabó M.—Varjú Gy.—Kárpáti L.: Hazai természetes ásvány- és termálvizek halogén- és ritkaelem-tartalmának kinyerési lehetősége. Kézirat. Bp. 1967. [3] Dobos I.: Az Alföld levantei képződményeinek rétegtani vizsgálata és vízföldtani jellemzése. Földtani Közlöny, 95. köt. 2. sz. 230—239. [4] Dobos I.: Vízkőkiválásra hajlamos pannon rétegvizek vizsgálata Szeged területén. Hidrológiai Közlöny, 51. 1971. 438—444. [5] Dobos I.: Gyógyvizek Magyarországon. Bp. 1975. [6] El' Piner, L. I.—Safirov, Jn. B. és társai: Gigienicseszkoe obosznovanie olopusztimogo szoderzsanija broma v pitevoj vode. Gigiena i Szanit, 1972. [7] Nagy Z.—-Andrássy K.—Kovács E.: Nyomelemek a tiszántúli gyógyvizekben. Hidrológiai Közlöny, 40. 1960. 519—522. [8] Papp Sz.—Dippold A.: Városaink vízvezetéki vizének fluortartalma. Hidrológiai Közlöny, 30. 1950. 301—302. [9] Papp Sz.: Az ásvány- ós gyógyvizek kémiai jellege ós összetétele. (Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Szerk.: Schulhof Ö.) Bp. 1957. [10] Ritka- ós egyéb fémek gazdaságos kinyerése. OMFB ianulmány. Kézirat. 1973. Budapest. [11] Rónai A.: Az Alföld talajvíztérképe. A MÁFI alkalmi kiadványa. Bp. 1961. [12] Rónai A.: Alföld. A MÁFI Évkönyve. LVI. k. 1. f. Bp. 1972. [13] Schiefner K.—Gsanády M.: Felszíni vizeink fluorós jódtartalma. Hidrológiai Közlöny, 43. 1963. 521—525. [14] Szádeczky-Kardoss E.: Geokémia. Bp. 1955. [15] Tomor J.: A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma. Hidrológiai Közlöny, 33. 1953. 83—90. [16] Varjú Gy.: A bróm és a jód geológiája. 1971. Kézirat. Budapest. Untersuchung des Bromid-, Jodid- und Fluoridgehalts in den wichtigsten Trink- und Thermalwässern Ungarns Fran Dr. Dobos, I. Zur Untersuchung der drei halóidén Elemente wurden aus den in der Wasserversorgung Ungarns wichtigsten. Schichtenwässern der pleistozänen und jungen tertiären Formationen (oberer Pliozän und oberes Pannon) ungefähr 2000 Wasseranalysen gewertet. Die Aufarbeitung richtete sich auf das Suchen der geologischen-hydrogeologischen Zusammenhänge der wichtige biologische Rolle erfüllenden Haloide. Die auch die Haloide — mit Ausnahme des Chlorids — erfassende chemische Analyse ist heute erst nur für die Mineral- und Heilwässer verbindlich, aber in den letzten Jahren werden diese Untersuchungen auch bei Trinkwasser immer häufiger vorgenommen. Infolge der Verwendung einiger Thermalwässer auch für Trinkkuren, wurden auch hier im Falle des Jodids (0,01—0,14 mg/1) und Fluorids (1,0—1,5 mg/1) die auf das Trinkwasser bezogenen Vorschriften der ungarischen Norm berücksichtigt. Für das Bromid wurden die Versuchsgrenzwerte (0,2 mg/1) von El'Piner L. I.

— Safirov Jn. B. und Mitarbeiter bei der Aufarbeitung angewandt. Über die Trink- und Thermalwässer wurde je eine Karte von den Komponenten angefertigt (Abb. 1—6), während der Gehalt an Haloid-Elementen der pleistozänen und jungen tertiären Formationen in Funktion der Tiefe längs einiger charakteristischen Profile auf einem Diagramm (Abb. 7—12 ) veranschaulicht wurde. Aus der Aufarbeitung stellte sich heraus, dass in den pleistozänen sandigen Formationen im Flusswasser zumeist von den örtlichen Gegebenheiten abhängig, sich irgendein haloider Bestandteil anhäuft. Die HauptAnreicherungsschicht ist der unterste Teil der oberpannonischen Formationen, das vom Mass der Senkung abhängig, zwischen 1000—-2000 m aufgeschlossen werden kann. Von der unteren Schicht des oberen Pannons aufwärts, verringert sich infolge der sukzessiven Versüssung im allgemeinen die Konzentration der Haloide. Die Anhäufung des Fluorids in den oberflächennahen Schichten ist meistens dort vorhanden, wo die wassergebende Schicht feinkörnig ist. Der Haloidgehalt des Trinkwassers erreicht landweit im allgemeinen nicht die aus Sicht der öffentlichen Gesundheit erwünschte Menge. Der Einfluss der strukturellen Erscheinungen kann auch heute noch nur an einigen Orten vorausgesetzt werden und die auffälligen Anomalien können zumeist mit Migration erklärt werden. Dabei kann in der Bildung des Bromids und Jodids auch die Erscheinung der Oxydierung bestehen, sowohl in den oberen, als auch in den tieferen Schichten. Aus der als Versuch zu betrachtenden Aufarbeitung geht hervor, dass die Hydrogeochemie der untersuchten 3 Haloid-Komponenten noch nicht genügend geklärt ist und nur nach Änalysierung der weiteren Daten der auch den Gesichtspunkten des öffentlichen Gesundheitswesens dienenden Gebiete bzw. wassergebenden Schichten bestimmt werden könne.