Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Dr. Dobos Irma: Legfontosabb ivó- és hévizeink bromid, jodid és fluorid tartalmának vizsgálata

Dr. Dobos I. .-Legfontosabb ivó- és hévizeink Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 83 JELMAGYARA2AT: o 0,0-0,9 mg/L • 1,0-1,5 mg/L • 7,6 < /7J£// Felsőpannonnál idősebb képződmények felszíni elterjedésének határa 6. ábra. Pleisztocén és felsőpannon ivóvizek fluoridtartalma Abb. 6. Fluoridgehalt der pleistozänen und oberpannonischen Trinkwässer Fluorid az ivó- és hévizekben A haloidok közül a fluorid hidrogeokémiája a legkevésbé ismert és tisztázott. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a hévizek fluoridtartalma elsősorban — hasonlóan a bromidhoz és jodidhoz — a felsőpannon-képződmények kőzettani kifejlődésétől és rétegtani helyzetétől függ. Általában a nagyobb mélységű, s így még beltavi jellegű képződményekben (uralkodóan homokkőben) tárolt rétegvízben a fluoridtartalom meghaladja az 1,5 mg/l mennyiséget. Az üledékek kiédesedésével együtt a rétegvizek fluoridtartalma is csökken (Csongrád és környéke, Jászsági süllyedék). A Dunántúl szórványos adataiból hasonló következtetésre jutottunk (5. ábra). Az ivóvíz minőségű vizek vizsgálatából kiderült, hogy fluoridtartalmuk csak kivételesen éri el, illetve haladja meg az optimális mennyiséget. Különlegesen nagy fluoridtartal mával Békéscsaba—Kardoskút—Csanádalberti (2,0—2,5 mg/l) tűnik ki. Az itteni finomszemcséjű és agyagos képződmények az üledékképződés folyamán valószínűleg a fluor nagy részét adszorbeálták, amely később a lassú vízmozgás következtében oldatba került. A DélAlföld uralkodóan középszemcséjű mélyebb pleisztocén rétegeiben a fluoridtartalom (Szeged, Hódmezővásárhely) nulla, vagy 0,3—0,4 mg/l. A Dunántúlon kiemelkedő értéket Seregélyesen találtunk, ahol ivóvíznyerés céljából a 430— 480 m közötti felsőpannon rétegeket nyitották meg. Itt a fluoridtartalom elérte a 4,0 mg/l mennyiséget. A feldúsulás valószínűleg összefügg a közeli Velencei-hegység fluoritjával (6. ábra). Néhány terület típusszelvénye A két medence felsőpannon és annál fiatalabb üledékek víztartó rétegeinek vizsgálata a haloidok szempontjából kb. 2000 adatra épült. A térképi ábrázolás mellett kiválasztottunk néhány olyan helységet, ahol viszonylag a legtöbb ivó- és hévízadó rétegből a legteljesebb adatsor állt rendelkezésre annak bemutatására, hogy a mélység függvényében hogyan alakul a háróm alkotó koncentrációja a földtani korhatárokat is figyelembe véve. A Hajdúsági hátság területén Debrecenben a mintegy 200—250 m vastagságú negyedkori képződmény alatt 500 m-ig túlnyomóan agyagos kifejlődésű felsőpliocén (levantei) települ a kedvező vízszolgáltató rétegeket tartalmazó kb. 1000 m-ig tartó felsőpannonra. A pleisztocénen belül a fluorid és jodid azonos jelleget mutat. A bromid a 100—200 m közötti „vízműves" rétegből hiányzik, s a fluorid és a jodid is csak akkor éri el vagy közelíti meg az optimális mennyiséget, ha a pleisztocén 250 m-re kivastagszik. A hévizet tároló felsőpannon összletben 800 m-ig egymás mellett marad a három alkotó, majd ettől lefelé a bromid mennyisége többszöröse lesz a fluoridnak és jodidnak (7. ábra). Az ország jelentős szénhidrogénmezőjére eső Hajdúszoboszló földtani felépítése a kis távolság ellenére sem azonos a debrecenivel. A negyedkori képződmények vastagsága itt csupán 100—150 m. A felsőpliocén vékonyabb és homokosabb kifejlődésű, s a felszín alatt kb. 330 m-ig tart. A felsőpannonban agyag, homok és a mélyebb szintekben kötöttebb porózus rétegek váltakoznak. A pleisz-