Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai
Aujeszky G.— Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 75 tok közötti szakaszon (a forrástevékenység újraindulása következtében) a rendszerből ténylegesen (kútból és forrásból együttesen) távozó vízmennyiségek összegvonala a természetes forráshozamok összeggörbéjénak „C" és ,,D" pontok közötti szakaszával esik egybe. A ,,D" pontot követően azonban a gyengébb vízutánpótlódás következtében tartósabban a sokévi átlagnál kisebb természetes forrásvízhozamokkal rendelkező időszak következik. Ebben az időszakban a sokévi átlagos forrásvízhozamnak megfelelő vízkitermelés ismét csak teljes egészében mesterséges vízkiemeléssel, vízkészletfogyasztás révén érhető el. Most azonban az egyenletes vízkitermelést a ,,D" pontból kiinduló — a 3-as jelű egyenessel párhuzamos — 3/a jelű egyenes szemlélteti. Ez az egyenes egyúttal a forráshozam-öss?eggörbét „felülről" burkoló érintő. A vízkészletfogyasztás nagysága most a 3/a jelű egyenes és az alatta húzódó forráshozam-összeggörbe közötti függőleges metszék formájában mutatkozik. Ez a függőleges metszék, vagyis a vízkészletfogyasztás, most az ábrán látható „F" pontnál éri el maximumát és egyben ez a térfogat adja meg a sokévi átlagos forrásvízhozamnak megfelelő egyenletes vízkitermelés fenntartásához a felszín alatti tározásból szükséges víztérfogatot (F vu) is. Az „F" ponthoz tartozó időponttól kezdve a nagyobb vízutánpótlódás hatására ismét megkezdődik — a sokévi átlagos forrásvízhozamnak megfelelő szintű folyamatos vízkitermelés fenntartása ellenére — a felszínalatti víztározótér fokozatos feltöltődése. A ,,D" pontból indított 3/a jelű egyenes — mely a forráshozam-összeggörbét „felülről" burkoló érintő — a „D" pontot magában foglaló forráshozamingadozási periódust követő újabb periódus során a „G" pontban érinti a forráshozam-összeggörbét. Ennélfogva az „F" pontnál kezdődő visszatöltődés a ,,G" ponthoz tartozó időpontig befejeződik, a korábbi vízkészletfogyasztás teljes egészében pótlódik. Ezzel a készletfogyasztási és újrafeltöltődési folyamat egy periódusa lezárult. Természetes forrásvízkilépésre mégsem kerül most már újból sor, mert a „G" pontot közvetlenül követően újra indul a folyamat: megkezdődik a készletfogy osztás, hasznosul bizonyos felszín alatti tározott vízmennyiség, majd ezt követően a tárolt vízkészletből fogyasztott vízmennyiség visszapótlódik. Teljesen szabályos forráshozam ingadozási periódussal rendelkező forrás esetén ennek a körfolyamatnak a rendszeres megismétlődésére számíthatunk. A felszínalatti tározásból szükséges víztérfogat grafikus módon való megállapítása a fentiek alapján a következőkben foglalható össze. A forráshozam-összeggörbe valamely pontját egyenessel kötjük össze a pontot magábanfoglaló periódust követő forráshozam ingadozási periódus azonos fázisú pontjával. Ez az egyenes egyúttal keresztül halad az összes további (illetve megelőző) forráshozam ingadozási periódus azonos fázisban levő pontjain. Az egyenes hajlásszögének tangense a sokévi átlagos forráshozamot (m 3/évben) adja. Az egyenessel párhuzamosan megrajzoljuk a forráshozam-összeggörbét „alulról" illetve „felülről" burkoló érintőket. Az érintők által közrezárt függőleges metszék adja meg a 8. ábrán azt a szükséges F Vj Z térfogatot, melyre átmeneti ideig tartó készletfogyasztás szempontjából a felszín alatt tározott vízkészletből szükség van ahhoz, hogy a sokévi átlagos forráshozamnak megfelelő mesterséges vízkivétel folyamatosan fenntartható legyen. A fentiek szerint grafikusan meghatározott V vi /, térfogat víztérfogatot jelent. A víz a tározó kőzet repedéseiben, hézagaiban tárolódik. Annak a kőzettömbnek a térfogata, melyben a F Vj Z víztérfogat tározódni képes úgy nyerhető, hogy F V| Z víztérfogatot elosztjuk a kőzet átlagos gravitációs hézagtérfogatával : n 0 Valamely időpontban a vízkészletfogyasztás fedezését szolgáló éppen aktuális nagyságú tározótérre térbelileg azon vízfelület alatt van szükség, mely az adott időpont vízutánpótlódási adottságai mellett a forrás foglalás előtti állapotában szolgáltatott vízhozamához tartozna. A szükséges tározótér nagyság maximuma elérésének időpontjára (8. ábrán „F" pont) az a jellemző, hogy ekkor a további vízkészletfogyasztás megszűnik, de a le11. ábra. Vizszintingadozása a bélapátfalvi Mária forrás kutas foglalása után 1976—77-ben Abb. 11. Wasserspiegelschwankung nach der Fassung mit Brunnen der Maria-Quelle in Bélapátfalva in 1976v
