Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai

I Aujeszky G.— Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 73 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 v ^ 13 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1952 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 [évek] v 9. ábra. Forráshozam összeggörbe és a sokévi átlagos forrás-hozamnak megfelelő víztermeléshez szükséges felszín alatti tározótér grafikus meghatározása a felsőtárkányi Szikla forrás 1952—1973 között mért forráshozamai alapján Abb. 9. Graphische Bestimmung der Quellschüttungs- Summenkurve und der zur vieljährigen durchschnittlichen Quellschüttung entsprechenden Wasserförderung notwendigen unterirdischen Speicherräume aufgrund der an der Szikla-Quelle in Felsőtárkány zwischen 1952—1973 gemessenen Quellschüttungen JELMAGYARÁZAT: tg a 0 - 1,09 millió m 3/év - 3000 rrf/nap vízhozam termelhető ki egyenle­tesen (ha a Vyh -2,2millióm 3 vízmennyiség felszinalatti taro­zásból rendelkezésre áll) V vi z =7,2 millió m 3 matos hasznosítása lenne ideális. A kutas foglalási mód erre lehetőséget nyújt megfelelő vízföldtani adottságok esetén. Szükséges ugyanis, hogy a kutas vízkivétel számára hozzáférhető, megfelelő tér­fogatú, felszínalatti víztározótér álljon rendelkezésre a vízadó képződmény hézagaiban, repedéseiben, járataiban. Alacsony természetes forráshozamok­kal jellemzett időszakban ebből a tározótérből történő vízkészletfogyasztással egészülhet ki a hasz­nosított vízhozam a sokévi átlagos forráshozam­nak megfelelő értékre. A tározótérből történt vízkészletfogyasztás azután visszapótlódhat a kis vizeket követő bővizű időszakban, amikor a ter­mészetes forráshozam a sokévi átlagértéket meg­haladná, de a forrásfoglaló műből továbbra is csak az átlagértéknek megfelelő vízhozamot emeljük ki. A sokévi átlagértéknek megfelelő hozam folya­matos hasznosítása csak akkor lehetséges, ha a fel­színalatti tározótér ehhez elegendő nagyságú. To­vábbi feltétel, hogy a tározótér teljes igénybevéte­léhez szükséges mesterséges vízszint leszívás létre­hozásának ne legyen (vízföldtani, technikai vagy egyéb) akadálya. A felszínalatti tározásból szüksé­ges víztérfogat (F Vf Z) a természetes forráshozam­adatok ismeretében legegyszerűbben grafikusan határozható meg. Függőleges tengely mentén az évi forrásvízhozamok összegét, vízszintes tengely mentén pedig a forráshozamok észlelésének kez­dete óta eltelt éveket felrakva forráshozam-összeg­görbe szerkeszthető. Elméletileg — teljesen szabá­lyos forráshozam ingadozási periodicitással rendel­kező forrás esetén — ez az összeg-görbe teljesen azonos görbületi tulajdonságokkal rendelkező gör­beszakaszok szabályosan ismétlődő egymásután­jából tevődik össze (8. ábra). Gyakorlati esetben ettől mutatkoznak bizonyos eltérések, de a perio­dicitás jeleként azonos görbületi tulajdonságokkal rendelkező görbeszakaszok ismétlődése közelítően ilyenkor is általában felismerhető (9. ábra). Egyenletes vízfelhasználás a hivatkozott ábrák ábrázolási rendszerében ferde egyenesként mutat­kozik. Az egyenes hajlásszögének tangense m 3/év dimenzióban adja meg az egyenletesen hasznosított vízhozamot. Eszerint a forráshozam-összeggörbe bármely két pontját összekötő egyenes egy olyan vízfelhasználásra jellemző, amikor a két ponthoz tartozó időpont között a forrás által szolgáltatni képes víztömeget az egyenes hajlásszögének irány-

Next

/
Thumbnails
Contents