Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai
70 Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. Aujeszky G.— Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. 4.1.2. A feltárási munkálatok elégtelensége. Ez két körülményre vezethető vissza. Az első a kutatók egyéni-szubjektív tulajdonságából ered. A feltárási mód és annak nagyságrendje nem megfelelően lett megválasztva, ezzel a szerzett új ismeretanyag rendszerint nem volt elegendő a körültekintő és megbízható munkabefejezéshez. A második az, hogy a beruházók többször elzárkóznak az optimálisan szükséges feltárási munkálatok és megfigyelések elől, részben pénzügyi okok, részben pedig azok időigényessége miatt, és csak a legfontosabb, nélkülözhetetlen feltárásokhoz járulnak hozzá. Ezért a források közvetlen vagy távolabbi környezetének vízföldtani adottságai csak nagy vonalakban válnak ismertté. így a kivitelezési munkálatok során jelentkeznek olyan előre nem várt nehézségek, amelyek a tervek módosítását teszik szükségessé és a kivitelezés elhúzódását okozzák, sőt jelentős többletköltségeket okoznak. 4.1.3. A kivitelező vállalatok műszaki felkészültségének hiányossága. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a forrásfoglalást végző kivitelező vállalatok nem rendelkeznek általában azokkal az eszközökkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ilyen jellegű munkálatokat megnyugtatóan és zökkenőmentesen elvégezzék. A legcélszerűbb és legjobb megoldások csak részben valósulnak meg ebből kifolyólag, továbbá tervmódosításokra is sor kerül ennek következtében, ami a munkálatok elhúzódását okozza. Célszerűnek látszik a nagy vízhozamú és kellően nem ismert karsztforrásoknál a feltárási munkálatokat két szakaszban végrehajtani. Első lépésben tájékoztató feltárásokra kerülne sor, amellyel tisztázódnának a forrásnak és környezetének vízföldtani viszonyai. Már ekkor jelentkeznének azok a problémák, amelyeket a második lépésben kell majd tisztázni, továbbá megkezdődnének a szükséges hidrológiai megfigyelések is. A második lépésben lennének végrehajtva azok a részletes feltárások, amelyek olyan mélységig történnének, hogy a kiviteli tervek ezek alapján elkészíthetők legyenek. 4.2. Kutas forrásfoglalás célszerű kialakítása a forrástípus függvényében Az esetenkénti és folyamatos karsztvízszint és vízhozammérések azt bizonyították be, hogy a Ny-i Bükkben lényegesen nagyobb vízszint ingadozások vannak, mint azt korábban becsülték és feltételezték. A vízszintingadozások mértéke természetesen függ a helyi tényezőktől, az adott rendszer tározási kapacitásától, és a kivett vízhozamoktól. A nagyobb mértékű vízszintingadozás, amely az egyenlőtlen utánpótlódásból ered, a gépi víztermelésű aknás forrásfoglalásoknál azt eredményezte, hogy az aknák szárazra kerültek. Ez pl. a Bervai karsztaknánál többször megismétlődött. Ezért e foglalási típus az adott esetekben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ilyen jellegű problémák elkerülése érdekében került előtérbe egyes források foglalásának mélyfuratú kutakkal történő megoldása annak érdekében, hogy a na1. Vízvezető karsztos kőzet. 2. Vízzáró harmadkori rétegek. 3. Negyedkori üledékek. 4. Karsztforrás. 5/a. A karsztos kőzetet levető törésre telepített kút. 5/b. A karsztos kőzet mélyre levetett részének töréseire telepített kút Abb. 5. Brunnenfassungsmöglichkeiten der auf gestauten Quellentypen l. Wasserführendes karstiges Gestein. 2. Wasserdichte tertiäre Schichten. 3. Quartäre Sedimente. 4. Karstquelle. 5/a. Auf Karststein abwürfigen Bruch abgeteufter Brunnen. 3/6. Auf tief abwürfige Karststein-Bruchteile abgeteufter Brunnen gyobb mértékű üzemi vízszintváltozások követhetők legyenek. Ez a forrásfoglalási forma a már megvalósult helyeken szerzett kedvező üzemelési tapasztalatok alapján bevált. Így többek között a Bervai vízműnél (6-os forrás), a Bélapátfalvai Mária forráscsoportnál (4-es forráscsoport) és az egri forrásoknál. Ilyen szemlélettel történtek vízkutatások az elmúlt időszakban a felsőtárkányi Szikla-forrásnál, valamint a Noszvaji Forrókút és a Síkfőkúti Imre-forrásoknál. Az elkészült vízművek, valamint kutatások alapján a különböző forrástípusoknál az alábbi kutakkal történő foglalási esetek megoldása kerülhet előtérbe: 4.2.1. Átbukó forrástípusnál — ilyen a Ny-i Bükkben a Mária forráscsoport — a vízvezető karsztos kőzet a forrás előterében már nem folytatódik tovább. Ezért kúttelepítésre csak a forrás közvetlen környéke vagy a mögöttes terület jöhet szóba, ahol a vízvezető kőzetek vannak. A Mária forráscsoportnál jól bevált a mögöttes területrészen a karsztos kőzeteket átjáró törésekre és karsztos járatokra telepített kút létesítése. Kisebb nehézséget okoz az, ha a forrás feletti terület magasan fekszik és rendszerint morfológiailag nagyon tagolt. Ebben az esetben nagyobb mélységű (30—50 m) nyugalmi és üzemi vízszintek várhatók. 4.2.2. A duzzasztott típusú forrásoknál, mint pJ. a Bervai, Síkfőkúti Imre, Noszvaji Forrókút, a törések mentén mélyrezökkent víztartó kőzetek igénybevétele célszerű. Kúttelepítésre a forrás előtti terület vehető figyelembe, vagy a karsztos kőzetet közvetlenül levető törésre, vagy a víztartó 5. ábra. A duzzasztott forrástípus „kutas" foglalásának lehetőségei
