Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai
Aujeszky G.— Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 65 Evvel a módszerrel az adott forráshoz tartozó dinamikus vízkészlet maradéktalanul hasznosítható, sőt esetleg olyan eddig nem ismert vízkészletek is ismertté válnak, amelyek korábban nem voltak ismertek, ill. csak valószínűsítették őket (pl. karsztvízátadás vízvezető fiatalabb korú rétegeknek). A Ny-bükki karsztforrásoknál változatos foglalási formákat alkalmaztak, bár meg kell jegyezni, hogy bizonyos „divat" irányzatok érvényesültek, mert az ötvenes években rendszerint táróval foglalták a forrásokat, majd a hatvanas években az aknás forrásfoglalások kerültek előtérbe. Az elmúlt évtizedekben kiépült forrásfoglalásoknál már rendelkezünk olyan üzemelési tapasztalatokkal, amelyek alapján lehetőség és mód nyílik arra, hogy ezekből az adatokból a megfelelő következtetéseket, tanulságokat levonjuk, melyeket a későbbi munkáknál már hasznosítani tudunk. Több esetben tapasztalható, hogy a források vízkészletének csak egy része kerül hasznosításra, vagy ennek a fordítottja is előfordul, amikor a vízkészletet túlbecsülték. Mindkét eset erősen kihat a vízfogyasztók biztonságos ellátására. A Ny-i Bükkben eddig elvégzett forrásfoglalásoknál a duzzasztásos felszínalatti víztározásos módszer nem került alkalmazásra. Az egyes forrásfoglalásokkal kapcsolatos feltárási és foglalási munkálatokat az alábbiakban ismertetjük: 1. Tardonai Hársas forrás. A forrás triász mészkőből fakad. Vize ivóvízminőségű és 13 °C-os. Átlagos vízhozama 250 m 3/n-ra becsülhető. A forrás a vízkilépés környezetében 5—6 m vastagságú édesvízi mészkövet rakott le. A forrásfoglalást megelőzően csak kisebb kutató árkok készültek. A forrást 1962-ben foglalták úgy, hogy egy 3 m 0-jű aknában fogták össze a vizet és az gravitációsan jut el a fogyasztókhoz. Ezzel a foglalási móddal nincs lehetőség az egyenlőtlen forráshozam kiegyenlítésére, ezért a fogyasztók rendelkezésére mindig csak az adott forráshozam áll. 2. Felső Szalajka forrás. A forrás középső triász mészkőből fakad. A vízhozama nagyon ingadozó. Vizének hasznosítása érdekében a foglalási munkálatok 1952-ben indultak meg és a foglalás véglegesítésére csak 1961-ben került sor. A forrást kutatótáróval tárták fel. Az első kutatóvágat nem érte el célját, ezért más helyen újabb tárót létesítettek kb. 163 m hosszúságban. A táróval kb. 5 m-es forrásküszöb-süllyesztést sikerült elérni, amely a kisvízhozamok növekedését és ezzel kiegyenlítettebb vízszolgáltatást eredményezett. A táróval nem sikerült a karsztrendszerből eltávozó vagy ki2. ábra. A Ny Bükkre jellemző főbb karsztforrástípusok a. Átbukó (Forrókút); b. Duzzasztott (Mária-forráscsoport); c. Közvetlenül karsztos kőzetből származó felszálló (Felsőtárkányi Szikla-forrás) forrástípusok. 1. Felsőeocén mészkő; Ha. középső triász mészkő; 2. Vízzáró képződmények (oligocén és miocén rétegek); 2/a. középső triász szericites agyagpala; 3. karsztforrások; 4. Lejtőtörmelék és patakhordalék; 5. Édesvízi mészkő Abb. 2. Die für das westliche Bükk-Gebirge kennzeichnenden wichtigeren Karstquellentypen : a. Oberfall (Forrókút); b. Gestaute (Quellengruppe Maria); c. Unmittelbar aus karstigem Gestein stammende aufsteigende (Felsenquelle in Felsőtárkány) Quellentypen. 1. Kalkstein aus dem oberen Eozän; i/o. Kalkstein aus dem mittleren Trias; 2. Wasserdichte Formationen (oligozäne und miozäne Schichten): 2/a. Serizit-Tonschiefer aus dem mittleren Trias; 3. Karstquellen; 4. Hangschutt und Bachgeschiebe : 5. SOsswasser-Kalkstein
