Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Dr. Szalay Miklós: A szabadfelszínű mozgások hidraulikájának hazai helyzete és a fejlesztés feladatai a népgazdasági igények tükrében

Dr. Szalay M.: A szabadfelszínű mozgások Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 61 teljesen egyenértékű a már klasszikusnak nevezhető módszerekkel. A sztochasztikus hidraulika egy másik, ma még csak inkább csírájában jelentkező ága az, amelyik a hidraulikai számítások eredményét terhelő azon hibák elemzésével foglalkozik, amelyek a felhasznált paraméterek mérési-, meghatározási hibáira vezethetők vissza. Mindkét utóbbi területen a magyar hidraulikusoknak kezdeményező szerepe van. 3. A szabadfclszínű hidraulika helyzete hazánkban A korábbiakban felvázolt felosztáshoz igazodva kívánatosnak látszik felülvizsgálni a felszíni vizek hidraulikájának jelen hazai állapotát is. A hagyományos tisztavíz-hidraulika elméletének konstruktív művelése, továbbfejlesztése hazánkban nem folyik. Egyes fejezeteinek, így pl. a térbeli fokozatosan változó mozgásoknak (spatially varied flow) még különböző szintű oktatásunkban sem elegendő. A műtárgyhidraulika területén is sok a tennivalónk. Kifejezetten elméleti kutatásaink e téren nem folynak. A kutatások erősen empirikusak, egyedi konkrét célok vizsgálatára szorítkoznak, az eredmények általánosíthatósága nélkül. Az alap- és fejlesztő kutatások tekintetében különösen nagy terület kínálkozik a vízkezelő és szennyvíztisztító műtárgyak jó áramlási viszonyokkal rendelkező tervtípusainak, műtárgy-családjainak kifejlesztésében. Horváth I. ilyen irányú korábbi vizsgálatainak nincs megfelelő folytatása. A többfázisú és rétegzett áramlások kutatása terén nem egyöntetű a helyzet. Az elméleti alapok továbbfejlesztése, új számítási eljárások kidolgozása terén Jolánkai, Kádár, Muszkalay, Somlyódi, Starosolszky, Szolnoky nevéhez fűződnek eredmények, főleg a passzív kémiai szennyezések és a hőterhelések eloszlásának vizsgálata terén. E tekintetben a hazai kutatás részint a numerikus számítási módszerek fejlesztését, részint a diffúziós és diszperziós tényező becslési módszereinek fejlesztését irányozta elő. A biztató részeredmények mellett további eredmények várhatók e téren a soronkövetkező években is. A jéghidraulika továbbfejlesztése elsősorban a jéggel kapcsolatos alapozó hidraulikai mérések, kísérletek lehetőségétől függ. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a folyóinkon a jég megfigyelésével kapcsolatban folyó, széles körű, rendszeres mérések, azok hidrológiai célja miatt nem nyújthatnak az ilyen jellegű hidraulikai alapkutatásokhoz megfelelő alapot. Ilyen kísérleti lehetőségek hiányában nincsenek olyan tényadatok, amelyekkel az elméletileg felállítható összefüggéseket ellenőrizni lehet. A tárgykörben szerény mértékű magyar kutatás folyik (Csorna, Starosolszky, Zsilák, Zsuffa), amelynek eredményei azonban külföldre is eljutottak és ennek is köszönhető, hogy az IAHR Jégbizottságának magyar elnöke van. Az erőfeszítéseket e téren is fokozni kell. A hordalékmozgás vizsgálata hazánkban régi hagyományokra tekint vissza. Károlyi értékes mérései a magyar folyókon, Bogárdi könyvekben is visszatükröződő sok évtizedes elméleti munkássága, Stelczer görgetett hordalékkal kapcsolatos különféle vizsgálatai Rákóczi jelzőanyagos mérésekkel alátámasztott eredményei, Csorna hordalékmérlegekre vonatkozó kutatásai mellett a fiatal nemzedék is kezd a kérdéssel foglalkozni, mégpedig a legnehezebb, legtöbb problémát jelentő, de gyakorlati szempontból talán legfontosabb kérdés, a nempermanens hordalékmozgás területén (Horváth L.). Az egyszerűbben kezelt, sztatikus szemléletű megközelítéssel élő permanens tárgyalásmód alkalmazására példaként említhetjük Csorna mederszelvény-feldolgozási statisztikáját s ebből a mederszelvények ideális alakjára vonatkozó következtetések levonását. Akantisz folyamatos vizsgálatai a Rábán és a nicki kísérleti telepen, elsősorban a Rábára érvényes összefüggésekre és azok modellezhetőségére vonatkoznak. A továbbhaladást megnehezíti a kellő részletességgel, idő- és térbeli sűrűséggel meghatározott alapadatok, észlelések hiánya. A rendszerhidraulika területén és ezen belül a nempermanens mozgások klasszikus módszerekkel történő számítása vonatkozásában a BME Vízépítési Tanszéke tekinthető a kutatás hazai középpontjának. Az elméleti és számítástechnikai fejlődést Kozák indította el, a fiatal munkatársai (Bakonyi, Rátky) ugyancsak ezen a területen dolgoznak. A kutatások előterében a vízállás- és vízhozam-előrejelzés különféle bonyolultsági fokú esetei, tározó- és erőműláncok üzemeltetése, öntöző főcsatornákban fellépő tranziens jelenségek állnak. Az utóbbi témában Varga vizsgálatai is figyelemre méltóak. A városi csatornahálózatok nempermanens, illetve permanens üzemállapotaival elsősorban Börzsönyi és Rátky foglalkoznak, de még nincsenek véglegesnek nevezhető eredmények. A nempermanens hidraulikába sorolhatók még azok a töltésszakadást követően fellépő elöntési folyamatok, amelyekkel Szalay, kisebb részben Horkai foglalkozik. A nagy ártéri öblözetek elöntési folyamatának előrejelzése még a közeljövőben megoldandó feladatok közé tartozik. A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számításának jelentőségét az adja meg, hogy a nagyjövőjű vízkormányzásnak ez adja meg a számítási alapját. A nempermanens vízmozgások sztochasztikus leírásával foglalkozó kutatások mintegy 15 éve a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben indultak el. Szlgyártó ott dolgozta ki átvonulási elméletét, amely a vízmozgás irányában haladó vízhozamhullámok tovaterjedését írja le. Az e téren elért eredmények konkrét gyakorlati alkalmazást találtak a felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek üzemének az irányításánál. Az eljárás jó eredményeket adott a középvízi mederben maradó dunai árhullámok előrejelzésénél is. Ide sorolható Vágás gráfelmélete is. A szélokozta áramlások területén Györké és társai, a véderők hullámcsillapító hatása tekintetében Csongrády korábbi vizsgálatai érdemelnek említést. A hidraulikai modellkísérletezés területén Ivicsics vizsgálódásai a hasonlósági mechanika elméletének továbbfejlesztése érdekében, könyvalakban is meg-