Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
12. szám - Dr. Pálfai Imre: Csongrád megye vízrendezésének fejlesztése
562 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Pálfai I.: Csongrád megye vízrendezése 1. ábra. Domborzati vázlat a Csongrád megyét érintő belvízrendszerek területéről Puc. 1. KapmocxeMa Mecmnocmu e npedeAax ocyutumeAbHbix cucmeM oőAacmu loHzpad Abb. 1. Geländeschema der das Gebiet des Komitats Csongrád berührenden Binnenwassersysteme károk keletkeznének, mert a mezőgazdaság és a településhálózat rohamosan fejlődik. A mezőgazdaságban a termésátlagok az elmúlt 15 évben — a főbb növényeket tekintve — megkétszereződtek, s a termelést a következő 15—20 évben újra meg kell kétszerezni. A vízrendezéssel tehát egyre nagyobb értékeket kell majd megvédeni, illetve egyre nagyobb terméshozamok elérését kell elősegíteni. Hozzátehetjük, hogy — a mezőgazdasági termelés növekedése mellett — egyre nőtt, s tovább fog nőni a termelés „agrotechnikai vízérzékenysége" is, ami ugyancsak fokozza a vízrendezéssel szemben támasztott követelményeket. Rátérve most már a fejlesztési kérdésekre, először a vízrendezés állami főműveire vonatkozó fejlesztési javaslatot ismertetem. Az állami főművek közé a vízügyi igazgatóság kezelésében levő belvízi főcsatornákat, belvízi szivattyútelepeket és belvíztározókat soroljuk. A belvízrendszerek főműveit olyan kapacitásra irányoztuk kiépíteni, amely a 10 éves gyakoriságú „téli-tavaszi" belvizek" 12—14 nap alatti levezetését biztosítja. A fejlettebb társadalmi-gazdasági viszonyokkal rendelkező belvízrendszereknél a rövidebb, a kevésbé fejletteknél a hosszabb levezetési időt alkalmaztuk. A belvízmennyiségek számításánál több módszert használtunk. Kiindulásul a Gödöllői Agrártudo• mányi Egyetemen dr. Ravasz^Tibor által kidolgozott módszert vettük alapul. E módszerrel a levezetendő vízmennyiség úgy kapható meg, hogy az átlagosan 10 évenként előforduló téli félévi csapadékösszegből le kell vonni az erre az időszakra eső párolgást és beszivárgást (a talajban történő tározódást). A párolgás kereken 100 mm-re vehető, a beszivárgás pedig a talajok típusától és a belvíz keletkezésének időpontjában feltételezett távlati agronómiai-agrotechnikai állapottól függően határozható meg, adott esetben számításba véve a magas talajvíz tározási térfogatot csökkentő hatását és az öntözés talajtelítő hatását is. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem — megbízásunkra — minden belvízöblözetre elvégezte a „lefolyási értékek" meghatározását, mégpedig úgy, hogy a nagyobb összefüggő legelőkről, ahol övgátas vízvisszatar tást irányoztunk elő, lefolyással nem számolt. Mivel a vázolt eljárás csak üzemi méretű területekre érvényes, s nincs pl. figyelemmel a vízösszegyülekezési folyamatára, a kapott értékeket korrigáltuk, s vizsgált vízgyűjtőterület nagyságától függően. A korrigálásra a Budapesti Műszaki Egyetem (dr. Ijjas István) útmutatása alapján az (FjFü) _ 1Z 6 függvénnyel meghatározott szorzótényezőt használtunk (ahol F — a vizsgált vízgyűjtőterület nagysága, Fü — az üzemi méretű terület, amit egységesen 5000 ha-ra vettünk fel).
