Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla–Iványosi Szabó András–Fényes József: A Kolon-tó kialakulása és limnogeológiai fejlődése

558 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Molnár B.— Iványosi Szabó A.—Fényes J.: A Kolon-tó kialakulása 10 20 l 30 40 50 60[%] 3 EH3Z i -1 I. 9. ábra. A Kolon-tó jellemző üledékeiben uralkodó öt jaj százalékos megoszlása. I. Jelmagyarázat a 0. ábránál; II. A: Valvata crista O.F. Müll.; B: Armiger crista (L.); C; Anisus sprirorbis (L.); D: Eithynia tentaculata (L.); E: Bithynia leachi (SHEP.). Puc. 9. %-e pacnpoc mpaHeHue 5-u npeeampywufux eudoe e omnoMceHunx 03. KOAOH Abb. 9. Prozentuelle Verteilung der in den Sedimenten des Kolon-Sees vorherrschenden fünf Spezien ben és a karbonátiszapban, de elég jelentős a durva kőzetlisztben is. Lényegesen kevesebb a finom kőzetlisztben, meg az apró és a finom szemű homokban. Ennek valószínűleg az élettér gyors változása az oka, pl. a tőzeg és a tavi üledékre fújt futóhomok lerakódása közötti biotóp változás volt. A semlyék üledéknél, az üledékföldtani vizsgálati eredményekkel összhangban az egyed- és a fajszámcsökkenés, az időnkénti vízborítással, ill. kiszáradással függ össze. A 8. ábra értékei szintén az üledéktípusonkénti átlagot adják. Az átlagtól való eltérés azonban mintánként is igen különböző lehet, amelyet az időnkénti kiszáradást követő benépesedés idéz elő. A tőzeg- és a karbonátiszap relatíve állandóbb környezetben képződik, így ezekben a mintákban az átlagtól való eltérés is kisebb. Az 1. és 2. táblázatban bemutatott ökológiai csoportokból legtöbb a tavi üledékben, tehát a karbonátiszapban és a tőzegben fordult elő, az egyed- és a fajszám változásához hasonlóan jelentős volt azonban még a durva kőzetlisztben is. A legkevesebb ökológiai csoport a finom kőzetlisztben és a tavi üledékre települő futóhomokban jelentkezett (8. ábra). A 9. ábra a Kolon-tó jellemző üledéktípusaiban uralkodó öt faj százalékos megoszlását mutatja. A tipikus mocsári gazdag növényborítást kedvelő Valvata crista O. F. Müll, az üledéktípusok legtöbbjében igen jelentős mennyiséget ért el. Igen nagy, 52—55%-os volt a tőzegben és a karbonátiszapban. Az apró szemű homokban és a finom kőzetlisztben már csak 19,5 és 25,2%-ban jelent meg. A legkisebb értéket a durva kőzetlisztben érte el, aholis mindössze 4,5%-ban fordult elő. A finom homokban is kevés (12,5%). A Valvata cristata-hoz hasonló biotóp igényű Armiger crista (L.) mennyisége az előzővel megegyezően változik. Érdekes azonban az Anisus spirorbis (L.) százalékos előfordulása. Ahol az előző kettő mennyisége ugyanis csökkent, ott ez a faj vette át szerepüket. így előfordulásának maximuma a durva kőzetlisztben és a finom homokban volt (32,9 és 25%). Úgy látszik a biotóp gyors változását az időszakos vizet igénylő fajok közül ez a faj tűri a legjobban. Ezt az is mutatja, hogy a mozgó vízben larakódott finom kőzetlisztben aránya a 14%-ot is meghaladta (9. ábra. 1. a III.). A Bithynia tentaculata (L.) melegígényes, a Bithynia leachi (SHEP.) pedig hozzá képest hidegtűrő faj. A kettő közül a holocén üledéksorban általában a Bithynia tentaculata (L.) a gyakoribb. A Kolon-tavi üledékeknél is mindenhol az utóbbi a több. Az abszolút értékeket tekintve, legkevesebb volt a karbonátiszapban és a tőzegben. A finom homokban a Bithynia leachi a Bithynia tentaculata-hoz viszonyítva különösen jelentős mennyiséget ért el. A10. ábrán a Kolon-tó jellemző üledéktípusaiban előforduló szikes vizet is tűrő Anisus spirorbis (L.) és az Armiger crista (L.) fajok egymáshoz viszonyított százalékos értéke látható. A Kolon-tavi rétegsoron belül az Anisus spirorbis (L.) a durva kőzetlisztben és a karbonátiszapban különösen nagy értéket mutatott. Az Anisus spirorbis-nál a korábban elmondottak alapján, könnyen érthető ez. A karbonátiszap ui. csak nagyobb sókoncentrációjú szikes vízből válhat ki. A karbonátiszapban egyébként jelentős, 15—25%-ban fordult elő. A durva kőzetliszben való megjelenését egyelőre nehéz magyarázni. A Kolon-tavi üledékek faunájának külön érdekessége, hogy a Magyarországon máshol tapasztaltakkal ellentétben, a Gyralus riparius (WEST.) itt