Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Dávid László: A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás fejlesztésének fontosabb kapcsolatai

Dr. Dávid L.: A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 547 védelmi és vízkészlet-gazdálkodási gond. A szénhidrogén-kutatások és fúrások során a különböző víztartó rétegek kapcsolatba kerülhetnek, ami elősegítheti e rétegek fokozatos elszennyeződését a felszínről. Hasonló hatású vízgazdálkodási szempontból a kiemelt vizek visszasajtolása a mélyebb rétegekbe. Számos területen kimutatható ma már az országban a felszín alatti vizek gáztartalmának növekedése az elmúlt években a szénhidrogén bányászattal érintett, illetve azzal összefüggő területeken. Vízminőségi szempontból potenciális veszélyforrásokat jelenthetnek az olaj és földgázvezetékek és az energiagazdálkodási hulladékok (pl. salak, zagy, meddő, pernye stb.) elhelyezése elsősorban a felszín alatti vizek szennyezése szempontjából. A hulladékok egyes fajtái ugyanakkor vízgazdálkodási szempontból hasznosíthatók is. Vizsgáljuk például a pernye hasznosítását gátépítésre. A külszíni fejtések maradó zárógödrei hasznosíthatók tározóként például népgazdasági biztonsági víztartalékok tárolására (pl. a visontai fejtés esetén). 4. A fejlesztés összehangolásának i fontosabb műszaki-gazdasági módszerei Az előzőekben felvázolt fejlődési tendenciákból kitűnik, hogy a népgazdaság e két alapvető tevékenységének kapcsolata a jövőben fokozatosan erősödik. A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás eddigi fejlettségi szintjén elegendő volt a kölcsönhatásokat egy-egy létesítmény telepítésekor és működése során egyedileg feltárni és összehangolni. A várható fejlődés feltételeinek és hatásainak elemzése azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben a két ágazat között már más jellegű, nem egyedi, hanem rendszerszintű, a nagyobb régiókra kiható kölcsönhatások és kapcsolatok jelentkeznek, amelyek megfelelő összehangolása csak széles körű, többtényezős rendszerelemzésen alapulhat. Az egyik legfontosabb kérdéscsoport az erőműfejlesztés és a vízbiztosítás összehangolása. Az erőművi hűtővízigény biztosításával egyre nagyobb súllyal esnek latba a vízgazdálkodás és környezetvédelem lehetőségei által meghatározott tényezők és ezek várhatóan visszahatnak a hűtési technológiára, előtérbe helyezve a kisvízigényű technológiákat. Hasonlóképpen a nagytérségi nyersvízszállító rendszerek kialakítását, a velük szemben támasztott igényeket a villamosenergia-termelés hűtővízigénye, a működésükhöz szükséges alapenergia és a szükséges csúcsenergia-termelő kapacitás befolyásolja. Ezért a hosszútávú fejlesztési elképzelések kialakításánál e különböző hatások együttes optimumának keresése lehet a népgazdasági cél. Indokoltnak látszik az ezredforduló tájékától a villamosenergia-rendszer és a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek fejlesztésének egyre szorosabb összekapcsolása. Ennek egy lehetséges előkészítő vizsgálataként célszerű lenne elemezni a tervezett Tatabánya—Székesfehérvári Többcélú Vízgazdálkodási Rendszert, mint alternatív lehetőséget az ugyancsak tervezett Bicskei Hőerőmű vízellátása szempontjából. Ugyancsak célszerű együttesen vizsgálni az energiatakarékosság lehetőségeit a vízgazdálkodásban és fordítva. Ezért. a vízkészlet-gazdálkodásnak a vízkészlet-vízigény egyensúlyt többdimenziós rendszerben célszerű értékelni, a menynyiségi és minőségi szempontokon túl indokolt figyelembe venni az energetikai szempontokat is. Ezt a vízkészlet-gazdálkodás általános szabályozási rendszere teszi lehetővé (Dávid 1978/2). A vízszolgáltató rendszerekben például a tárolókapacitások növelésével fokozható az energiatakarékosság. Az energiagazdálkodásban viszont számításba vehetők a vízgazdálkodás energiatárolási, illetve átalakítási lehetőségei is. A két ágazat feladatainak üzemi szintű összehangolása továbbfejlesztéséhez hasznosan járulhatnak hozzá az üzemi energia- és vízgazdálkodási szervezeti egységek tapasztalatai és ezek fejlesztése (OMFB 1977/1). A két ágazat feladatai összehangolásának fontos feltétele, hogy ez a mindenkori gazdasági szabályozó rendszer keretei között, a teljes társadalmigazdasági ráfordításokat figyelembe vevő értékarányok szerint történjék. Ezért súlyt kell helyezni a két ágazat gazdasági kapcsolatainak vizsgálatára is, hogy megfelelő műszaki-gazdasági alapokon nyugvó döntések születhessenek az összehangolás során. 5. Összefoglalás A tanulmány a vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás, mint két alapvető népgazdasági ágazat fejlesztésének fontosabb kapcsolatait és ezek kölcsönhatásait vizsgálja és felvázolja a fejlesztés összehangolásának lehetőségeit, fontosabb módszereit. A fejlődés kölcsönhatásai, növekvő bonyolultságukban és méreteikben egyaránt, arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövőben a két ágazat fejlesztését, az energiarendszerek bővítését és a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek kialakítását egységes rendszerként, kölcsönhatásaik teljes körében is szükséges vizsgálni, népgazdasági szinten, megfelelő gazdasági értékelési feltételek alapján, többtényezős rendszerelemzéssel. Az ezirányú vizsgálatok nyújthatnak alapot a fejlesztések műszakigazdasági összehangolásához, amely széleskörű feladatrendszerben valósítható meg. Az összehangolás követelményeit és az abból adódó következtetéseket célszerű figyelembe venni az Országos Vízgazdálkodási Keretterv most folyó továbbfejlesztése során is. IRODALOM [1] Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, 1975: A vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének irányai és módszerei. Kézirat 9-7204-Et. Budapest. [2] Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, 1977/1: Az üzemi vízgazdálkodás fejlesztése. Kézirat 9-7506-T. Budapest. [3] Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, 1977/2: Távlati nagytérségi vízgazdálkodás rendszerének kialakítási lehetőségei és feltételei. Kézirat. 9-7404-T, Budapest. i