Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata

530 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Kovács Gy.: A regionális lefolyás-szabályozás 4. ábra. A balatoni regionális vízellátó-rendszer vázlata Puc. 4. CxeMa BanamoHCKOü peeuOHaAbHOÜ cucmeMbi eodoiiHaöMcenuH Fig. 4. Diagram of Lake Balaton Regional Water Works szabályozásával már több célú térségi feladatot lát el (száraz időszakban vízpótlást ad a Bódva menti vízművek számára és hígítóvizet biztosít a szennyezett Sajóban, fejlődik mint üdülőközpont is). Az észak-nógrádi regionális vízmű ellátása érdekében került először sor arra, hogy a Tisza vízgyűjtőjén jelentkező igényt a Duna völgye felé gravitáló vízből fedezzük átvezetéssel (Salgótarján ellátása az Ipoly felől). A kettős érdeket — vagy több célt — egyidejűleg szolgáló rendszerek fokozottabb hatékonyságát igazolja a bányavizek hasznosítása. A bányák védelme érdekében vizet kell termelni, ami nem csak a szénköltséget növeli, hanem csökkenti a környék vízkészletét is. Ha azonban megfelelő üzemmel védjük minőségét — esetleg a szükség szerint kezeljük, tisztítjuk a vizet — hasznosítható termékké válik, amely nem csak a korábbi vízforrások elapadása miatt keletkező károk elhárítását teszi lehetővé, hanem készletet biztosít a további fejlesztéshez is. Ehhez természetesen megfelelő regionális ellátó-rendszert kell létesíteni, amire példa a balatoni regionális vízmű, amely a nyirádi bányavízből kap vízpótlást, és amelyhez a közeljövőben Kaposvár vízellátása is kapcsolódni fog (4. ábra), vagy az eocén-program hatáskörzetében most kialakításra váró regionális rendszer. Egy-egy vízszegény területen a különböző fogyasztók igénye együtt jelentkezik, és ha ezek fedezése érdekében a vizet nagyobb távolságból kell vezetnünk, legtöbbször gazdaságosabban oldható ez meg együtt szállítva az ipar, a települések és a mezőgazdaság számára szükséges mennyiséget, így alakulnak ki a régiókat összekapcsoló nyersvíz szállító rendszerek. Ezekből mint a regionális vízellátó rendszerek vízbázisából vehetjük ki a felhasználó központok közelében a szükséges mennyiséget, itt oldva meg a különböző igényeknek megfelelő kezelést, tisztítást. Ennek az elvnek az alkalmazására is mutat példát a vízellátás fejlesztésének gyakorlata. A tiszalöki vízlépcsőhöz kapcsolódó Keleti Főcsatorna eredeti rendeltetése az öntözővíz szétosztása és víztartalék átvezetése a Körös völgyébe. Amikor felszíni víz igénybevétele vált szükségessé a debreceni vízmű fejlesztése érdekében, vízforrásként ezt a csatornát használták fel és a kiemelt, tisztított vizet innen vezetik a városba. Az egy-egy területen jelentkező minden vízgazdálkodási érdek összehangolt, együttes — és így hatékonyabb — megoldására való törekvés azonban még nem vált teljes mértékben alkalmazott elvvé a regionális vízellátás tervezése és megvalósítása során. Kétségtelen, hogy ennek a szempontnak érvényesülését akadályozza, hogy az igények nem egyídőben jelentkeznek és a kielégítésüket sürgető társadalmi elvárás sem azonos erősségű, így esetleg egy olcsó megoldással a költségesebb beruházás későbbre halasztható, és ez maga is megtakarításként értékelhető, gondos gazdasági elemzés szükséges azonban, hogy az előnyök és hátrányok összevethetők legyenek. Figyelembe kell vennünk ilyen mérlegelésekkor azokat a környezeti változásokat, is amelyek a teljes rendszer megvalósításának elhúzódása következtében esetleg létrejöhetnek és káros hatásuk később csak jelentős ráfordításokkal orvosolható. A vízellátás terén volt nagy elmaradásunk gyors felszámolása jelentős eredmény. Az életszínvonal emelésére törekvő politikánk beszédes bizonysága, hogy — amint már említettük — a vezetékes vízellátásban részesülő lakosok aránya már megközelíti az európai átlagot. Fel kell hívnunk a figyelmet azonban arra a veszélyre, amit ennek másodlagos hatása, az ennek elhárítását szolgáló vízügyi beavatkozások elmaradása jelent. A nagy mennyiségű használt víz csatornázás hiányában a talajvízbe jut, fertőzi azt és jelentősen