Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Csanády Mihály: A szennyvíziszap-szállítás és elhelyezés egészségügyi szempontjai

I 496 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Dr. Csanády M.: A szennyvíziszap-szállítás a 75 C° és félórás behatási idő az, amit általában szükségesnek tartanak. A vírusok fertőzőképességének megszüntetésére azonban ez nem feltétlenül elég; egyes vizsgálatok szerint ehhez 85 C°-ra volna szükség [2], A hőkezelés mind beruházási, mind üzemeltetési szempontból költséges eljárás, ezért gyakorlati bevezetésre külföldön is csak igen kevés helyen került. Maga a hőkezelés jelentős bűzzel járhat. A bűzterjedés megelőzése a költségeket tovább növeli. A hazai helyzet jelenleg nem érett az iszapfertőtlenítés széleskörű megvalósítására, ezért a korlátozással való hasznosítás látszik inkább járható útnak. A szállítás szempontjai Munkaegészségügyi szempontból kétségtelenül a csővezetéken történő szállítás a legkedvezőbb, mivel az iszappal való érintkezés így előzhető meg leginkább. A vezeték nyomvonalának el kell kerülni a fokozottan védett területeket, például vízműkutak hidrogeológiai védőterületét. A csővezetékek, szerelvények meghibásodás elleni védelme szempontjából az olajvezetékek esetében kialakult gyakorlat használható fel, kiegészítve azzal, hogy az anyag fagyveszélyes, továbbá hogy eldugulás ellen is védekezni kell, főleg nagyobb szárazanyagtartalmú (sűrített és rothasztott) iszapok esetében. A tartálykocsiban (szippantó kocsiban) valószállítás esetében az elcsepegés, az elzáróelemek tömítetlensége megelőzendő. Sajnos erre igazán jól bevált módszer nincs. Nehezen ellenőrizhető a töltő és ürítő vezetékek tisztíthatósága, ezeknek és magának a tartálykocsinak a tisztítása. Mindezen okok — valamint a jelentős költség — miatt a tartálykocsis szállítás alkalmazási körét célszerű a kisebb berendezésekre (egyedi: üzemi, intézményi szennyvíztisztítók, kisebb községi telepek) korlátozni. A víztelenített iszap szállítására a zárt ún. kagylós kocsi, amilyent például a Fővárosi Csatornázási Művek a csatornaiszap szállítására használ, elfogadható megoldás. A víztelenítés mértékétől függ, hogy nyitott billenőplatós gépkocsin való szállítás alkalmazható-e. Ezzel kapcsolatban óvatosság ajánlható, mivel a vastag rétegben felrakott iszap a rázkódás hatására levet ereszthet. Például volt alkalmunk látni, hogy a polielektrolit adagolása után centrifugával 27%-os szárazanyag tartalomra sűrített iszap (nem stabilizált) szemre megfelelő kinézésű volt, leve nem volt; ha azonban 1 m-es rétegben felrakták járműre, már állás közben is elkezdett csorogni a leve, amit a rázkódás még csak fokozott. A szokásos platós tehergépkocsik az ilyen anyag szállítására nem használhatók, hiszen a lé végig csorogna az úton. A lécsorgás lehetősége elsősorban a víztelenítés mértékétől függ, de nem adható meg olyan szárazanyag tartalom érték, amelynek elérése esetén már nem kellene ezzel számolni, mivel igen lényeges a víz kötési módja is, ami viszont az iszap eredetétől és előzetes kezelésétől függ. Platós tehergépkocsin csak olyan iszapot szabad szállítani, amelv levet egyáltalán nem ereszt, kenődésre nem hajlamos. Az iszapszállításra természetesen külön — csak erre a célra használt — gépkocsi-park szükséges. A nyitott járművön közúton történő szállításnak feltétele az is, hogy az iszap ne legyen bűzös. Erősen bűzös iszap nyitott járművön legfeljebb a csak erre a célra használt üzemi úton szállítható. A konténeres szállítás formái még nem alakultak ki egyértelműen. A fenti elvek figyelembevételével nyilván ki lehet fejleszteni olyan konténeres szállítási rendszert, amely a közegészségügyi követelményeknek megfelel. Bármilyen járművel történjék is a szállítás, a járművek külső lemosásáról rendszeresen, belsőmosásról időszakosan gondoskodni kell. E célra megfelelő méretű burkolt felületekkel rendelkező mosó-állomás felállítása szükséges, ahol gondoskodnak a szennyezett vizek megfelelő elvezetésé ről vagy tisztításáról is. A legjobb megoldás természetesen a közcsatornába való bekötés. Iszapok deponálása A fel nem használt iszapok elhelyezésére — a szilárd hulladékhoz hasonlóan — depóniákat, rendezett lerakóhelyeket kell kiképezni. Deponálni kell az olyan iszapokat is, amelyek egyelőre nem használhatók fel, később azonban a felhasználásra sor kerülhet. A jelenleg is felhasználásra kerülő iszapok esetében is szükség lehet átmeneti tárolásra, ha a felhasználás ill. elhelyezés időbeli ütemezése eltér az iszap keletkezési ütemétől. Az iszap-depóniával szemben követelmény, hogy a környezetet (talajt, vizet, levegőt) ne szennyezze, a közelében lakókat vagy dolgozókat ne zavarja (bűz, legyek). A depónián dolgozók számára a biztonságos, az egészséget nem veszélyeztető munka feltételeit meg kell teremteni. A környezetet zavaró hatás csökkentése igen lényeges, de a legtöbb esetben kompromisszumra van szükség, mivel a káros hatás teljes kiküszöbölése nem érhető el. Az iszap előkezelésétől nagy mértékben függ mindez. Például aerob úton stabilizált vagy mésszel kezelt iszap esetében bűzzel, legyekkel nem kell számolni, más esetben viszont igen. Víztelenített iszap lerakásakor rágcsálók, elsősorban patkányok elszaporodása is várható; ezek rendszeres irtása is feladat. A bűz terjedése ellen a felület fedésével esetleg bizonyos mértékig lehet védekezni, de a legfontosabb a helyes telepítés: minél távolabb lakott területektől (> 1 km), figyelembevéve a gyakoribb szélirányokat is. Különös gonddal kell mérlegelni a talajvízszennyezés lehetőségét. A depónia alatti talaj szennyezése nem kerülhető el. A talaj vízáteresztőképességétől, a csurgalék mennyiségétől függ, ' milyen mértékű szennyezés következik majd be, de általában jelentős szennyezés várható (ammónia, nitrát, szervesanyag). A szennyvíziszap-deponálás közegészségügyi követelményeire Intézetünk egészségügyi mérnöki