Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

10. szám - Berta Erzsébet–Oláh József: A hazai szennyvíziszapok nehézfém tartalmának felmérése

Berta E.—Oláh J.: A hazai szennyvíziszapok Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. 471 2. táblázat Különböző féinck analitikai hullámhossza és kimutatási határkoncentrációja TCIŐA. 2. AnaAumwiecKue ÖAiuibi eoAii pa3Auinbix McmaAAoe u npedeAbi lyecmeumeAbHocmu Tabelle 2. Analytische Wellenlänge und AusweisungsGrenzkonzentralionen verschiedener Mctalle Nehézfém Analitikai hullám) hossz Atoinizálási eljárás Kimutatási határkonc. ('"g/l) H Kimutatási határkonc. ('"g/l) Higany 253,7 hideggőz eljárás 0,0001 Kadmium 228,8 lángbaporlasztás 0,01 Ólom 283,3 lángbaporlaszi ás 0,01 Króm 357,9 lángbaporlasztás 0,05 Réz 324,8 1 ángbaporl ászt ás 0,02 Nikkel 232,0 grafit csőkemencós 0,03 Vas 248,3 lángbaporlasztás 0,10 Mangán 279,5 lángbaporlasztás 0,05 Cink 213,9 lángbaporlasztás 0,05 szennyvíziszapjában előforduló értékek, ugyanakkor Budapest esetében hasonló, sőt egyes esetekben ezt meghaladó értéket is mértünk (4. táblázat). 3. táblázat Néliánv ipari állam szennyvíziszapjában előforduló fémkoiieentráeió LYNAM és mtársai nyomán 1975 TaöA. 3. Koiuieiimpaquu MemuAAoe e OCUÖKÜX 113 npoMbituMHHbix crnpaH (no öawmM JlHHAMa u compydnuKoe, 1975a.) Tabelle 3. In den Abwasserschlämmen einiger I

ndustrieStaaten vorkommenden Metallkonzentrationen [mg/kg száraz iszap] Fém USA Anglia Svédország rothasztott nyers iszap nyers iszap iszap Ca 120—312 60—1500 5—15 Co 1—18 2—260 8—200 Cr 11—4120 40—8800 50—200 Cu 680—2270 200—8000 500—1500 Hg 0,8—0,5 — 4—8 Mn 120—550 150—2500 200—500 Mo 5—39 2—30 — Ni 186—840 20—5300 25—100 • Zn 1670—4850 700—49 000 1000—3000 Pb 304—1160 120—3000 100—300 A 4. táblázat adatai alapján a higany (Hg) a karcagi (20 mg/kg), ózdi (14 mg/kg) és a székesfehérvári (13 mg/kg) iszapokban halmozódott fel. Székesfehérvár (61 mg/kg), Szentes (28 mg/kg), Tatabánya (18 mg/kg) és Vác (29 mg/kg) városok iszapja viszonylag nagy mennyiségű kadmiumot (Cd) tartalmazott. Debrecen^ (197 mg/kg), Hódmezővásárhely (250 mg/kg), Ózd (214 mg/kg), Zalaegerszeg (205 mg/kg), Budapest Angyalföld (540 mg/ kg) és Budapest D—Pest (500 mg/kg) városok iszapjának az ólom (Pb) tartalma volt különösen nagy Baja (431 ing/kg), Debrecen (1200 mg/kg), Pécs (530 mg/kg), Székesfehérvár (682 mg/kg), Szekszárd (682 mg/kg) és Budapest (840—2400 mg/kg) városok szennyvíziszapja viszont hagy mennyiségű krómot (Cr) tartalmazott. A nikkel (Ni) koncentráció Baja (204 mg/kg), Vác (359 mg/kg) és Budapest (70—90 mg/kg) iszapjában volt nagy. A cink (Zn) tartalom valamennyi vizsgált szennyvíziszapban átlagosan nagy volt, de egyes városok mint pl. Székesfehérvár (1010. mg/kg), Szentes (4915 mg/kg), Veszprém (1075 mg/kg) és Budapest (1320 mg/kg) esetében kiugróan nagy értéket mértünk. Az egyes kiugró eredmények ellenére látható, hogy vidéki városaink kommunális iszapjában — legalábbis a tájékoztató mérések szerint — olyan mennyiségű fémszennyeződés még nincs, mely a mezőgazdasági hasznosítást gátolná. A fémek csak viszonylag nagy koncentrációban gátolják az iszap aerob- vagy anaerob rendszerű biológiai stabilizálását. Sajnos a talaj—növény— rendszer csak ennél kisebb koncentrációkat képes elviselni. Mivel fennáll a veszélye a nehézfémeknek a növényeken (tápláléklánc) keresztül az emberben való felhalmozódásának is, a limitáló tényező az emberi és állati tűrőképesség. Korunk egyre összetettebbé váló technológiai fejlettségi szintjén nem remélhető, hogy a szennyvíziszaphoz hasonló ellentmondásos jellegű hulladék végső ártalmatlanítása egvesapásra, egyetlen „forradalmi" módszerrel megoldható lesz. A megoldás „rendszerében" a mezőgazdasági szennyvíziszapelhelvezés fontos elem, de nem „generális gyógyszer". A beavatkozási stratégiában tehát mindig vizsgálni kell az adott iszapféleség összetételét abból a szempontból, hogy mezőgazdasági területen humuszképző anyagként elhelyezhető-e. Soha nem lehet elvárni, hogy az ilven anyag higiénés, talajtani vagy növényéllettani szempontból kifogástalan legyen. A károkozást kell minimumra csökkenteni. A mezőgazdaság érthető húzódozását állami beavatkozással, ösztönző intézkedéssel kell ellensúlyozni. A szennyvíziszapok káros összetevői között első helyen kell vizsgálni a toxikus nehézfémtartalmat. Ennek csökkentésére a kibocsátó ipartelepeken belüli visszatartást kell — ismét központi intézkedéssel — ösztönözni. Tudomásul kell venni, hogy ha már egyszer a szóbanforgó anyagok a szennyvízcsatornába kerülnek, koncentráltan fognak jelentkezni az iszapban — ez utóbbi kezelési változataitól függetlenül. Különös gonddal kell eljárni egyesített (úsztató) rendszerű csatornahálózatnál, mert itt száraz időben a fémszennyezés a főgyűjtők fenekén akkumulálódhat, majd zápornál felkavarodva az árapasztó bukón át közvetlenül a befogadóba juthat. Az iszapok nehézfémtartalmának jelentős része származik u. n. diffúz szennyezéstől amelynek redukálása csak a környezetvédelem szintjének átfogó emelésével (légszennyezés csökkentése) lehetséges. Tehát nehézfémektől mentes szennyvíziszap gyakorlatilag soha sem várható. 5. Javaslatok A nehézfémszennyeződés jövőben felmérésével és kutatásával kapcsolatban javaslatainkat az alábbiakban foglaljuk össze: — a rendszeres felmérést és ellenőrzést területenként pl. vízügyi igazgatóságonként célszerű megszervezni,