Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
10. szám - Dr. Bartha István–dr. Papp Ferenc–Perecsi Ferenc: Az országos iszappályázat és tanulságai
Dr. Bartha I.—Dr. Popp F.— Perecsi F.: Az brszógos iszappályázat Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. 461 vagy hasznosítási célokra alkalmas kémiai, bakteriológiai és fizikai állapotba hozása, valamint a továbbszállítás szennyvíztelepi igényeinek kielégítése, 3. a legmegfelelőbb szállítóeszköz megválasztása, a szállítás feltételeinek biztosítása és végül 4. a kettős üzemeltetés megszervezése és az ahhoz tartozó tervezés végrehajtása. Ezeknek a technológiai lépcsőknek a figyelembevételével a teljes iszapkezelési technológiai folyamat áttekinthető, üzemeltetési feltételei megállapíthatók. Szükséges azonban, hogy az itt megvalósításra tekintetbevett iszaptó vábbkezelő, elhelyező vagy hasznosító létesítményeket műszaki és gazdasági szempontból részletesen vizsgáljuk és elemezzük, mivel azok — egyelőre — csak kísérleti jelleggel fognak üzemelni. Á négy alapfeladat sorrendisége is mutatja, hogy a helyes technológiai folyamatot kialakítani csak akkor lehetséges, ha annak felépítésében, megszervezésében a végpontról indulunk ki. Az iszapok jelenlegi és a jövőben várható mennyiségének és minőségének ismeretében lehet dönteni arról, hogy az iszap a továbbkezelés után végleges vagy ideiglenes depóniára kerüljön-e, vagy más módon hasznosuljon. A szükséges terület megszerzése érdekében meg kell keresni azokat a mezőgazdasági üzemeket, melyekkel együtt a feladat biztonságosan megoldható. Az előkezelt iszapok elhelyezéséhez szükséges ideiglenes, majd végleges depónia vagy hasznosító terület kiválasztásának módszere Fontos feladat a folyamatos iszapfelvétel (elhelyezés vagy hasznosítás) és a mezőgazdasági termelési terv összehangolása. E munkát már az előtervezés során több változatban célszerű elvégezni. Ezzel a kérdéssel a 4. és 9. számú, valamint részletesen (metodikát is közölve) a 20. számú pályamű foglalkozott. A fogadó üzem a szervestrágva-utánpótlást jelentő, előkezelt iszapot időszakosan vagy folyamatosan fogadhatja. Az iszap érkezhet folyékony állapotban vagy 30—40—50%-os szárazanyagtartalommal (szórható alakban — vagy pedig szárított granulátum formában). Hogy melyik formában választja a kiválasztott üzem, és hogy az év folyamán mikor fogadja, azt a területén lévő talaj- és termelési viszonyok, valamint az ezekre alapozott agronómiai tervek döntik el. Ezekhez kell az iszapkezelési végtermék minőségével, a kijuttatás eszközével, valamint időrendjével, tehát a teljes, kidolgozott technológiai terv megvalósításával igazodni. Az elszállítandó, deponálásra vagy hasznosításra kerülő iszapok mennyiségének növekedése arányában nő az előzetes helykiválasztás jelentősége és nehézsége. Gazdaságos szállítási távolságon belül megfelelő területet könnyebb találni napi 50 m 3 iszap folyamatos elhelyezésére, mint közepes (1000 m 3/nap) vagy nagy (10—15000 m 3/nap) iszapmennyiséghez. Minél nagyobb tömegű iszapot kell elhelyezni, annál körültekintőbben kell a területet kiválasztani. Ennek keretében vizsgálni kell a lehetséges területek talaj- és talajvízviszonyait, meteorológiai jellemzőit (csapadék-, hóviszonyokat, a jeges napok számát, napsütéses napok számát stb. a területen levő víznyerő helyeket és létesítményeket, valamint tisztázni kell a birtokviszonyokat (á.g. és tsz-határokat), a jellemző művelési ágakat különös tekintettel az esetleges speciális kultúrákra. Az elővizsgálatoknál az elhelyezésre számított területigényt célszerű legalább 100% tartalékkal figyelembe venni. Az iszapelhelyezésre használható összes terület meghatározó jelentőségű a szennyvízkezelő telepen alkalmazandó iszapelőkészítés mértékére és módjára. Minél kevesebb terület áll majd rendelkezésre a gazdaságos szállításitávolságon belül, annál inkább kell majd azt a víztelenítés mértékével — esetleg a szárítási eljárás alkalmazásával — követni. Ezt a feladatot a legrészletesebben a 20. számú pályamű kidolgozói oldották meg. Az iszapok mennyiségi és minőségi kérdései. A stabilizációs eljárás helyes megválasztása A pályázati kiírás első két alapesetében a nversiszapból, illetve az anaerob stabilizált iszapból, a harmadik esetben pedig — az előzőeken kívül az aerob stabilizált iszapból való kiindulást is lehetővé tette. A pályázat tapasztalatait összefoglaló bíráló bizottsági „ajánlások" egyértelműen valamilyen iszapstabilizációból való kiindulást javasolnak. Eszerint célszerű, ha vagy az aerob vagv az anaerob iszapkezelés után történik az iszapok további kezelése vagy szállításra alkalmas formába hozása. Ezzel a kérdéssel részletesen a 9. és 19. számú pályamű foglalkozott. Egyes beruházók az utóbbi időben — elsősorban kivitelezési nehézségek miatt —- az iszapstabilizálást költséges és nehezen megvalósítható beruházásnak tartják. E helyett a mechanikailag kezelt és a biológiai fölösiszappal kevert iszapot vegyszeres kondicionálás és gépi víztelenítés után külső energiával működtetett szárítás után javasolják kijuttatni a mezőgazdasági területre. Az anaerob rothasztók kivitelezésénél tapasztalható nehézségek a pályázók egy részét a nyersiszap figyelembevételére ösztönözték. Ez a kísérlet feltétlenül dicsérendő, de annak eredményességét a pályázat egyértelműen nem igazolta. A pályaművek statisztikája szerint ,,A" alapesetben a pályaművek közül 1 foglalkozott nversiszapkezeléssel, 4 anaerob iszapkezeléssel; ,,B" alapesetben 1 foglalkozott nyersiszapkezeléssel, 6 anaerob iszapkezeléssel. A Bíráló Bizottságnak mindezeket figyelembevevő az a véleménye alakult ki, hogy az anaerob stabilizációról, az építési nehézségek dacára sem szabad lemondani, de foglalkozni kell azokkal a kísérleti megoldásokkal is, melyek a nyersiszap továbbkezelésére vonatkoznak. Az anaerob rothasztók kiviteli nehézségei leküzdésére jó megoldásokat tartalmaztak az acélrothasztókat javasoló 4. és 10. számú pályaművek.
