Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
328 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Dr. Ördögh I.: Triazinszármazék gyomirtószerek [28] Thomas, V. M—Buckley, L. J.—Sullivan, J. D.— Ikawa, M. (1973): Effect of herbicides on the growth of Chlorella and Bacillus using the paper disc method. Weed Sei. 21/5., p. 449—451. [29] Torres, A. M. E.—O'Flaherty, L. M. (1970): Influence of pesticides on Chlorella, Chlorococcum, Stigeoclonium (Chlorophyceae), Tribonema, Vaucheria (Xanthophyceae) and Oscillatoria (Cyanophyceae). Phycologia 15/1., p. 25—36. [30] Vance, B. D.—Smith, D. L. (1969): Effects of five herbicides on three green algae. Texas J. Sei. (Austin) 20/4., p. 329—337. Einfluss (1er Triazinherbizide auf die Vermehrung der Griinalge Ankistrodesmus angustus Bern. Ördög, V. Die Triazine sind in der Landwirtschaft weitverbreitet angewandte persistente Unkrauttilger: über ihren auf die Algen ausgeübten Einfluss finden wir im Schrifttum ziemlich widersprüchige Resultate. Der Zweck unserer Untersuchungen war demnach, mittels Wertung der Eigenarten von vier Triazine über den auf die Algen ausgeübten Einfluss ein vollkommeneres Bild zu gewinnen. Aus praktischem Gesichtspunkte hielten wir hauptsächlich die Eignung dieses Mittels für die Algentilgung vor Augen. Der EC 5 0 der untersuchten Mittel veränderte sich gegenüber der Testalgen zwischen 40 — 380 /Ug/1. Die vergiftende Konzentration war aber bedeutend grösser (1-4 mg/1). Die Mittel trennen sich aufgrund der Toxizität auf zwei Gruppen. Weniger giftig sind Atrazin und Simazin, während A metrin und Prometrin giftiger sind. Die Wirkung dieser Mittel kann mit ihrem abweichenden chemischen Aufbau gut erklärt werden. Die Struktur von Ametrin und Atrazin unterscheidet sich nur in der am 2.C-Atom befindlichen Wurzel. Bei Atrazin ist hier Chlor und bei Ametrin Methylthio-Gruppe vorhanden. Ihr Abbauprodukt ist das gleiche. Die Struktur von Simazin und Prometrin ist zwar auch in anderer Beziehung abweichend, es kann aber angenommen werden, dass auch hier das auf dem C-Atom befindliche Chlor und die Methylthio-Gruppe entscheidend ist. Demnach paart sich das Vorhandensein der Methylthio-Gruppe mit grösserer Hemmung. Aufgrund der in Tabelle 1 zusainmengefassten Ergebnisse und Sicherheitsfaktoren kann Simazin und mit vorsichtiger Anwendung Pometrin für die Verhinderung der übermässigen Algen ver mehrung geeginet sein. Ihre Anwendung gegenüber der kupferhaltigen Mittel wäre vor allem deshalb vorteilhaft, weil nach Ihrem Abbau eine wirkungslose Verbindung zurückbleiben würde, während sich der Kupfer im Sediment anhäufen kann. 0 BJIHHIIHH OCTaTKOB repOHLJHAOB Ha 6a3e TpMa3HHa Ha ycJioBHH pa3MH0»<eHHH 3ejieHbix BOAOpocJiett Jl-p Épdez, B. Tpiia3yHbl B CeUbCKOM X03HHCTBe HBJIHIOTCH lHHpOKO npHMeHHeMbIMH nepCHCTeHTHbIMH repÖHUHflaMH. B JlHTepaType BCTpenaeTCH OTHOCHTeubHO Majio cooömeHHH, ocBeinaiouiHx AeÜTBue STHX npenaparoB Ha >KH3HeHHbie YCJIOBHH 3ejieHbix Boaopocjieft. ABTOP NCCJIEFLOBAJI BJTHHHiie terupex BHAOB Tpna3HH0B na BOAopocjieö, HTOSH pacmnpHTb Kpyr 3HaHHÜ B STOH oßjiac™. C npaKTHnecKOfí T01KH 3peHHH aBTOp HHTepeCOBaJTCH IipHMeHHeMOCTbK) npenapaTOB Ha 6a3e Tpna3HHa >UIH uejieii yHHMTOHceHH« 3ejieHbix Boaopocneii. 3HaMeHHe EC 5 0 AJIH iiccjieaoBaHHbix cpecaTB KOJieöajiocb B npeaejiax 40—380 MHKporp/ji. flopor TOKCHMHOCTH, OAHaKO, 3natHTe/IBHO Bbirne- OH AOCTnraeTCH npw KOHuenTpauHH 1—4 MT/jI. NO NPH3HAKY TOKCHHHOCTH CPEACTBA PA3AEJIHIOTCH HA ABe rpynnbi. MeHee TOKCHHHHMH HBJIHHDTCH aTpa3HH H IIHIMA3HH, Sojiee TOKCHHHBIE: A.METPUH H NPOMETPHH. üeiiCTBHe xopouio OÖlHCHHeTCH XHMHieCKHMH CBOHCTBaMH CTpyKTypbi 3THX cpeacTB. CTpyKTypa aiweTpHHa H aTpa3HHa pa3JiHMaercH JIHIU B pa/iHKaJie npn BTOPOM aTOMe C. B aTpa3HHe 3«ecb H3XOAHTCH xjiop, a B AMETPHHE — rpynna MCTHJITHO . IlpoAyKT paenaaa nnn OÖOHX coeflHHeHHÜ OÄHHAKOB. B crpyKType CHMA3HHA H npoMeTpnHa KpoMe yKa3aHHbix HAÖ^ioflaioTCfl eme H apyrne paexowAeHHH, OAHaKO MOÄHO npeAnojio>KHTb, HTO pewaromHM TaK>Ke YIB/iHCTCH HajiHmie pa«HKa.ria xjiopa HJIH MBTHJITHO npn 2.-M aTOMe C. CyabH no 3T0My npHcyTCTBHe rpynnbi MeTHjibTHO conpoBo>KaaeTCH 6o;iee CH.IBUBIM TOPMO3HIHHM aeficTBHeM. Miviefl B BH«Y aaHHbie TaßjiHUbi 1. h K03(J)(j)HUHeHTbi HaaeHCHOCTH M0>KH0 yTBep >K,HaTb, 4T0 CHM33HH H npH HeOÖXOAHMOH OCTOpOJKHOCTH — npoMeTpHH npnroÄHbi ÄJIH npeaynpe>KiieHHH qpe3BHMaflHoro pa3MHo>»<eHHH BOAopocjieii. IlpHMeHeHHe yKa3aHHbix cpeacTB cjieaoßajio 6bi npeanoMHTaTb n0Jib30BaHHK) cpeacTBaMH, KOTopbie coflep>KaT MeÄb, nocKOJibKy noejie HX paena/ta nojiyiaLOTCFL 6e3BpeaHbie COEAHHEHHH. ME«b >«e NPOHBJIHET TEHÄeHUHIO K HaKaKnjlHBaHHIO B flOHHblX 0TJ10>KeHHHX BOflOeMOB. Könyvismertetés Cunlia, L. V. és mások: Management and law for water resources, ( Vízkészlet-gazdálkodás és a rá vonatkozó törvények.) Water resources Publications, Fort Collins, Colorado, 1977; 372 old., 25 ábra, 349 — 359 o. bibi. E könyv célja a vízkészletgazdálkodási politika elveinek vizsgálata, annak gazdasági és szociális vonatkozásaival együtt. További célja a fenti elvek törvényalkotásban való tükröződésének figyelemmel kísérése, szemügyre véve az egyes országok vízgazdálkodási törvényeit, valamint a szárazföldi vizek és a tengerek nemzetközi törvényeit. A könyvnek az a törekvése, hogy helyzetképet adjon a vízkészletgazdálkodás és törvényes szabályozásának problémáiról. Az első fejezet a vízgazdálkodást irányító alapelvekkel kapcsolatos elméleti ós gyakorlati szempontokkal foglalkozik. A probléma áll alános bemutatását a vízgazdálkodási politikát meghatározó fő tényezők megvitatása ós a vízkészletek optimális felhasználásával kapcsolatos fő problémák azonosítása követi, mind a kettő elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. Felvázolja a vízkészletgazdálkodás szervezetének körvonalait és a benne kifejtendő működést. A második fejezet a világ 15 kellőképpen reprezentatívnak ítélt országának — köztük hazánk — vízkészletgazdálkodási törvényeit ismerteti. Ezt követően méltatja az egyes országok törvényalkotásának elveit, a törvények alkalmazásának gyakorlatát, és kritikai összehasonlítást ad ezeknek az országoknak vízkészletgazdálkodási kérdéseiről. A harmadik fejezet a szárazföldi vizekkel és a tengerekkel kapcsolatos nemzetközi törvények alkalmazásának elveit és körülményeit vizsgálja. Ez az elemzés tiszta képet igyekszik adni az egyes országoknak a vízkészleteket illető jogairól ós felelősségéről. A negyedik fejezet az előzmények alapján összefoglaló képet ad a vízkószletgazádlkodási politikáról, az e politika céljaiért kifejtendő tevékenységről, a vízkÓ6zletgazdálkodás pénzügyi fedezetéről és szervezetének általános jellemvonásairól. Végül hangsúlyozza a törvények jelentőségét a vízgazdálkodási politika megvalósítása szempontjából. A függelékek főképpen a vízkészletgazdálkodásra vonatkozó elvi nyilatkozatokkal ós célkitűzésekkel, valamint a vízhasználattal kapcsolatos szabványokkal foglalkoznak. Gsobok József
