Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

i 322 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Dr. PAlfái I.: Árvízi időszakok 4. láblázat \7. árvízi időszakok relatív gyakorisága ( %) Tisza, H.-Körös Maros, AlsótiszaSzeged Szarvas Makó vidék J anuár 7,8 10,7 1,9 10,7 Február 4,9 10,7 1,9 12,6 Március 24,3 26,2 10,7 • 31,1 Április 35,0 28,2 17,ő 36,9 Május 27,2 19,4 14,6 30,1 .funiuä 14,6 12,6 11,7 16,5 J úlius 7,8 5,8 6,8 9,7 Augusztus 1,0 1,0 0,0 1,0 Szeptember 2,9 1,0 1,9 2,9 Október 1,0 1,0 1,0 1,0 November 2,9 2,9 1,0 4,9 December 3,9 5,8 3,9 6,8 s egv kisebb csúcs március első felében is van, jelezve, hogy a Körösök vízgyűjtőjén hamarabb indul meg az olvadás. Az Alsó-Tiszához viszonyítva valamivel gyakoribbak a téli árvizek, amelyeknél 3. fokozatú időszakok is előfordultak (1915/ 1916 fordulóján, 1925 decemberében, 1920 januárjában és 1966 februárjában). A Maroson kevesebb az árvizes évek száma, mint a másik két folyószakaszon, ezért a napi gyakoriságok értékei is érthetően kisebbek. Bár a legtöbb árvíz a Maroson is áprilisban volt, viszonylag gyakori a májusi és a júniusi áradás is. A kevés 3. fokozatú időszak márciustól-júliusig közel egyenletesen oszlik el (4. táblázat). Az árvizes évek analógiájára, árvizes hónapokról is beszélhetünk, ha —-a hónapon belül — az árvízi időszak hossza egy felvett minimális időtartamot elér. Az árvizes hónapok relatív gyakoriságát — a három folyószakaszra és az Alsótiszavidék egészére — a 4. táblázatban mutatjuk be. A táblázat számszerű kiegészítést ad arról a képről amit az árvízi időszakok éven belüli elhelyezkedéséről elmondtunk. * Vizsgálataink eredményei, azon túl, hogy hozzájárulnak az elmúlt 103 év árvízi viszonyainak alaposabb megismeréséhez, segítséget adhatnak minden olyan döntéshez, amelynél az árvízi időszakok jövőbeni valószínű alakulását figyelembe kell venni. IRODALOM [11 Kardos 1. (szerk.): Szeged árvízvédelmi rendszere. Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kiadványa. Szeged, 1975. [2] Kvassay J. : A szabályozások hatása a folyók vízjárására Magyarországon. Vízügyi Közlemények. XV. füzet, 1902. 7—27. [3] Lászlóffy-—

Böhm, W. : A Tisza-völgy. Vízügyi Közlemények. 1932. Július—december. 108—142. [4] Az Országos Árvíz- és Belvízvédelmi Szabályzat I. sz. melléklete. Országos Vízügyi Hivatal kiadványa. Budapest, 1969. [5] Pálfai 1.—Farkas I.-né : A belvízi és árvízi időszakok gyakorisága, periodicitása, időtartama ós évszakos megoszlása az ATIVIZIG működési területén, az 1955—1974 években. Kézirat. Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Szeged, 1975. [6] Vágás, I. : Adatok az 1876—1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről. Hidrológiai Közlöny. 1977/6—7. 311—321. és 1978/3. 111—115. Könyvismertetés liakita, Sz. A.: A természeti feltételek hatása a termelésre. (A mennyiségi értékelés elvei.) A Szovjetunió Tud. Akadémiája Földrajzi Értesítője, 1974. 12. old. A rövid tanulmány a geográfusok, hidrológusok ós mérnökök érdeklődésére egyaránt számot tarthat. A mérnöki-geográfiai jellemzés, a természeti feltételek megfogalmazása ugyanis bizonyos mértékig számszerűsíthető ós ez újabb értékes információkhoz juttathatja a népgazdasági tervezések szakembereit is. A vízkészletgazdálkodás is a természeti feltételek ismeretén alapszik s valamely terület értékeléséhez szervesen hozzátartozik. A természeti feltételek feltárása mellett mindig tanulmányozni kell a termelés műszaki tevékenységének a természeti környezetre gyakorolt, vagy gyakorolható hatását a termelő és a természeti rendszerek egymásrahatásának optimalizálása érdekében. A természeti feltóteleket és azoknak változását, valamint a területen bevezetett termelési tevékenység paramétereit egységes rendszer megalkotásával is figyelemmel kísérhetjük. A kölcsönhatások eredményét* úgy is hasznosíthatjuk, mint a termelésre vonatkozó mennyiségi ós időbeli korlátozások sorát, és úgy is, mint a gazdasági értékelés befolyásolóit. A természeti tényezőknek — éppen úgy mint a víz esetében is — általában készlet jellegük van. A készletekkel viszont gazdálkodni kell. Vannak megújuló készletek s ezek fogyasztását csak az újratermelés ütemét figyelembe véve tervezhetjük helyesen. A készletek időbeli változékonysága nemcsak a matematikai leírást teszi bonyolultabbá, hanem a termelés ütemeit is. Olykor az extremális értékek jelentősége is megnő. A természeti tényezők megoszlása természetesen a termelés területi feltóteleit is befolyásolja. Lehetnek olyan területi egységek, ahol a termelési móddal alkalmazkodni lehet a természeti adottságokhoz. Más esetekben egyes területi körzetek közötti együttműködést kell javasolni. Az azonban bizonyos, hogy a termelési körzetek elhatárolásánál a természeti feltételek és az egymást kiegészítő adottságok figyelembe vétele a helyes gazdálkodás lehetőségeit megalapozhatja. A szerző úgy véli, hogy a természeti feltótelek meghatározó erejét sok esetben nem mérlegelték a kérdés jelentőségének megfelelően. Az e célra kidolgozandó mutatók összességének tükröznie kell a természeti feltételek hatásformáinak sokféleségét és ezek összefüggését a termelést jellemző mutatókkal is. Mindezeket a készlet-elv szerint tér- ós időbeli változásaikban is látnunk kell. Dr. Andó Mihály