Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Kornisné Akantisz Zsuzsa: Saját alluviumukban kanyargó folyók vándorlásának vizsgálata kismintán

\ 314 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Kornisné Akantisz Zs.: Saját alluviumukban kanyargó 2. táblázat íj = 168 m

3/s permanens vízhozamú, 1,05°/

0

0 átlagesésű, a modellben 2,5 óra üzemidő után felmért szelvényekből meghatározott kanyarulati jellemzők alakulása a természet méretére átszámítva (1. táblázat, 7. beépítés) í

v ívhossza Kanyarulati Kanyarulati Húrhossz a Inflexiós szell

v s«gár R Yí sugár/B vény elmozduS

z' lás [ml B F B F B F B F B F 1 209,0 209,0 250 237,5 20,3 10 11,7 201,8 200,0 49° 30' 49° 56' 2 247,5 222,5 250 250,0 18,4 10 13,6 191,2 214,5 59° 20' 50° 48' J 25 3 190,0 223,0 250 262,5 23,8 10 11,0 232,5 217,0 44° 40' 48° 50' «-5 i 8 4 123,5 132,0 250 237,5 24,0 10 9,9 121,8 128,0 28° 38' 31° 16' -<-4 J 16,5 5 246,0 217,5 250 225,0 22,2 10 10,2 237,5 122,5 59° 00' 56° 21' t 12 6 242,5 296,0 375 356,2 23,8 15 15,0 237,6 287,5 37° 44' 41° 27' 7 J 41,5 7 139,5 110,5 Ö75 250,0 25,0 15 10,0 133,8 104,5 21° 26' 24° 08' ' —2 J 12,5 8 267,0 279,5 375 375,0 32,6 15 11,5 260,0 279,0 41° 44' 43° 41' ^10 J 25 9 173,5 150,5 250 225,0 27,1 10 8,3 172,0 146,5 40° 40' 38° 00' -5 ^ 2 10 214,0 173,0 250 318,8 30,4 10 10,5 207,5 276,0 50° 40' 51° 19' £433° 22' £435° 46' Jelmagyarázat: B—beépített F—felmért az inflexiós szelvény középpont domború part felé tolódása — homorú part felé tolódása -• letolódása folyásirányban J feltolódása folyásirányban f vény felfelé ill. lefelé tolódott el, miáltal a középponti szög nőtt. Ha a kanyarulat középponti szöge nagy volt (55° felett) és utána nem következett kis középponti szögű ellenkanyar, a felső inflexiós szelvény lefelé csúszásával csökkent a szög nagysága. Kisvízhozainoknál a kísérleti szakasz középponti szögei kiegyenlítődésre törekedtek, míg a teljes szakaszon a középponti szögek összege közel azonos maradt a beépítettel. A vízhozam növekedésével a középponti szögek kiegyenlítődése továbbra is fennállt, de ez

ten túlmenően a szögek összege a kísérleti szakaszon növekedett és a 40 és 55° közötti tartományban stabilizálódott. Ez a kanyarulati sugarak csökkenésével jött létre úgy, hogy az RjB viszonyszám továbbra is a korábbi kísérleteinknél állékonyság szempontjából kedvezőnek talált kanyarok tartományában 8—15 között maradt. A középponti szögek a középvizek tartományában megismételt vizsgálatok szerint is kiegyenlítődésre törekedtek. A kisvizekkel ellentétben a kísérleti szakasz középponti szögeinek összege csökkent, a kanyarulati sugarak növekedtek. A folyásirányra merőleges vándorlás mértéke kisebb volt, mint a kisvizeknél. A szögkiegyenlítődési tendenciát telt medernél végzett vizsgálatainknál is megfigyeltük. A kísérleti szakaszon a középponti szögek összege közel állandó volt. Ha a vizsgálatot a meder teljes tönkremeneteléig folytattuk (a medermélyülés elérte a kavicságyat), akkor a középponti szögértékek összegének 2 %-os növekedését tapasztaltuk. A mérési eredmények értékelése Vizsgálataink összefoglalásánál ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy bár méréseinket torzítatlan, mozgómedrű kismintában végeztük, a modell hidraulikai paraméterei a Rába kísérleti szakaszával egyeznek, ezért következtetéseink is elsősorban ilyen jellegű folyókra vonatkoznak, általánosíthatóságuk nincs igazolva. Ugyanakkor azonban eredményeinket a kísérleti szakaszon természetben is ellenőriztük és jó egyezést tapasztaltunk. Arra a megállapításra jutottunk, hogy homogén összetételű mederanyag esetén (azaz, ha a mederben nincs pl. tektorikus küszöb), az inflexiós és tetőponti szelvények egyaránt mozognak más ütemben és irányban, az utóbbiak azonban időben gyorsabban. Fejletlen kanyarokból álló szakaszon a kanyarulatok középponti szögei kiegyenlítődésre törekednek. A 45—55°-os középponti szögű kanyarulatok meglehetősen állékonyak. Célszerűnek látszik a folyószabályozás tervezésénél ilyen kanyarokat tervezni, figyelembe véve egyidejűleg az állékony kanyarokra jellemző Jf£/i? = 8—12 viszonyszámot is. A kanyarfejlődés folyamata a közepes-kisvizek tartományában a leghevesebb (Rába jellegű folyók nál 25—30 m

3/s esetén). A kanyar fejlődés folyamatának fenti jellemzése után felmerül az a kérdés is, szükséges-e a homorú partokat inflexiótól-inflexióig védeni, vagy megtakarítható a védőmű anyagának 40%-a, mert a művet elegendő a kanyar alsó 60 %-án megépíteni. A modellkísérleti vizsgálatok további célja a fejlett és a túlfejlett kanyarulatok mozgásának megfigyelése, illetve a nem Rába jellegű (eltérő esésű) és mederanyagú folyókon a kanyarfejlődés megfigyelése. IRODALOM [1] Kornisné, Akantisz Zs. : Mozgómedrű folyószabályozási kisminta tervezése és bearányosítása. Hidrológiai Közlöny. 1976. 8. sz.