Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája

296 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Dr. Erdélyi M.: A Kisalföld hidrogeológiája 13. ábra. Szelvény az Ikva völgye és a Fertő között 1. homok, agyag, márga (felső-pannónial); 2. kavics (ó- és középpleisztocén); 3. lejtőtörmelék; 4. kavics (újpleisztocén); 5. durva homok (holocén) Puc. 13. Pa3pe3 Meytcdy dojiunoü. p. Haea u 03. <t>epmé Fig.13. Profile between the Ikva Valley and Lake Fertő Erre jó példa a következő: Az Ikvától D-re levő kavicstakarót geofizikai robbantó lyukakkal harántolták 1951-ben (14. ábra), kis mélységből a felszín fölé kifolyó vizet kaptak a fekű felső-pannóniai homokból, amely csak jóval nyugatabbra tárul fel. Az egyik furat eltömítése nem sikerült s még másfél évvel a fúrás ideje után is felszálló vizet adott, több hektár erdőt elmocsarasított. A kavicstakarók vízzáró tulajdonságának másik bizonyítéka, hogy felszínük sok kisebb-nagyobb mélyedésében lefolyástalan lapos található. Ezek a példák is jelzik, mennyire helytelen csak földtani térkép alapján pl. beszivárgási térképet készíteni, a részletes helyszíni vizsgálatokat mellőzni. Az ekvipotenciál szelvények szerint (11., 12., 15. és 16. ábra) az Alpokalja területének legnagyobb részén a víz a központi süllyedék felé mozog. A rétegvíz minősége legtöbbször kifogástalan. A legjobb hozamok, amint várható, a Győri-medence peremén és a nagyobb völgyekben vannak. a Marcal-völgye felé lejt. A beszivárgást nagyban segíti az, hogy a kavicstakarót sűrűn szabdalják fiatal törések (Szebényi). A fekű felső-pannon majdnem összefüggő sávban tárul fel a Rába mentén. E feltárások sora majdnem a Győri-medencéig követhető. Ezek és a szelvények szerint is a fekű pannonban aránylag kevés a jó vízvezető szint (11., 12. és 15. ábra). A Kemeneshát keskeny és nem túl mélyre hatoló utánpótlódási sávja a felső-pannon rétegvizének, ahogyan ezt a nyomáseloszlás (11., 12., 15. és 17. ábra) és a vízminőség (11. és 15. ábra) is igazolja. A Kemenesalja (1. ábra 3. 2) és a Marcal-völgy (1. ábra 3. 3) egy tájegység, csaknem lefolyástalan mélyedményekkel, felszíni és eltemetett bazalt előfordulásokkal. A bazalt vulkanizmus több fázisban történt, még a felső-pannon beltóba hullott legidősebb tufaszórásnak is bőven van bizonyítéka (Jámbor-Solti). Másutt, pl. Sitkén a felső-pannon tetejének u. n. keresztrétegezett homokjára települt bazalttufán a Kemeneshát kavicsa látható. A bazalthegyek bizonyítékai az igen negyméretű és helyenként a 300 m-t is elérő postpannon eróziónak. A bazalttal nem védett laza felső-pannon üledék könnyen lehordódott a Győri-medencének és a Marcal-völgy sávjának erős megsüllyedése következtében. A Marcal-völgy északi részén a bizonyíthatóan ópleisztocén kavicsos rétegsor 40—50 m-es vastagságot is elér (Jámbor Á. szóbeli közlése). Fedője legnagyobbrészt homok, a szennyeződés veszélye nagy, mert ez a felső-pannont is elérheti ott, ahol a víz lefelé mozog. A Marcal-völgy a Győri-medencén kívül a Kisalföld rétegvizének természetes megcsapolója. Ez megmutatkozik nemcsak a nyomáseloszlásban (1., 11., 12., 15., 16. és 17. ábra), hanem a rétegvíz kémizmusában is (11., 12., 15. és 16. ábra). Ez a sáv, és nem a Rába-völgy, a fő szerkezeti vonal. A rétegvíztartók részben tektonikai eredetű nagyobb áteresztő képességét jelzik a rétegvíz nyu3. Kemeneshát, Kemenesalja, Marcalvölgy, Ny-i Bakonyalja A Kemeneshát a Rába törésvonalak mentén képződött széles völgyének jobb oldalát kísérő magashelyzetű idős kavicstakaró. Ez a Vasi-Hegyhát folytatása, a Rábát követve fokozatosan lejt a Győri medence felé. A kavicstakaró legnagyobbrészt vörös agyagos cemeptezésű s csak helyenként vízáteresztő (1. ábra 3. 1). A Kemeneshát lakatlan vastag kavicsán átszivárgó víz annak keleti szegélyén, a Kemenesalján tör a felszínre források formájában, mert fekűje 11. ábra. Feszitett tükrű talajvíz a nyugat-dunántúli kavics alatt 1. holocén; 2. újpleisztocén terrasz; 3. vízzáró kavics (ó-pleisztocén); 4. nagyrészt homokos rétegösszlet (felső-pliocén); 5. homok, agyag, márga (felső-pannóniai) Puc. 14. Hanopnbte epynmoebie eodu nod eaAetHUKaMU 3anadHoü tacmu 3adyHaücKozo npasi Fig. 14. Confined ground water under the gravel layer in JVest-Transdanuvia