Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája

Dr. Erdélyi M.: A Kisalföld hidrogeológiája Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 291 1. ábra. A Kisalföld hidrodinamikai térképe Erdélyi M. 1977 1. a Kisalföld határa; 2. a vízföldtani tájegység határa és számozása; 3. a 150—300 m mélységkőzben feltárt rétegvíz eredeti nyomása a tengerszinthez képest; 4. a rétegvíz utánpótlódásának területe (negatív függőleges hidraulikus gradiens); 5. a felszálló rétegvíz terület (pozitív függőleges hidraulikus gradiens); 0. a szerkesztésre felhasznált fúrott kutak és kutató fúrások helye; 7. hidrodinamikai szelvény helye és sorszáma a Győri medencén kívüli területen; 8. a Hanyság területe J. Müller 1769. évi térképe szerint; Ő. az alsó-pannóniai felszíni elterjedése Puc. 1. rudpoduHaMuiecKan Kapma KuuiajitpeAda Figs.l. Hydrodynamic map of the Kisalföld Basin szió (1. ábra 1.1 és 1.2). A Duna már a felső pliocénben átfolyt a Kisalföldön a hainburgi kaputól jövet s a visegrádin át hagyta el azt. A pleisztocén kezdetén már a brucki kapu előtt rakta le hordalékát, a jelenlegi pandorfi fennsík kavicsos üledékét [Fink], A központi süllyedék K-i határa ott van, ahol a Duna esésgörbéjén is látható törés van Szap körül (3. ábra). Innen Ny-ra a Dunának sok ágra szakadó zátonyos feltöltődő medre van, melyen nehéz a hajózó út fenntartása. Szaptól K-re a Duna egyetlen nagyjából egyensúlyban levő mederben folyik. Szap körül vékonyodik el a negyedidőszaki üledék is (3. ábra). A Szigetközre a DK-i irányban finomodó durvaszemcsés dunai üledék jellemző. A Győri-medence déli felére a mellékfolyók finomabb szemcséjű üledéket terítettek. A szigetközi Kis-Dunától D-re levő széles sávban azonban már jelentős a durva dunai hordalék is, főleg a fúrási szelvények felső 20—40 m-ében. A kavicsos homok vékony talajjal fedve nagyobb területen' van a felszínen a mosonyi törmelékkúpon Hegyeshalom és Magyaróvár között (1. ábra 1.2). Ez a törmeléklejtő gyenge K-i lejtéssel az akkumulációs térszín alá bukik. A Lajta-völgye osztja ketté (1. ábra). A kavicsra települt homok a felszínen szigetekben található. A számtalan meder, főleg a szabályozás előtt, elérte a kavicsot. A Győri-medence É-i felében a DK-re lejtő talajvíztükör (4. ábra) azt jelzi, hogy a szabadtükrű talajvíz a függő dunai medrekből pótlódik. A Győri medence déli felének északra lejtő felszínű talajvizét a mellékfolyók táplálják. A kétféle talajvíz a Hanyságban széles sávban talákozik. A Hanyságtól Győrig terjedő sávban a talajvíz egyedüli fogyasztója, természetes állapotban, a párolgás volt. A Hanyságban a tőzegnek külön és önálló talajvize van. A feküjében levő mésziszap réteg vízzáró, ezért az alatta levő kavics vize [gyengén feszített tükrű. A Hanyság alatt vékony a durvaszemcsés kitöltés. A Hanyság nem volt és ma sem a süllyedés centruma, ahogy arra lehetne következtetni a vízrendezés előtti természetes állapotából (2. és 4. ábra). Tisztán a törmeléklejtők találkozásának holt