Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Bolberitz Károly

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 59. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 285—332. oldal Budapest, 1979. július DR. BOLBERITZ KAROLY 1906—1978. Dr. Bolberitz Károly oki. vegyészmérnök, az Országos Közegészségügyi Intézet ny. főmunkatársa, ez év márciusában váratlanul távozott az élők sorából. Utolsó útjára nagy számban kísérték el az idősebb vegyészmérnök-generáció, valamint a közegészségügyi és a vízellátási-vízminőségi szakterület képviselői. Halálával a Magyar Hidrológiai Társaság mintegy 30 éven át igen aktívan dolgozó, nagy szakmai tekintélyű és köztisztelettel övezett tagját vesztette el. Dr. Bolberitz Károly képzettségére nézve vegyészmérnök és közgazdasági mérnök volt, munkásságának jelentős része azonban a hazánkban kevéssé ismert egészségügyi mérnököt testesítette meg. Egyetemi tanulmányai után rövid időre az OKI-ban helyezkedett el, majd mintegy 15 éven át a gyógyszeriparban dolgozott. Ekkor alakult ki érdeklődése és gazdag tapasztalata az ipari vízgazdálkodás és szennyvíz-problémák területén, ami későbbi tevékenységének is egyik meghatározója lett. 1948-ban került ismét az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályára, s 1974-ben történt nyugdíjazásáig ott fejtette ki tudományos kutatói és gyakorlati vízkémikusi munkáját, elsősorban a vízhigiéne, analitika és vízminőséggazdálkodás vonalán. Fő munkaterületei és gazdag irodalmi munkásságának témái közül megemlítem: speciális analitikai módszerek, ipari szennyvizek minősítése és tisztítása, fürdővizek közegészségügyi vonatkozásai, ipari vízgazdálkodás kérdései, műanyagok felhasználása a vízellátásban. Szakirodalmi tájékozottsága és nyelvismerete révén munkájában a legújabb külföldi tapasztalatokat igyekezett érvényesíteni. Tudományos eredményei közül ki kell emelni a fiirdővíz-szennyezettségi szám definiálását, a karbon-kloroform extrakt szennvezettségi szám bevezetését, valamint az illékony szerves anyagok meghatározási módszerét. Nagy számú szakirodalmi közleménye a Hidrológiai Közlönyön kívül más folyóiratokban is megjelent. Számos egyetemi jegyzetet írt. Megbecsült előadója volt a BME Szakmérnöki Tagozatának, a Mérnöki Továbbképző Intézetnek, az Orvostovábbképző Intézetnek, a Magyar Higiénikusok Társaságának és különböző vizes szakmai tanfolyamoknak. Előadásait és cikkeit az értékes tartalom mellett világos tárgyalási mód és szabatos stílus jellemzi. Nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett a tudományos közéletben, több szervezetben és