Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1879. évi szegedi árvíz és a tiszai vízjelző szolgálat kialakulása

278 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Lászlói fy W.: Az 1879. évi szegedi árvíz amely a párizsi köz munkaügyi miniszter rendelete folytán mintájául szolgált a valamennyi számottevő franciaországi folyóra elkészítendő hasonló szabályzatnak. (A Szajna völgyére vonatkozónak is, mert Belgrand még a vízügyi szervek vezetőinek belátására bízta, hogy miként használják fel a címükre érkező előrejelzéseket [9]). Természetesen a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága által 1879 júniusában szervezett szakértői értekezlet napirendjén is szerepelt a vízjelzés kérdése. Pech József főmérnök írásban előterjesztett véleményén kívül Hajdú Gyula főmérnök, a tokaji kir. folyammérnöki hivatal főnöke foglalkozott vele. Rámutattak, hogy az ármentesítő társulatok nem kapnak közvetlen értesítést a közeledő árhullámokról, és a vízgyűjtő terület hegyvidéki részén hulló rendkívüli csapadékok és a hirtelen hóolvadás tekintetében még a folyammérnöki hivatalok is tájékozatlanok. Hangsúlyozták továbbá, hogy a meteorológiai intézet észlelő hálózatának már a felépítése sem elégítheti ki a vízrajzi igényeket [10]. A Meteorológiai Intézet 1879. évi évkönyve [4] 35 éghajlatkutató állomás adatait közölte a Tisza vízgyűjtőjéből. Az állomások területi eloszlása azonban nagyon egyenlőtlen volt, és az észlelés főként csak nagyobb, a völgyekben települt helységekre szorítkozott, mert csak ezekben találtak olyan lelkes és önzetlen tudománypártolót (tanárt, papot, orvost), aki díjazás nélkül vállalta a munkát. Jellemző volt a hálózatra az is, hogy a 35 állomás közül 21 200 m-nél kisebb magasságban volt és a legmagasabban fekvő állomás, a szomolnoki, is csak 503 m-en. Szentgyörgyi Weisz József dr. időjelző állomása Az időjárás-jelentések és az előrejelzés tekintetében —, feltehetően a szegedi árvíz hatására is —, már az 1880. év lényeges változást hozott. Érdekes módon nem a Meteorológiai Intézet részéről, hanem egy lelkes amatőr, Szentgyörgyi Weisz József dr. gyakorló orvos buzgósága folytán, aki önéletrajzában így ír erről [11]: ,,Nálunk Magyarországon is van Budán egy ilyen országos meteorológiai intézet, de ez az időjelzést nem volt hajlandó elfogadni. Ámbár hazai tudósaink, akadémikusaink lehetetlennek vélték, hogy hazánkban az időjárást előre még csak egy napra is megmondani, jelezni lehetne, a földművelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter, báró Kemény Gábor, elhatározta, hogy ezen irányban egy kísérletet tesz. E célból engemet külföldi rövid tanulmányútra küldött, honnan pár hét múlva visszatértem és az intézmény felállításának és lehető célszerű működtetésének tervét beadva a nevezett miniszterhez, az engemet 1880. évi július hó 5-éről 16.090 sz. a kinevez az országos ideiglenes előrejelző állomás vezetőjévé... Hét és félévi fáradhatatlan, testi és szellemi erőfeszítéssel járó szolgálatommal kimutattam, hogy hazánkban az időjelzés nemcsak egy napra, hanem egy hétre is előre megtehető.. . Weisz 1880 július 27-én adta ki első térképét. Majd „•megjelent a hír a budapesti napilapokban, hogy augusztus 21 -ével kezdődőleg naponta 1 — 2 óra között a főposta és távirdahivatal Koronaherceg utcai (ma Petőfi Sándor utcai) kapujára az időjárási napijelentést kitűzik és még aznap az esti lapokban is megjelenik" írja az állomás működéséről Réthy Antal [11]. A következő évben elrendelte a miniszter, hogy a napi jelentéseket rendszeresen küldjék el 20 vidéki városba is, majd 1882-től heti jelentéseket is készíttetett Weisszel, aki ezeket a következő hétre szóló előrejelzéssel egészítette ki. Weisz tagadhatatlan érdeme, hogy az ,,előrejelző szolgálat információs rendszerét kiépítette és a közvéleménnyel az előrejelzés lehetőségét megismertette" [5]. Időjelző állomását 1886. dec. 31-ével, a minisztériumok küszöbön álló ügykörének átrendezésével kapcsolatban mégis megszüntették. Az időjárás-jelentések kiadásában így bekövetkezett szünetelés 1890-ig tartott, amikor is a feladatot —- a közvélemény és a Földművelésügyi Minisztérium nyomására — az időközben a személyzetében megerősödött Meterológiai Intézet vette át. Az intézet térképes napijelentései 1891. június 1-től jelennek meg [12]. A Vízrajzi Osztály felállítása és a vízjelző szolgálat megszervezése A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályát, amelynek fő feladata az 1879. évi javaslatok megvalósítása lett, pénzügyi nehézségek miatt csak 1886-ban állították fel [13]. Vezetője Péch József lett

4, aki haladéktalanul hozzálátott a vízjelző szolgálat megszervezéséhez. Első lépése — érthető módon —a tiszavölgyi vízmérce-hálózat rendezése és a korábbi észlelési adatok összegyűjtése volt. A Vízrajzi Osztály 1887., évi működéséről készült jelentésből ([14], II. kötet, 22. lap) megtudjuk, hogy a naponta táviratozó tiszavölgyi vízmérce-állomások számát már ebben az első évben 9 újabb észlelőhely bekapcsolásával 20-ra emelték (országosan 35-re). A vízállás-adatokat a budapesti napilapokban közölték. A vízjelző szolgálat megszervezését a korabeli vízrajzi intézmények munkásságával való ismerkedés előzte meg. Nem mulasztották ugyan el az 1872-ben felállított svájci Hidrometriai Hivatal, az 1875 óta működő csehországi Vízrajzi Bizottság és az 1883-ban szervezett Bádeni Meteorológiai és Hidrográfiai Központi Hivatal szervezetének és eljárásainak tanulmányozását, de mintául a francia szolgálatot választották, amelyről ezt írta Péch: ,,ma már a műszaki vízrajzi igazgatás terén rendkívül fontos és nagyszabású szolgálati ággá fejlődött, és. úgy szervezetre, mint eredményeire nézve valamennyi közt az első helyet foglalja el" ([14], I. kötet, 19. lap). ipéch József 1829. január 4-én Nagyvárad Olaszi nevű negyedében született. A Vízrajzi Osztályt 1902. nov. 17-én bekövetkezett haláláig vezette.