Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Bátyai Jenő: Szeged város újjáépítése az 1879. év árvíz után

272 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Bátyai J.: Szeged város újjáépítése jezően a régi stílusok elemeit, diszítményeit utánzó, azokat vegyesen alkalmazó eklektikus városkép jött létre az újjáépítés során. Bálint Sándor mai megállapítása szerint: „abból, hogy az a stíluskorszak máris a történelemé, következik, hogy a szegedi városkép eklektikus világa már műemlékjellegűvé érett, és a maga gazdag egységében hazánkban egyedül áll." A mai városkép előhírnökeként néhány árvíz után is lábon maradt épület mutatja, hogy Szeged modern várossá alakulásának alapjait valahol az 1860-as évek körül kell keresnünk. Szilágyi Gusztáv városi főmérnök ugyanis akkor készítette el a városrendezés első és jelentősebb tervrajzát, amely figyelembe vette a korábbi, Bainville-féle terveket is. Lechner Lajos tervei is a Szilágyi-féle tervekkel összhangban készültek. Már a Szilágyi-féle terv nyomán kibontakozott a város főterének, a mai Széchenyi térnek a képe. Ezen a platánfákkal és dísznövényekkel gazdag 40 ezer m

2 kiterjedésű téren áll Lechner Ödön és Pártos Gyula kiemelkedő alkotása, a Tanácsháza. Ezt az épületet a korábbi, 1728-ban Josef Pyrneker katonai mérnök által tervezett barokk, majd a később Vedres István által későbarokk formában átépített városháza alapjain alkották meg. A régi faltömeget is beolvasztották az új alkotásba. A torony kiképzését gazdag fantáziával valósították meg. Az egész épület külső és belső megoldásában mértéktartó pompára törekvő alkotás, amelyen a francia és olasz reneszánsz stíluselemek uralkodnak. Az újjáépítés építészeti egységének megfelelően illeszkedik a Széchenyi tér épületei közé a négy utcára néző, Meixner Károly tervei szerint 1882-ben elkészült megyei bírósági székház, a három utcára néző Tisza szálló, és a német reneszánsz stílusban épült — Meixner Károly és Ney Béla tervei szerinti — postaépület. Két bécsi színháztervező, Fellner és Helmer tervei alapján készült el 1883-ban a Széchenyi tér közelében levő színházi épület. Bachó Viktor tervezte a koraeklektikus Honvéd téri laktanyát és az 1970. évi árvízvédekezésnél is emlegetett tiszaparti pénzügyi („financia") épületet is. Hatalmas építkezése az 1884—85-ben megvalósult piarista rendház és -gimnázium épülete is (ma egyetemi épület), amelynek homlokzata 153 m hosszúságú. Lechner Lajos műszaki osztályának mérnökei maguk is terveztek néhány épületet, így Londoni-körút és Mars (ma Marx)-tér sarkán levő laktanyákat, amelyek ma iskolai, vagy lakóépületek. Ezen kívül több iskolát, óvodát és vámházat is tervezett ez a mérnökcsoport. Schulek !Frigyes tervei szerint építették meg 1880 és 83 között az újgótikus református templomot és nem messze tőle, szintén a mai Lenin körúton Porzsolt Ernő tervei szerint az evangélikus templomot. A most említett néhány legfontosabb és legismertebb, ma te meglevő és használt épületek mellett nagyon sok híres további épületet lehetne még említeni, amelyek mind az újjáépítés során létesültek. Ezekről számos építészeti leírás emlékezik meg. Itt csak még annyit kell megemlítenünk, hogy a középületekkel együtt természetesen a tömeges lakóház-építkezés is megindult. A magánépítők számára Lechner Lajos műszaki osztálya húsz mintatervet készített, amelyben az anyagszükséglet és az irányárak is körvonalazva voltak. A műszaki osztály mérnökei közül kiterjedt tevékenységéért érdemes megemlíteni Bartsch Róbert, Feigelstock Gyula és Bayer Béla nevét. A külföldi közreműködő mérnökök sorában találkozhatunk a Baliari, Gros, Jacquet, Waldorf és Kozlowski nevekkel. Szeged újjáépítését nagyjából 1883 októberére nyilváníthatták befejezettnek. Addig 33 millió forintot fordítottak az újjáépítésre. Az összeg nagyságát jól szemlélteti, hogy az árvíz után fennmaradt összes értéket 5,5 millió forintban határozták meg. A királyi biztosság 1884. január 1-én, a még fennmaradt ügyek rendezésére Lechner Lajossal az élen még működő miniszteri kirendeltség 1884. július 15-én fejezte be működését. Lechner Lajos emlékét mindmáig csak egy szerényebb emlékkő jelzi a Lechner téren, amelyet a MTESZ és a MÉSZ szorgalmazására, [halálának 75. évfordulóján, 1972. november 18-án helyeztek el. Tiszct Lajos emlékét Széchenyi téri bronzszobra, (készítette: Fadrusz János), a régebben róla elnevezett kiskörút, ma róla elnevezett utca őrzi. Az árvízkatasztrófa emlékére a százéves évfordulón, 1979. március 11-én avattak új emlékművet. Szeged város újjáépítést követő további feljődése a Lechner Lajos által kijelölt úton haladt tovább. Nem célunk itt ismertetni a millenniumi építkezéseket, a két világháború közötti építkezéseket, majd a felszabadulás utáni építkezéseket, amelyek közül a legutóbbi 15—20 év építkezései teljesen új és modern városrészeket adtak Szegednek. Talán még azt lehet megemlíteni, hogy a városképet meghatározó, a város jelképének is használt fogadalmi templomot is az árvíz emlékére építették. Az építés a belváros teljes átépítésével járt, ezért azután sokáig nem is kerülhetett sor rá. Végül 1913-ban kezdtek hozzá, majd az első világháború miatt csak 1925-ben folytathatták. Eredetileg Schulek Frigyes tervei szerint akarták megépíteni, ezeket azonban Foerk Ernő lényegesen átalakította. A templomot, amely olaszországi neoromán stílusban készült el, külső téglaburkolattal, 1930-ban adták át a használatnak. A templom körüli tér rendezése Rerrich Béla tervei szerint 1928-ban kezdődött, s ennek keretében alakították ki az egyetemi épületeket, klinikákat, püspöki palotát és a tér árkádsorában elhelyezett szobrokat és dombormű veket. A város árvíz utáni nagy fejlődése sohasem feledtetheti, hogy mindezt a sok, szinte felbecsülhetetlen értéket csak az árvízvédekezés mindenkor korszerű szinten tartásával óvhatjuk meg és gyarapíthatjuk tovább. Vásárhelyi Pál Széchenyi téri szobrának — a hazai első köztéri mérnökszobornak — talapzatán 1971. június 2-án, az 1970. évi elhárított árvízvédelem tetőzésének első évfordulóján emléktáblát helyezett el a Magyar Hidrológiai Társaság, a MTESZ, a Városi Tanács és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Az ezen berajzolt — pontos szintezéssel meghatározott — vonal ijesztőenjnutatja, hogy milyen magas lett volna a