Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Károlyi Zsigmond: Az 1879. évi szegedi árvíz fontosabb eseményei

244 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Károlyi Zs.: Az 1879. évi szegedi árvíz irányítottak. A gyakorlatlan és szervezetlen munkaerők azonban nem dolgoztak hatékonyan. A leghatékonyabb a közös hadsereg temesvári alakulatainak műszaki segítsége volt. A műszaki katonák nemcsak a töltéserősítésben jeleskedtek, hanem, Pillich Kálmán, a városi vízvédelmi bizottság egyik vezetője kezdeményezésére a jégtáblák elvonulása után már március 5-én hajóhíddal kötötték össze a szegedi és az újszegedi partot. Ezen a hajóhídon menekülhettek el később a város lakosságának tízezrei a már betört árvíz elől. A Tisza egyre emelkedő árhulláma március 5-én Szegeden elérte a 806 cm-t. Március 5-én 19 órakor a mai Dóc község határában levő petresi dűlőnél a Tisza mintegy 25 m szélességben átszakította a gátat és a bezóduló víz nyílását rohamosan szélesítve és mélyítve megkezdte a Szeged városát is magába foglaló öblözet elárasztását. A gátszakadás éppen az öblözet, pontosabban: az öblözetrendszer legfelső pontján történt. A keresztgátakkal átszőtt árterület lépcsőzetes medencerendszert alkotott. A gátszakadás pontja egyébként mindentől a legtávolabbi, legmegközelíthetetlenebb, így a legvédhetetlenebb pont volt. A legfelső árvízzel elöntött öblözeti medencét, amelyben a víz nagyjából észak—déli irányban haladt lefelé, a régi sövényházi töltés és a sövényházai tanyák magaslata zárta le. Ez azonban csak addig tarthatta vissza a vizet, ameddig a medence fel nem telt. Ehhez néhány óra elegendő volt. A víz 6-án reggel már át is bukott a sövényházi keresztgáton és a következő medencét kezdte feltölteni. E medence elhatárolója részben a Korcsolyázótöltés, részben a Szeged—Hódmezővásárhely vasúti töltés, részben a Macskási-, illetve a Szillér—Baktó-i töltés volt. Március 7-én kora hajnalban ez a töltésrendszer két helyen is átszakadt. Az egyik szakadás a Macskási-töltést, a másik a vaßüti-töltést érte. A macskási szakadásból a víz a mai nyugati ipari övezet területén, tehát a Kiskundorozsma és a rókusi városrész közötti területen terült el, a város elöntését egyelőre az Alföldi-vasút töltése akadályozta. 8-án a víz átbukott a MÁV Budapest—Szeged vasúti fővonalának töltésén is és déli irányban elérte az Alföld-vasút Szeged—Horgos szakaszán a Maty-ér hídját. Ezen a Tisza felé lett volna lefolyása, de a híd szelvénye a megnövekedett vízmennyiség gyors levezetésére elégtelennek bizonyult. A vasúti töltésen ezért 9-én és 10-én a híd közelében két átvágást is nyitottak. A március 7-én hajnalban történt másik szakadásból, amely Algyőhöz közel, az Alföldi vasút töltésén keletkezett, a víz Tápé irányába húzódott. Ez a víztömeg 8-án a Szillér—Baktó-i töltésnek feküdt neki. E töltés déli szárnya védte SzegedFelső várost az árvíztől. Amikor ez a víztömeg Felsőváros és Tápé között kívülről elérte a Tisza fő Védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután a fő védtöltést Boros Frigyes utasítására átvágták. Az átvágás nyílásán keresztül kb. 60 cm eséssel folyhatott vissza a víz a Tisza hullámterére. A vizek kiterülése és a Maros apadása miatt a Tisza is apadni kezdett, s vízállása március 9-én Szegednél 731 cm-re esett vissza, tehát a petresi gátszakadás napján észlelt tetőző vízálláshoz képest 75 cm-t apadt. 9-e után a vízállás a Tiszában ismét emelkedni kezdett és 12-én reggel 759 cm volt. A Tisza felől tehát az árvizi helyzet valamelyest enyhült, ellenben a város háta mögött kiterült vizek annál jobban fenyegették az igen gyenge másodrendű védvonalakat. A petresi gátszakadást a hely megközelíthetetlensége és egyéb súlyos műszaki nehézségek miatt nem lehetett elzárni. A kint levő vizek Szeged alatti visszavezetése egyelőre csak igen vontatottan mehetett végbe. A várost északnyugat felől védő töltéseket megkísérelték erősíteni, s 11-éig úgy látszott, hogy az erőfeszítések sikerre is vezetnek. Március 11-én este azonban vihar tört ki, az északnyugati szél egyenesen az Alföldi vasút töltésének hajtotta neki a vizet. A szél által felkorbácsolt hullámok a töltést március 12-én hajnali fél 3 órakor elhabolták és mintegy 100 m hosszú szakaszon átszakították. Az árvíz Szeged városára zúdult. A Makkos-erdőnél betört vízáradat legelőször a Rókus városrészt öntötte el. Ezután röviddel a Felsőváros, majd a budapesti országút töltésének meghágása után az Alsóváros, illetve a Belváros került víz alá. Egy rémhír következtében számosan még néhány órával a víz betörése előtt elhagyták lakásukat. Az elöntés után is volt még mód a menekülésre a valamivel magasabb országutak vonalán, majd a hajóhídon át Újszeged felé. A házakba szorult lakosság csónakkal való mentését azonban csak 12-én reggel, világosban lehetett megkezdeni. Mivel nem volt elegendő csónak, így a távolabbi területeket csak a következő napokban érhették el a mentéssel. 14-én megérkeztek a szükséges vizijárművek is, és a mentés munkáját 19-én fejezhették be. A várost elborító vizek lebocsátására március 13-án átvágták a város déli csúcsánál levő Vereskereszt-töltést is. A városban maradt lakosság a magasabb kőépületekben, a Vár és a Belváros egyes szárazon maradt pontjain, a Tisza töltésén és a vasúti állomás töltésen levő területén húzódott meg a katonaság által átadott sátrakban, illetőleg barakokban. A városi közigazgatás szervei egy percig sem hagyták el helyüket és gondoskodtak a kitelepítésről, illetve a helyben maradt lakosság ellátásáról. Több, mint két hónapon át sok helyen 3—4 méternél mélyebb víz borította Szegedet és környékét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe. A vizek elvezetésének és az újjáépítésnek a története más ismertetések feladata. A szegedi árvízkatasztrófa előzményeinek és okai nak feltárása — különösen a bekövetkezés időszakában — éles viták középpontjába került. Ma már megállapíthatjuk, hogy a Bach-korszak idején elkövetett mulasztások, különösen pedig az a szemléletmód, amely az állam anyagi hozzájárulását sokáig nem tette lehetővé, megakadályozta, hogy Szeged védőműveit a szükségnek megfelelően kiépítsék. Az 1879. évi árvíz után azonnal megépített körtöltés már ettől az árvíztől is megvédhette volna Szegedet. A tiszai fő védővonal kellő biztonságú kiépítése is múlhatatlanul szükséges lett volna.