Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

236 Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. Az elvégzett mérések több éves idősora megmutatta, hogy kettős hasznosítású — belvíz elvezetésére és öntözésre egyaránt szolgáló — csatornarendszerben mindig számítani lehet kisebb-nagyobb peszticid-koncentráció jelenlétére. A határértéken felüli komponenseket ós azok vízgyűjtőn történő levonulását fenoxi-herbicidek esetén lehetett a legjobban kimutatni. Az előadó in vitro kísérletekben foglalkozott a vízinövények szermaradványakkumulációjával Dikonirt (2,4 — D—Na) esetében. A kollokvium kerekasztal-konferenciával zárult, amelyen megvitatták a növényvédőszerek és műtrágyák ideiglenes forgalombahozatali engedélyeztetéséhez szükséges toxikológiai vizsgálatok egységes rendszerére vonatkozó javaslatokat. A kollokvium vízgazdálkodási szempontból is lényeges kérdéseket vetett fel és hatása a vízminőségvédelemben is minden bizonnyal lényeges. V. I. Könyvismertetés Bögli, Alfred: Karsthydrographie und physische Speläologie ( Karszthidrográfia és fizikai szpeleolúgia). — Berlin, Heidelberg, New York 1978. Springer Verlag (278 oldal, IßO ábra, 12 táblázat, 17 oldalnyi irodalomjegyzék). A karszthidrográfiában a felszín alatti víz fizikai ós kémiai jellemzői, a fizikai szpeleológiában pedig a felszín alatti üregek ós azok tartalma áll a szemlélet középpontjában. A két tudományág más-más szemléletből kiindulva külön utakon fejlődött. Mivel azonban ugyanannak a jelenségnek — a felszín alatti karsztosodásnak — más-más oldalról való megközelítése a célja mindkét tudományágnak, helyes a kettő egységes tárgyalása. Ez a gondolat vezette a szerzőt könyve megírásakor. Alfred Bögli svájci geológus és geográfus. Művében 30 évi karsztkutatási tapasztalatait foglalta össze. Geológusok, hidrogeológusok, geomorfológusok, geográfusok, karsztkutatók, barlangászok ós a téma iránt érdeklődő laikusok számára írta, ezért egyaránt foglalkozik a tárgykör elemi kérdéseivel és az elért'tudományos eredményekkel. A logikus tárgyalásmód, a jól szerkesztett ábrák és táblázatok nemcsak a szerző szakismeretéről, hanem szemléltető ós pedagógiai érzékéről is tanúságot tesznek. Az első két fejezetben a karsztosodé kőzetekkel, azok karsztosodási jellemzőivel, a karsztosodé kőzetek oldási folyamataival, az azt befolyásoló tényezőkkel ós a karbonátos kőzetek korrózió-típusaival ismerkedhetünk meg. A harmadik és negyedik fejezet a felszíni „exo-" és a felszín alatti „endo-" karszt fogalmával ismertet meg, bemutatja az exokarszt formáit és az endokarszt lényegét. Az ötödik fejezet a karsztvíz fizikai viselkedésével foglalkozik. Ismerteti a „hidrográfiai járhatóság" ós a „karszthidrográfiai hatékonyság" fogalmát, a vízgyűjtőterületet és a befogadót karsztterületre értelmezve, a sekély- és mélykarszt lényegót, a karsztvízmozgás típusait. Részletesen tárgyalja a karsztvízmozgás elméleti kérdéseit (a piezometrikus szint alakulásának elméleti alapjait) a kontinuitási egyenletből és Torricelli kifolyási elméletéből kiindulva, figyelembevóve az áramló karsztvízben fellépő különféle veszteségeket. Az elmélet alkalmazását gyakorlati példán mutatja be. A hatodik — karszthidrográfiai zónák című — fejezetben a különböző karszt-szintek más ós más szerzők szerinti osztályozásának összehasonlításával ismerkedhetünk meg, majd a vadózus ós a freatikus zóna jellemzőiről olvashatunk. A hetedik fejezet rámutat a felszín alatti vízfólesógek közötti különbségekre. A nyolcadik fejezet a felszín alatti karsztvízszintre vonatkozó ismereteket foglalja össze. A kilencedik fejezet a karsztforrások különféle típusait mutatja be, ós a karsztforrások vizének fizikai-kémiai jellemzőiről ír. A tizedik fejezet a karsztkutatásban alkalmazott nyomjelzőket ismerteti. A tizenegyedik fejezet az inkázió (barlangok beszakadásai) fogalmát és jelenségét mutatja be. A tizenkettedik fejezet a barlangi nagyformákat ós kisformákat tárgyalja. A tizenharmadik fejezet — a könyv egyik legérdekesebb része — a barlangi üledékekkel foglalkozik. Külön tárgyalja a klasztikus üledékeket (törmelékes üledékes kőzetek), a lerakódási feltételeket ós formákat, ós külön a szerves, végül a vegyi üledékeket. Részletesen foglalkozik a Ca C0

3 igen változatos barlangi megjelenési formáival, továbbá a gipsszel, végül felsorolja az egyéb barlangi ásványokat. A tizennegyedik fejezet a barlangok eredetével és kialakulásával ismertet meg, kiemelve a repedések és rótegfugák szerepét, valamint a víz jelentőségót a barlangképződés folyamatában, A vízjáratok barlanggá fejlődése, freatikus ós vadózus barlangképződós. A fugák növekedése. Az üregkópződés fázisai. A tizenötödik fejezet tárgya: a barlangok meteorológiai —- klimatológiai kérdései, úgymint légmozgás a barlangokban, a nyomáskülönbségek külső és belső okai, hőkülönbség-okozta barlangi szelek, levegőáramlás a barlangban folyó vízen keresztül ós a barlangi vízesésekben, a hőmérséklet ós a levegő nedvességtartalma a barlangokban. A tizenhatodik fejezet a jógbárlangok keletkezésére vonatkozó elméleteket foglalja össze. A tizenhetedik fejezetben a barlang fogalmának definiálása után a barlangok genetikus, geológiai — kőzettani és méret szerinti osztályozásait, ill. valamely feltűnő jellemzője szerinti elnevezését sorolja fel. A könyv függelékében igen hasznos rész a barlangászati térképjelek bemutatása. A közel G00 tételes irodalomjegyzékben főleg német, angol és francia nyelvű szakirodalmi anyagokat sorol fel a szerző, de magyar szerzők munkáit is idézi (Balázs Dénes, Gádoros Miklós, Sárvári István). Az anyag végén található fotótáblákon összesen 48 fénykép szemléltet egy-egy érdekes karsztformát, karsztjelenséget. Bögli könyve korántsem tartalmaz minden eredményt, amit a karsztkutatásban eddig elértek, mégis igen hasznos lehet mindazok számára, akik munkájukban a karszt kérdéseivel foglalkoznak. Csobok Veronika