Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Hozzászólások Dr. Öllős Géza: A víz újrahasználata a vízellátás területén című, a Hidrológiai Közlöny 1978. 12. számában megjelent tanulmányához. Dr. Papp F.–dr. Pálinkás L.–Ivancsics J.–Hembach K.–Farkas J.–dr. Bozzay J.-né–dr. Némedi L.–Nagy L. D.–dr. Schiefner K.

Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 231 gazdálkodás kialakításával a társadalmi érdekeknek és elvárásoknak megfelelően szabályozni. A víz újrahasználata a vízellátásban témájú, bemutatott dolgozat az ipari vízellátás célkitűzéseinek megfelelően alapvető jelentőségű. A logikus okfejtéssel levezetett következtetések jól szolgálják az ipari vízgazdálkodás feladatainak megoldását és útmutatásuk egybeesik a társadalmi, politikai, népgazdasági „érdekek összehangolt legteljesebb kielégítésével. Dr. Bozzay József né (Főv. Vízművek): A vízellátás szakemberei évek óta tudatában vannak annak, hogy az élővizek elszennyeződése Budapest vízellátásában is egyre súlyosbodó követelményekkel jár. Több mint két évtizede folynak kutatásaink azirányban, hogy a főváros vízellátásának fejlesztésére, változó vízminőségi adottságainkhoz a legcélszerűbb és leggazdaságosabb megoldásokat megtaláljuk. Technológiai vonatkozású eredményeinkről már több ízben — e helyen is — beszámoltunk. Ezúttal a vízelosztó hálózati rendszer különválasztása elvi lehetőségének kívánok rövid eszmefuttatást szentelni. Nagyon érthető, hogy a víz újrahasználatának gondolatával szinte kötelezően együtt jár a különböző célú és vízminőségű vízellátó hálózati rendszer kialakításának felvetése is. Ez a műszaki megoldás figyelemreméltó előnyöket biztosít, ma még talán csak kisebb urbanizációs egységek, gyárak, épülettömbök stb. vízigényének kielégítése során, de nem véletlen, hogy a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) XII. Kyoto-i Kongreszszusa egy teljes vitaülést szentelt ennek a tárgykörnek. Japánban napirenden van a víz újrahasználatának szélesebbkörű bevezetése, az illetékes hatóságok már az ipari víz ésszerű használatának szabályozását végző, az ország egész területére kiterjedő szervezet létrehozásán fáradoznak. Aya es Funaki szerint az ivóvíz hálózattól különválasztott, újrahasznált-víz elosztó rendszer létrehozását az alábbi meggondolások indokolják: — esztétikailag nem kifogástalan, de egyébként ivóvíz minőségű víz előállításának technológiai költségei lényegesen kisebbek, mint ugyanazon nyers/szennyvíz kifogástalan ivóvízzé való tisztítása, — a természetben közvetlenül fellelhető ivóvízkincs pazarlásának megszüntetésével kielégíthető a tényleges ivóvíz igény, úgy hogy a fogyasztóban pszichológiai szempontból sem kelt ellenérzést a víz élvezete, — környezetszennyezésből eredő ismeretlen anyagok és vírusok okozta közegészségügyi veszélyek lehetősége csökken. Vitathatatlan továbbá a vízhasználat környezetvédelmi jelentősége is. A Japán Vízellátási Szövetség (JAYVVVA) munkabizottsága emberi testtel nem érintkező vezetéki víz minőségi kritériumaira négy különböző szigorúságú határértéket javasol: Vízminőségi Határértékek mutatok A B C D Zavarosság/egység 20 10 10 20 Szín/egység 40 30 30 30 Szag ne legyen kellemetlen Fe, Mn [mg/l] 0,5 0,5 0,5 0,5 MBAS /tenzidek [mg/l] 1,0 1,0 1,0 1,0 pH normál nyers/szennyvizek esetén nincs megkötés BOI min. 8 mg/l KOI [mg/l] 60 60 60 60 Össz. szilárd anyag [mg/l] 800 800 500 800 Keménység (CaC0

3) [mg/l] 300 300 300 300 Szabad Cl

3 Kimutatható legyen 0 A = W. C. öblítővíz, B = Hűtővíz pótlás, C = Üt- és kocsimosás, tűzoltó- és öntözővíz, D = Szökőkutak, kerti medencék. Japán környezetvédelmi politikájának határozott irányelve: a vízkezelési költségek csökkentése azáltal, hogy emberi testet nem érintő vízellátási célokra zárt körforgalomban járatott, tisztított szennyvizet használjanak fel elsősorban toronyépületek és épület együttesek, pl. szállodák, irodaházak stb. nagy vízfogyasztású intézmények, pl. egyetemek, kutató központok, ipari és mezőgazdasági létesítmények, sőt egész városrészek építése és újjáépítése esetén. Ilyen következetes több célú vízellátási politikát a kevésbé koncentrált iparú és népsűrűségű országok ma még nem kényszerülnek folytatni, de az vitathatatlan, hogy vízben szegény, fejlett ipari államokban a víz ipari újrahasználata már ma is meglevő műszaki gyakorlat. Budapest vízigényének kielégítésére a Fővárosi Vízműveknek az ivóvíztermeléshez viszonyítva közelítőleg 10% ipari víztermelő kapacitása van. Az ipari víz minősége a fenti táblázatban leginkább a D kategória határértékeinek felel meg. Az ipari vízellátás teljesen elkülönített víztermelő és szállító rendszerben történik. Az ivóvízellátás mintegy 10%-os, évi 30 millió m

3 vízmennyiség a Duna folyóból közvetlenül kiemelt és megtisztított víz, amely négy-ötszörös mennyiségű partiszűrésű vízzel elegyedve jut el a fogyasztóhoz, a város meghatározott kerületeibe. A víztisztítómű technológiája a Duna mai szenynyezettségi állapotához és a Magyar Szabvány legújabb követelményeihez képest elavultnak tekinthető. A régi megoldások az új, súlyosabb feltételek között nem képesek kielégíteni a fokozott vízminőségi igényeket, sürgősen szükség van a víztisztítómű korszerűsítésére. Ahhoz, hogy a víztisztítómű a Magyar Szabvány határértékeinek megfelelő vízminőséget biztosítani tudja, a jelenlegi hagyományos víztisztítási technológiai rendszert granulált aktívszén szűrőkkel, esetleg azonos vízkezeléssel is ki kell egészíteni. A lefolytatott kísérletek eredményei teljes mértékben kielégítették a hozzájuk fűzött reményeket, a bővített