Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
5. szám - Hozzászólások Dr. Öllős Géza: A víz újrahasználata a vízellátás területén című, a Hidrológiai Közlöny 1978. 12. számában megjelent tanulmányához. Dr. Papp F.–dr. Pálinkás L.–Ivancsics J.–Hembach K.–Farkas J.–dr. Bozzay J.-né–dr. Némedi L.–Nagy L. D.–dr. Schiefner K.
224 Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. Hozzászólások* DR. ÖLLÖS GÉZA: A VÍZ ŰJRAH ASZNÁ LATA A VÍZELLÁTÁS TERÜLETÉN CÍMŰ, A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1978. 12. SZÁMÁBAN MEGJELENT TANULMÁNYÁHOZ Dr. Papj) Ferenc (OVH): A vízújnihasználat és a környezetvédelem kapcsolata A tanulmány a használt víz újrahasznosítása tárgyában több értékes szempontot tárgyal. 1. Felhívja a figyelmet a szennyvizek újrahasználásának jelentőségére és igazolja ennek szükségszerűségét és fontosságát. Hazánkban — ahol a vízfogyasztás mértéke már eléri a hazai vízgyűjtőn összegyűlő és lefolyásra kerülő 6—7 milliárd m 3-t, továbbá figyelembe véve, hogy a vízigény 12—15 évenként megkétszereződik — különös fontosságú a takarékos vízkészletgazdálkodás, aminek egyik eszköze a víz újra felhasználása. 2. A tanulmány javasolja, hogy a víz újra hasznosításának műszaki és gazdasági szempontjai fokozottabban kerüljenek érvényesítésre, különösen a vízminőség szabályozás vonatkozásában. 3. Az egységes értelmezés érdekében meghatározza, definiálja a felmerülő új fogalmakat és ezzel is elősegíti a javaslatok gyakorlati megvalósítását. A víz újrahasználata a valóságban ma is megvan, bár ez sok vízfogyasztó előtt rejtve marad, az újra használat feltételei sem eléggé szabályozottak. De tény, hogy Miskolc város szennyvizét — Szolnok, Debrecenét— Szeged, Győrét —- Budapest, a Veszprémi iparvidékét Pécs városa valamely folyó vagy vízfolyás xítján kellő hígulás és kezelés után valamilyen formában közvetetten vjra használja. A tanulmány foglalkozik a víz mezőgazdasági és ipari jellegű közvetlen újrahasználatával, amit helyesnek és követendőnek tartok. Ezzel növelhető — relative — a hasznosítható vízkészlet, másrészt a kezelt szennyvízben még meglevő szennyezőanyagok nem terhelik élővizeinket, /gy a vízkészlet növelése mellett a vízminőségvédelem is elősegíthető. A kezelt szennyvíz üdülő jellegű használatát nagyon megfontolandónak tartom és csak abban az esetben látom ezt kivihetőnek, ha olyan mértékű és jellegű hígítást és elkeveredést lehet biztosítani, amely a befogadó vízminőségét semmilyen időszakban nem rontja az üdülés érdekei által támasztott minőség alá. A felszín alatti vizek dúsításánál ugyancsak nagy körültekintés indokolt, különösen abban a vonatkozásban, hogy az egyébként tiszta vízadó réteget káros szennyeződés ne érje. A tanulmánynak a talaj és alapkőzet filtrációs tulajdonságának a víztisztításban való kihasználására vonatkozó törekvése óvatosságot igényel, mert kisebb mulasztás, hanyagság miatt bekövetkező felszínalatti szennyezés jóvátehetetlen kárt okozhat. * A Hozzászólások a MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottság Vízellátás-Csatornázási Albizottság 1978 október 27-iki előadóülésén hangzottak el. (Szerkesztőség.) A közvetlen víz-újrahasználatot ivóvíz céljára — hazai viszonyok között — magam sem tartom lehetségesnek, de szükségesnek sem. A víz közvetett újrahasználatában feltétlenül kihasználandónak tartom élővizeink által biztosított öntisztulási (asszimilatív) kapacitást. Ezért céltudatosabban kell terveznünk a bevezetések és kivételezések helyét. Elő kell segíteni a megfelelő elkeveredést, kedvező áramlási viszonyok előállításával. A használt vizek időszakos tározásával és nagyobb vízhozamok idején történő levezetésével ^jelentősen javíthatjuk a hígítási arányt, amely kedvezően hat az öntisztulásban. Figyelembe kell azonban venni a vízgyűjtőről érkező és mindjobban növekvő diffúz szennyezések hatását is. A szerző nagyon helyesen hangsúlyozza a szennyvíztisztítótelepek, az ivóvízkezelő és tisztító művek működéséhez, valamint a folyók és vízfolyások öntisztuló képességéhez kapcsolódó együttes tisztító hatás optimális kihasználását, amelynek eredő hatása adja a legkedvezőbb költséghatást is. Nagyon fontosnak tekintem — amelyet a szerző is kiemelt — hogy „a szennyvíz-elhelyezés helye és víztermelő hely között közvetlen jellegű kapcsolat ne keletkezhessen". A toxikus, biológiailag le nem bontható radioaktív anyagokat tartalmazó víz újrahasználatát — a szerző szerint — kerülni kell. Hangsúlyozom, hogy nem csak kerülni, de szigorúan tiltani kell azt, hiszen minden szennyezett víz valamilyen formában újra használódik. A szervesanyag szennyezések nagy részét folyóink lebontják, ebben segítőtársaink. A toxikus és más mikroszennyezőket viszont éppen'a vízfolyások szállítják a felhasználás helyére. Ebben rejlik veszélyességük, aminek megakadályozása a vízminőség-védelemért felelős szakemberek feladata. Elismerés illeti a tanulmányt a témával kapcsolatos környezetvédelem szempontjainak érvényesítéséért is. A tanulmány tudományos érvekkel igazolja a víz újra és újrafelhasználatának egyre kevésbé elkerülhető szükségességét. Szemben azzal az ellenállással, nehézségekkel, amelyek a víz újrahasználata körül ma még fennállnak. Vállalkozik állásfoglalásának széles körű ismertetésére, elterjesztésére és az újabb mérnök-generációnak való átadására. Dr. Bulkai Lajos (VITUKI): A vízújrahasználat problémái a kutatás területén Mintegy 20 évvel ezelőtt a felszíni vizek tisztításában a derítés és szűrés, a parti szűrésű és mélységi vizek kezelésében pedig az esetleges sav-, vas- és mangántalanítás volt a gyakorlat, melyeket még a klórral végzett csírátlanítás egészített k-i.
