Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Dr. Dobolyi Elemér: Az oldott szerves-foszfor meghatározása Balaton-vízben ultraibolya sugaras roncsolással

Dr. Dobolyi E.: Az oldott szerves-foszfor A kondenzált foszfátok képviselik az összes oldott foszfor és az ortofoszfát-foszfor plusz oldott szerves foszfor közötti különbséget. Ebbe a csoportba tartozik valamennyi kettő, illetve több foszfor­atomot tartalmazó lineárisan (poli) vagy gyűrűsen (meta) kondenzált foszfor vegyület, függetlenül attól, hogy az UV-roncsolás előtt valamilyen szer­ves molekulához kapcsolódott-e (mint az ATP vagy az ADP-ban). Ezek önálló meghatározására az általunk vizsgált koncentráció tartományban jelenleg nincs közvetlen módszer, csak a fent bemutatott közvetett számítás. Az eredmények értékelése Az /. és 2. táblázatban összefoglalt eredmények szemléletesebbé tételére az oldott foszfor-formák százalékos megoszlását a mintavételi idő függvé­nyében mind a keszthelyi (2. ábra), mind a bala­tonszemesi (3. ábra) térségben ábrázoltuk. Az ered­ményekből megállapítható, hogy a reaktív oldott foszfát részaránya a többi oldott foszfor-formát figyelembe véve, sohasem haladja meg a 25%-ot. Ezzel szemben a szerves és kondenzált formák a helytől és a mintavétel idejétől, illetve az évszak­tól is jelentősen változnak. Az ábrákból kitűnik, hogy amikor a kondenzált-foszfor részarányának Keszthelyen maximuma van, akkor — kis idő­eltolással — Balatonszemesen minimuma, és ugyan­ez érvényes a szerves foszfor formára is. Ennek a jelenségnek a magyarázata azonban nem a vegyé­szek, hanem az algológusok feladatkörébe tartozik. összefoglalás Olyan ultraibolya sugárzással roncsoló készülé­ket szerkesztettünk, amelynek segítségével a fel­színi vizekben, kis koncentrációban jelenlevő oldott szervesanyagot tökéletesen el lehet roncsolni. Ezáltal lehetőség nyílt a vízben oldott szerves­anyaghoz kötött foszfor vegyületek meghatáro­zására. Egy éven keresztül vizsgáltuk Keszthely és Balatonszemes térségében a Balaton-vízben levő különböző foszfor-formákat. Megállapítottuk, hogy az oldott reaktív foszfát soha és sehol nem haladja meg az összes oldott foszfor mennyiségé­nek 25%-át, a szerves és kondenzált foszfor for­mák viszont a helytől és az évszaktól függően jelentősen változnak. A kidolgozott meghatáro­zási módszer jelentősége abban áll, hogy az eutro­fizálódási folyamat részletesebb kutatását teszi lehetővé. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszönetet Tarrá Károlynénak az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt osztályvezetőjé­Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. 215 nek az 1000 W-os Hg-gőz lámpa legyártásáért, Csiky Lászlónak a MEDICOR Művek Debreceni Gyáregysége technikusának a készülék prototípusának összeállításá­ban való segítségéért, valamint Sós Károly üvegtechni­kusnak, a kvarcedények elkészítéséért. IRODALOM [1] Armstrong, F. A. J . és Tibbitts, Susan ( 1968): Photo­chemical combustion of organic matter in sea water, for nitrogen, phosphorus and carbon determination J. Mar. Biol. Ass. U. K., 48, 143—152. [2] Armstrong, F. ,/., Williams, P. M. és Strickland, J . D. H. (1966): Photo-oxidation of organic matter in sea water by ultra-violet radiation, analytical and other applications. Nature, 221, No. 5048, 481—486. [3] Beattie, J., Bricker, G. és Garvin, D. (1961): Photo­lytic determination of trace amount of organic material in water. Analytical Chemistry, 33, No. 13. 1890—1892. [41 Brügmann, L., Wilde, A. (1975): Die Bestimmung des Gehalts an organischem Phosphor und Stickstoff im Meerwasser durch einen Aufschluss mit ultra­violettem Licht. Acta Hydrochim. Hidrobiol. 3. 203—211. [5] Dobolyi E. (1972): Szennyvizekben levő összes fosz­fortartalom meghatározása. Hidrológiai Közlöny, No. 1—2. 81—86. [6] Felföldy L. (1974): Vízügyi Hidrobiológia. 3. A bio­lógiai vízminősítés VIZDOK, Budapest, 148—151. [7] Holm-Hansen, O., Strickland, J. D. II. és Williams, P. M. (1966): A detailed analysis of biologically important substances in a profile of Southern Cali­fornia. ' Limnology and Oceanography, 11. No. 4. 548—561. [8] Solórzano, L., Strickland, J. D. H. (1968): Poly­phosphate in seawater. Limnology and Oceanography , 13. 515—518. [9] Williams, P. M. (1967): Sea surface chemistry: organic carbon and inorganic nitrogen and phospho­rus in surface films and subsurface waters. Deep­Sea Research, 14. 791—800. Bestimmung des gelösten organischen Phosphors im Balatonwasser mit Zertrümmerung durch ultravioletter Strahlung Dr. Dobolyi, E. Wir haben ein mit ultravioletter Stahlung zertrüm­merndes Gerät konstruiert, mit dessen Hilfe in den Oberflächenwässern die in kleiner Konzentration vor­handenen organischen Stoffe vollständig zertrümmert werden können. Hierdurch bot sich die Möglichkeit zur Bestimmung der im Wasser zu gelösten organischen Stoffen gebundenen Phosphorverbindungen. Ein Jahr hindurch haben wir in Keszthely und im Räume von Balatonszemes die im Balatonwasser vorhandenen ver­schiedenen Phosphorformen untersucht. Wir stellten fest, dass das gelöste reaktive Phosphat niemals und nirgends die 25% der gesamten gelösten Phosphor­menge übersteigt, die organischen und kondensierten Phosphorformen hingegen verändern sich vom Ort und von der Jahreszeit abhängig in bedeutendem Masse. Die Bedeutung der ausgearbeiteten Bestimmungs­methode besteht darin, dass sie eine eingehende For­schung des Eutroj^hisierungsprozesses ermöglicht.

Next

/
Thumbnails
Contents