Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
5. szám - W. v. d. Emde: Huzamos idejű levegőztetés és aerob iszapstabilizálás
191 Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. Huzamos idejű levegőztetés* és aerob iszapstabilizálás W. v. d. EMDE" A Hidrológiai Közlöny szerkesztőségének biztatására több munkatársammal együtt cikk-sorozatot kívántunk indítani a biológiai szennyvíztisztítás témakörében. Célunk, hogy az ezen a szakterületen végbemenő fejlődést elemezve, az olvasó megismerje a nemzetközi irányzatokat és e mellett, illetve ehhez kapcsolva a VITUKI idevágó, szerény eredményeit. A téma időszerű, mert helyére kívánja tenni a 70-es évek elején oly nagy hírverésnek örvendő fizikai-kémiai szennyvíztisztítási módszereket, különös tekintettel ezek műszaki eredményességére ós gazdaságosságára. Másrészt az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a magyar népgazdaság teherbíró képességét is figyelembevéve, a biológiai módszerek még legalább az ezredfordulóig vezető helyzetet élveznek majd a magyar vízminőségszabályozási gyakorlatban. A cikk-sorozat indításaként örömmel vettük W. v. (1. Emde bécsi professzor kérését, hogy most következő tanulmányát magyar nyelven publikáljuk. Mindannyian, akik a szakmában dolgozunk, jól ismerjük nevét, hiszen többször járt hazánkban ós tudjuk, hogy magas fokú elméleti képzettsége mellett, rendkívül széleskörű gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik. Ennek, köszönhette, hogy az NSZK nagy hírű Szennyvíztechnológiai Egylete (ATV) is szakbizottsági tagjává választotta az aerob biológiai tisztítás területén. Mini*ont egybevetve, úgy érezzük, hogy most megjelenő tanulmánya nemcsak érdekesen ismerteti a szomszéd és NSZK-beli kollégáink munkáját, hanem nagyon tanulságos is számunkra. (Dr. Benedek Pál). 1. Bevezetés Jelen tanulmány a szennyvizeknek az eddiginél fokozottabb hatású eleveniszapos tisztításával és az iszap aerob stabilizálásával foglalkozik. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a szennyvíz tisztítása előülepítés nélkül, közvetlenül az eleveniszapos rendszerbe való bevezetéssel történik, a szokásos recirkulációs kör alkalmazásával. Ez nem zárja ki azt, hogy az eleveniszapos komplexum ne több medencéből, illetve több önálló medencéből álljon. A keletkező fölösiszap stabilizálása, vagy magában az eleveniszapos medencében, vagy különállóan végezhető, de az anaerob rothasztás alkalmazása is lehetséges. A huzamos idejű levegőztetés és a vele együttesen történő aerob iszapstabilitás, tehát az ún. „teljesoxidáció" kifejlesztése Pasveernek köszönhető, akinek a vizsgálatai alapján világszerte több ezer oxidációs árkot építettek. Az NSZK-ban Kehr és munkatársai, valamint Viehl számos vizsgálatot végzett a nagyobb terhelés melletti együttes, valamint különálló aerob iszapstabilitással kapcsolatban. A jobb tisztítóhatás elérése érdekében alkalmazott huzamos levegőztetéses eleveniszapos eljárás jelentőségére az elmúlt évek során Böhnke is többször rámutatott. Vizsgálataiból egyértelműen kitűnik, hogy a huzamos levegőztetési idejű eljárás jelenleg a nagy hatásfokú, biológiai szennyvíztisztítás leggazdaságosabb eszköze. * Nem csak kifejezetten az ún. „teljesoxidációt" érti szerző a címbeli kifejezésen * * Prof. Dr. Ing. Technische Universität, Wien. 2. Szénvegyületek eltávolítása Az Illinoisi Egyetemen [1Ü] 4 eleveniszapos laborberendezést üzemeltettek házi szennyvízzel (a tápanyag koncentrációt szerves anyagokkal megemelve) sorjában 0,4; 4,8; 12,3 és 19,4 napos iszapkor beállításával. A berendezésekre táplált nyers szennyvíz KOl-ja átlagosan 450 mg/l volt, míg a tisztított szennyvíz szűrt KOI értéke 55 és 25 mg/l között változott (1. ábra). A szennyvíz hőmérséklete 19,5—22 °C között ingadozott, a levegőztetési idő 5 óra körül volt. A kísérleti eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy a könnyen lebontható szerves anyagok már egy kis, 0,8 napos iszapkor mellett is eltávolíthatók, hiszen a kísérleteknél 80% fölötti KOI csökkenést értek el. Jelentős azonban a különbség a lebontásban 4,8 és 12,3 napos korú iszap alkalmazása között, habár mindkét esetben teljes nitrifikálás történt. A 12 és 20 napos korú iszappal való tisztítás esetében a lebontási különbség csekély, amikor is maradék KOI-ban csak egy 3 mg/l-es csökkenés állapítható meg. Ilic-nek a Darmastadti Egyetemen végzett laborkísérletei szintén igazolták, hogy magas iszapkor alkalmazásánál nagyobb a biológiailag nehezen lebontható anyagok eltávolításának a valószínűsége. Ilic a lakk-iparban alkalmazott polimerizált alkohol lebontásával kapcsolatban bebizonyította, hogy 10 napos iszapkor felett az alkohol maradék koncentrációja csekély (2. ábra). Sőt kimutatta azt is, hogy a polimerizált alkohol messzemenő eltávolítása magasabb iszapkort kíván, mint a nitrogénvegyületek oxidációja. Iszapkor, t s [d] (Kim és munkatársai kísérletei, 1976) 1. ábra. Tisztított szennyvíz KOI értékei az iszapkor függvényében Puc. 1. 3Ha>iemiH XÍ1K ÖAH onuujeHHbix cmoiHbix eod E 3aeucuMocmu orn eo3pucma UAÜ Fig. 1. Effluent COD values vs. sludge age
