Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
4. szám - Dr. Kőrös Zoltán: Az ivóvíz aktívszenes és ózonos kezelése
176 Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. Az ivóvíz aktívszenes és ózonos kezelése DR. KÖRÖS ZOLTÁN* 1. Bevezetés Az ivóvíz minőségével szemben támasztott igény kielégítése a hagyományos tisztítással dolgozó felszíni vízművek lehetőségét meghaladja. Az aktívszenes és ózonos vízkezelés bevezetése nélkül a mikroszennyező anyagok, köztük az íz- és szagrontó szerves vegyületek távoltartása nem érhető el. Az új eljárások adaptálásához a sikeres alkalmazások megismerésén túl laboratóriumi és félüzemi kísérletek eredményeire is szükség van. Hazánkban most van kialakulóban a hatékony és lehetőség szerint a leggazdaságosabb technológiák kialakítása. Az előírásoknak mindenben eleget tevő ivóvíz kezelését több éves kutatómunkával igyekeztünk elősegíteni. A laboratóriumi és félüzemi kísérletek eredményei, az üzemi mérések tapasztalatai, valamint a szakirodalomban olvasható leírások áttekintése alapján tájékoztatást szeretnénk nyújtani a jelenleg nehézségekkel küzdő felszíni vízművek üzemelőinek és a létesítendő vízművek tervezőinek az ózonos és aktívszenes technológiák körülményeiről. 2. Az aktívszén Az aktívszenet eleinte csak a vegyipar alkalmazta, elsősorban gázok tisztítására granulált formában és oldatok szennyeződéseinek eltávolítására por alakban. A víztisztító szenekkel szemben mások a követelmények, ezért a szenekre vonatkozó eddigi vizsgálati módszerek kevés támpontot nyújtanak arra vonatkozólag, hogy a kérdéses széntípus a tisztításra szoruló víz kezelésére alkalmas-e. Az aktívszén szabványok [1, 2, 3] számos fizikai és fizikai—kémiai követelményt szabnak meg, ezek vizsgálatára a víztisztító szenek esetében is szükség van, de ezen túlmenően azt is tudnunk kellene, hogy valamely folyó, vagy álló felszíni vízből milyen szennyezések eltávolítására számíthatunk, illetve a jelenlevő szennyezettséget milyen mértékben tudja az adott aktívszén csökkenteni. A FINAD-módszer [4, 5] figyelembe veszi a vízben előforduló,, szennyezéseket (fenol, jód, indol, fenazon, detergens, akridin) és azok megkötődését sorra vizsgáltatja, de a módszer alapján történő szénkiválasztáshoz a jelenlegi minőségi jellemzésnél sokkal pontosabban kellene ismernünk a kérdéses vizek szennyezéseit. A tisztításra szoruló vizek minőségi változatossága miatt közvetlenül a kezelendő vízzel kell felvenni adszorpciós izotermákat, hogy a víztisztító szenek adszorpció-képességét megismerjük. A VITUKI és az Institut für Wasserwirtschaft (NDK) együttműködése során közösen kifejlesztett módszerek [6] alkalmasaknak bizonyultak a por alakú és granulált szenek minősítésére. Segítségükkel az új és használt szenek adszorpciós kapacitását meg tudjuk határozni. A terhelési vizsgálatok alkalmazásával pedig a szén* Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest. EPN-szén C 5 0-DOC=170mg Akvopur-szén C 5 0 -D0c>1000mg 0 200 m 600 800 1000 [mg szén/L] Abb. 1. Staubkohlen-Untersuchungen típus használhatóságának előrejelzése is elérhető. Por alakú szenek esetén a szenekből szuszpenziókat készítünk és a kérdéses vízhez adott koncentráció-sorozattal állapítjuk meg az ado/tt víz számára legalkalmasabb szénfajtát. Az 50%-os tisztítási hatásfok eléréséhez szükséges mennyiség — pl. KOI p s mérés alapján — a szén C50 — KOI jellemző adata (1. ábra). Különböző szenek közül a szóban forgó víztisztításhoz a legkisebb C 5 0—KOI értékű szén javasolható. Granulált szenek minősítéséhez 500—1000 órás terhelési próbát kell elvégezni a tisztításra szoruló vízzel. A mérési eredmények extrapolálásával előre tájékozódhatunk a töltet használhatóságának időtartamáról. A grafikus ábrázolás lényeges különbségeket tár fel az egyes szenek és az egyes felszíni vizek tisztíthatóságáról (2., 3., 4. ábra). A különböző idő óta használatban álló szeneket dimetilformamidos extrahálással célszerű megvizsgálni. Az extrakciós maradék mennyisége elérheti a 70 g/kg szén értéket is a teljesen kimerült szenek esetében [7. 8, 9]. A módszerrel a következő adatokat gyűjtöttük (1. táblázat):
