Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

4. szám - Dr. Gergely István: A „Vízgazdálkodás és településfejlesztés” konferencia célkitűzései

147 Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. V A „vízgazdálkodás és településfejlesztés" konferencia célkitűzései Dr. GEKGELY;ISTVÁN államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai, a párt új programnyilatkozata rövid és hosszú távra egyaránt kijelölték a társadalmi-gazdasági fejlődés útját, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének elvi és gyakorlati tennivalóit. Az így, elvi politikai síkon megalapozott népgazdasági feladatrendszer szinte minden részterületében jelen van a vízgazdálkodás termelő-szolgáltató infrastruktúrális tevékenysége. Nélkülözhetetlen mind a gazdaságfejlesztés, mind az egyéb nagy társadalmi programok (településfejlesztés, szociális-, egészségügyi és kulturális ellátás stb.) végrehajtása során. Feladatai középpontjában az áll, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel rugalmasan tudjon vízgazdálkodásunk lépést tartani. Legyen elegendő vize lakosságunknak, szocialista iparvállalatainknak, a mezőgazdaság üzemeinek. Legyen a víztől biztonságban társadalmunk, nemzeti vagyonunk. Inkább tisztuljanak és ne szennyeződjenek tovább folyóink és tavaink. Ez nem pusztán magyar sajátosság. Szerte a világban megnőtt a vízgazdálkodás rangja, felelőssége, szerepe a gazdasági fejlődésben. A fejlett országok rádöbbentek, hogy a víz korlátozottan rendelkezésre álló természeti kincs, hogy a környezetszennyezéssel veszélyeztetik a vizek biológiai életét, felhasználhatóságát, a földi életben betöltött szerepének ellátását. A fejlődő országok nap mint nap érzik, hogy az első lépések megtételéhez hiányoznak ezen a téren a minimális alapok is, hogy milliók életét veszélyezteti az árvíz, egészségét a vízrendezés és vízellátás hiánya. Olyan kérdések ezek, amikkel foglalkozni kell és komolyan foglalkoznak is a világban. A Helsinki Okmány a környezetvédelem „kosarában" számos vízügyi vonatkozású kérdést vet fel. Az ENSZ az emberiség nagy sorskérdéseiről rendezett tanácskozásai sorában — amelyek megmozgatták a világpolitikát — Vízügyi Világkonferenciát tartott. Ugyanebbe a sorba illeszkedően a vancouveri „HABITAT" Konferencia is nagy súllyal foglalkozott vízügyi kérdésekkel. Tehát a vízgazdálkodás — bár a népgazdaság egésze szempontjából nem egy nagyvolumenű tevékenységi kör — fejlődésünk egyik fontos feltétele. Ezért örvendetes, hogy a Magyar Urbanisztikai Társaság a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen megrendezte ezt a konferenciát, hiszen bonyolult világunkban nem lehet sem az egyes embernek, sem nagyobb alkotó közösségeknek elefántcsonttoronyba zárkózva élni. Egymásrautaltságuk tudatában a városnak ki kell nézni a környezetére, az egy célért dolgozó szakmáknak be kell illeszkedni a másik gondjaiba, lehetőségeibe, a tervezőnek rá kell pillantani a kutató asztalára és sorolni lehetne tovább, hogy egymás céljait jobban megismerve, jobban átérezve végezhessük munkánkat. Tiszteletre és elismerésre méltó, hogy a két nagy múltú szakmai-társadalmi társaság felismerte ezt az igényt, szót értettek egymással és sajátos eszközeikkel, közösen elősegítik a megoldását. Van másik indítéka is e konferencia megrendezésének. Egy tervidőszak, a VI. ötéves terv előkészítő fázisához érkeztünk. Ilyenkor igen hasznos, hogy javaslatokat kérünk terveinkhez, annak érdekében, hogy azok közös gondolatokat tartalmazzanak, valóban a társadalmi igényeket tükrözőek legyenek. A vízgazdálkodás, mint a települések infrastruktúrájának a része Hazánk településeinek, településhálózatának helyzete gazdasági és társadalmi életünk egyik meghatározó tényezője, hiszen a településeken összpontosul a társadalmi termelés nagyobb része, gyakorlatilag teljes egészében itt érvényesülnek az ellátási és társadalmi funkciók. A város vagy a község lakó- és munkahelyünk, egyéni és társadalmi életünk kerete. Ez pedig már nem egyszerűen építészeti, műszaki vagy éppen esztétikai kérdés, hanem súlyos, nagy felelősséget, tudományosan megalapozott körültekintést igénylő politikai kérdés. Egy település szervezett működése, fejlődése döntően befolyásolja az ott élő lakosság életkörülményeit, politikai és társadalmi közérzetét. És szocialista építőmunkánknak végső soron az a célja, hogy a lakosság életkörülményei javuljanak, politikai-társadalmi közérzete alkotó, továbbvivő, kiegyensúlyozott legyen. Annak érdekében, hogy a települések ezt a sokrétű szerepkörüket betölthessék — életünknek valóban korszerű kereteivé válhassanak — elsősorban magas fokú infrastruktúrális ellátottsággal (pl. megfelelő lakásalappal, közművekkel, oktatási, közintézményi, kereskedelmi és egészségügyi hálózattal, jó közlekedéssel, egészséges környezettel stb.) kell rendelkezzenek. A vízgazdálkodás pedig az infrastruktúra szerves része a településeken belül és kívül (mint a településeket körülvevő természeti és társadalmi feltételrendszer fontos eleme) egyaránt. Szolgálja és a maga szerepkörében a nép-