Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

4. szám - Hartyányi László

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 59. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 145 — 188. oldal Budapest, 1979. április HARTYÄNYI LÁSZLÓ 1911 — 1978 A Magyar Hidrológiai Társaság Kvassay Jenő emléklappal kitüntetett tiszteleti tagja, Békés megyei Területi Szervezetének egykori elnöke, Hartyányi László mérnök 1978. szeptember 11-én váratlanul meghalt. Születésének, mérnöki munkássága legnagyobb és legfontosabb részének, végül eltemetésének helye egyaránt Szarvas városa. Mérnöki oklevelének a Budapesti Műszaki Egyetemen történt megszerzése után először a mélyépítési kivitelezésben szerzett gyakorlatot Budapesten, majd a felszabadulás után két éven át Kőszeg város mérnöke volt. 1947 és 1951 között — a vízügyi szolgálatba lépve —, az akkori vízügyi szervezet Szentesi, majd Szarvasi Szakmérnökségén ismerkedett meg a Körös folyóval, a belvízvédekezés és öntözés kérdéseivel. Élethivatásának legfontosabb működési területét 1951-et követően az abban az időben megalakult Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben találta meg, amelynek először tudományos munkatársa, majd tudományos osztályvezetője, később tudományos igazgatóhelyettese lett. Innen vonult nyugalomba 1971-ben. Széles körű szakmai — elméleti és gyakorlati — érdeklődése kapcsán a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak több részágazatával — vízrendezéssel, öntözéssel, tereprendezéssel — foglalkozott, s mindezekkel kapcsolatosan elsősorban a vízháztartás összefüggéseit igyekezett feltárni. Létrehozta, berendezte és mintegy két évtizeden át vezette, az észlelési adatok értékelésén keresztül pedig tudományosan jellemezte a kondorosvölgyi minta vízgyűjtőt, amely elválaszthatatlanul összeforrott a nevével. A síkvidéki vízgyűjtő területek rendezéséhez, a tiszántúli belvízöblözetek fejlesztéséhez a kondorosvölgyi mintaöblözet vízháztartási mérlegének felállításával olyan elméleti kérdéseket is tisztázott, amelyek nélkülözhetetlenné váltak minden további tervezési munkában. Maradandót alkotott a talaj vízjárás összefüggéseinek meghatározásában, az öntözőcsatornák, síkvidéki víztározók és rizstelepek szivárgási viszonyainak szabatos, leírásában és a szivárgás elleni védekezés egyes módozatainak kidolgozásában. Tapasztalatait és tudományos eredményeit a Szarvason működő Agrártudományi Főiskolai Kar tanáraként a legjobb alkalma volt átadni a fiatalabb nemzedéknek. A gyakorlatban dolgozó, sok mezőgazdasági és vízügyi szakember gondol szeretettel és elismeréssel vissza régi tanárára. Három szakszönyvnek, hat főiskolai jegyzetnek volt szerzője, vagy társszerzője. Több tudományos cikke jelent meg a vízügy és a mezőgazdaság szaklapjaiban — így a Hidrológiai Közlönyben is — a vízháztartás, talaj vízjárás, szivárgás és talajnedvesség-mozgás tárgyköreiből. Elismert vízügyi szakértő volt: tudományos kérdésekben, tervezéseknél, vízügyi hatósági és bírósági ügyekben gyakran kérték szakvéleményét.