Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

3. szám - Jantner Antal: „Vízgazdálkodás és településfejlesztés” konferencia megnyitó előadása, Szekszárd

102 Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. J

antner A.: Vízgazdálkodás és településfejlesztés zása, a társadalmi-gazdasági fejlődés térbeli feltételeinek a jelen és a jövő követelményeit egyaránt figyelmbevevő, összehangolt fejlesztése útján. Milyen eszközöket irányoz elő a törvény a fenti általános célkitűzés megvalósítása érdekében ? 1. A területi szempontokat már tartalmazó népgazdasági, illetve ezen belül az ágazati fejlesztési elhatározások szintéziseként or szagos,regionális és településszintű várospolitika megfogalmazását, amely a „mit és mennyit" kérdés mellett választ ad a „hol és hogyan" kérdésre is. 2. Komplex tervek készítését, amelyek figyelembeveszik az országos, regionális és településszintű várospolitikai célokat, térben és időben összehangolják a városépítési akciókat. 3. A létesítmény rendszerekmegvalósítási folyamatában a komplex tervekben rögzített elhatározások érvényre juttatását, illetve annak következetes ellenőrzését. A Városépítési Törvényt — a tárcaközi egyeztetés után — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium terjeszti az Országgyűlés elé. A vízgazdálkodási szakágazat legfontosabb feladatai a területrendezési és -fejlesztési feladatok tükrében A megnövekedett vízfogyasztási igények nagyságrendje, koncentráltsága, a helyi készletek kimerülése, ill. a fogyasztó és víznyerőhelyek földrajzi elkülönítettsége már önmagában véve is fordulópontot jelent a vízügyi ágazat feladatainak sorában. A vízkészletek minőségének védelme és az új komfortos lakások tömeges építése a szennyvizek tisztításának és a hozzátartozó csatorna-hálózatoknak eddig nem tapasztalt mértékű kiépítését teszi elkerülhetetlenné. Az igények kielégítéséhez regionális szintű, nagytérségi ellátó hálózati rendszerek megteremtésére van szükség, amelynek kezdeti lépéseit az ágazat már meg is tette. Ezeket a rendszereket fokozatosan kiépítve, és egymáshoz kapcsolva jön létre az egész országot behálózó ellátó rendszer. Igen fontos követelmény a hatékony területgazdálkodás érdekében, hogy a nagytérségi víztározók és az ezeket, ill. a víztározókat összekötő országos és regionális vezetékrendszerek helyének kijelölése a területfejlesztési és a területrendezési szempontokkal összehangoltan történjék. Az ilyen nagyszabású feladat csakis jól megalapozott, vagyis a fejlesztésben érdekelt összes ágazattal és szakhatósággal összehangolt és az ország egész területére kiterjedő koncepció alapján hajtható végre. Ezt biztosítja az Országos Területrendezési Terv, amelynek tervezése, mint már említettem, folyamatban van az összes érintett ágazat (így az Országos Vízügyi Hivatal) bevonásával, pontosabban velük a legszorosabb együttműködésben készítjük. E koordinációból adódóan különleges előnye az OTT-nek, hogy egyidejűleg felölelve az ország területét, automatikusan zárja ki az ágazatok sajátos területi raszterei, ill. bármely kisebb fejlesztési terület rasztere átfedési problémáiból keletkező bizonytalanságokat, hibákat. Azaz, minden létesítendő jelentős létesítmény területfelhasználása, minden hálózati műszaki infrastruktúra-rendszer fejlesztése teljes összefüggésében és terjedelmében egyszerre és együtt van jelen a tervben, ill. a koncepcióban. Az OTT elkészültéig a ma érvényben levő Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció adja a vízügyi ágazat gazdálkodási tevékenységei fejlesztésének fő irányait. Ebben az irányban tett jelentős lépésnek kell tekinteni a második 15 éves lakásépítési program 130 kiemelt településére kiterjesztett területkiválasztási tervezést, amelynek során a vízügyi ágazat is jelentős információhoz jutott a saját feladatait illetően. Mégegyszer szeretnék visszautalni az új típusú általános rendezési tervre, mert itt is külön kiemelésre érdemesnek tartom a módszer kiterjesztett területi szemléletét. Ez a szemlélet és tárgyalásmód nagyon kedvező lehetőséget biztosít a kiterjedtebb műszaki infrastruktúrális hálózati összefüggések és kapcsolati rendszerek figyelembevételére, következésképp az összevontabb, gazdaságosabb, ütemezhetőbb bázis és hálózati létesítmények tervezésére és megvalósítására. Úgy vélem, ez a módszer sokkal inkább megfelel az ágazati elvárásoknak is. A fejlődés jelenlegi szakaszában felmerült újabb problémák következtében szükségessé vált még szorosabb együttműködésre tekintettel fontosnak tartjuk minden regionális léptékű területi tervezésben az ágazattal az együttműködést jobban elmélyíteni, ill. szükség szerint a tervezésbe az ágazati tervezést fokozottan bevonni. Hasonlóképp nélkülözhetetlennek tartom — amint ezt Gabcikovó esete is igazolta — a jelentősebb vízügyi létesítményekkel kapcsolatban komplex területfejlesztési és rendezési tervek kidolgozását. Szükséges a különböző léptékű területi műszakifizikai és gazdasági tervezés, valamint a vízgazdálkodás-fejlesztés tervezés tartalmi követelményeinek, tervezési irányelveinek, normatíváinak és módszereinek közös kidolgozása. Erre nézve első lépésnek tekinthető az új típusú általános rendezési terv módszertanára vonatkozó ágazati véleménykérés. Megfontolásra érdemes a tervek jóváhagyási rendjének és formájának felülvizsgálata. A szoros együttműködés legfontosabb feltétele azonban a folyamatos információcsere, mert a különböző tervezési helyeken különböző időpontokban és forrásokból kezdeményezetten készülő koncepciók, fejlesztés hipotézisek és nem utolsó sorban rendezési tervek éppen nem egyszer az elszigeteltségük miatt az érdekeltek egy része előtt ismeretlenek maradnak. Alaposabban és intézményesítetten kell tehát megszervezni az információcsere kényszerpályáit. Remélem és kívánom, hogy mind ez a konferencia, mind a készülő Városépítési Törvény és az Országos Területrendezési Terv hatákonyan szolgálja majd az építésügyi és városfejlesztési, valamint a vízgazdálkodási ágazat kapcsolatrendszerének fejlődését, a komplex, koordinált terület- és településfejlesztés színvonalának emelését.