Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Oroszlány István: A csapadékból származó lefolyás számításának új módszere

70 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Oroszlány 1.: A csapadékból származó lefolyás 10% | 20% | 30% | 40% | 50% valószínűséggel várható felső határérték [cm talaj vízmélység] Kondorosvölgy Mirhó-Gyócs XII. . . . 105 75 165 95 230 120 295 150 325 175 nem volt kimutatható hatása, míg Mirhó-Gyócson igen. Vagyis a Mirhó-Gyócson észlelt napi átlagos lefolyás értékekben, a többi tényező mellett a magasabb talajvíz hatása is bennfoglaltatik, Adaptáláskor a talajvíz okából szükséges korrekcióra tehát csupán ott van szükség, ahol a III—IV havi legfeljebb 150—170 cm közepes talajvízménység mellett, a kritikus évjáratokban a szélső értékek 75 cm fölé emelkednek. Egyébként kötött, repedező réti talajainkkal általában együtt jár a hasonlóan magas talaj vízjárás, míg jó vízgazdálkodású mezőségi talajaink talajvize legalább olyan mélységben van, mint azt Kondorosvölgyben tapasztaltuk. így a két öblözet lefolyásviszonyai általában megfelelnek a Tiszavölgyi természeti adottságoknak. Megnyugtató bázisul szolgálhatnak más Tiszavölgyi területek megítélésénél. Azok az adatok, melyeket a napi átlagos lefolyások változékonyságának elemzésére az 1. sz. táblázatban bemutattunk, természetesen csak a megfigyelés nem túl hosszú időtartamára és az öblözetek ez időben fennálló talaj és termesztéstechnikai viszonyai között érvényesek. Hidraulikai szempontból ki kell még e tekintetben emelni a vizek levonulását meghatározó csatornasűrűség szerepét is. A levonuló felszíni vizek mozgása a terepen ill. a csatornahálózatban jelentős különbséget mutat. A sebességkülönbség nagyságrendben tér el egymástól. Legalább tízszerese a csatornában annak, ahogyan a terepen, a táblán belül síkvidéken mozogni tud. Hogy tehát a víz mennyi idő alatt jut el a csatornahálózat torkolati vagy bármely vizsgált szelvényéig, azt alapvetően a csatornahálózat sűrűsége, illetőleg pontosabban a terepen történő mozgás úthossza szabja meg. Ha a felszíni víz lassan jut el a tábla szélén levő csatornáig, összegyülekezése elhúzódik, a belvízhullám ellapul, a csatornát kevésbé fogja terhelni. Kisebb lesz a csatorna vízszállító képessége iránti igény. A csatornahálózat sűrítésével meggyorsul a vizek levonulása, a rövid idő alatt összefutott vizek nagyobb terhelést jelentenek a csatornahálózatnak, megnő az ugyanazon valószínűséggel várható napi átlagos vízhozam, nagyobb csatornaméretre, nagyobb műtárgyakra van szükség. A feldolgozott két öblözet adatanyaga az öblözetek meglevő, közel azonos csatornasűrűségénél érvényes. így mint bázisértékek jó alapot adhatnak, de adaptálásuk során ezeket a bázisértékeket annak megfelelően kell korrigálni, ahogyan a vizsgált öblözet tervezett csatornasűrűsége a bázisöblözetekétől eltér. A Kondorosvölgyi öblözet csatornahálózatának sűrítése esetében kialakuló belvízhullám-csúcsértékeket Kienitz vizsgálta [4] . A tervezők munkájának egyszerűsítése érdekében, Kienitz vizsgálatai alapján grafikont készítettünk, melyről — a tervezett csatornasűrűség függvényében — leolvashatók azok a korrekciós szorzók, melyekkel a két bázisöblözetben kapott különböző valószínűséggel várható bázisértékeket adott esetben szorozni kell. Az így korrigált értékek lesznek a tervezésnél alkalmazandó, és a vizsgált öblözetre érvényes mértékadó vízhozamok. Ez a vizsgálat — módszeréből kifolyóan —- elsősorban a terepegyenetlenségek (felszíni tározóterek) miatt visszamaradó, de a csatornahálózat sűrítésével csökkenő vízmennyiségekre, a megnövekedett fajlagos lefolyásra érzékeny, az összegyülekezési idő változását alig érzékeli. Gsekő a lefolyáshullám csúcsértéke és a lefolyást kiváltó napi csapadék kapcsolatának vizsgálata során Kondorosvölgyben a két nappal korábbi, Mirhó-Gyócs XII öblözetben a három nappal korábbi csapadék között talált kapcsolatot [1, 3] . Ez tulajdonképp az összegyülekezési idő eltérő hosszára is utal. Ennek megfelelően azt találjuk, hogy Kondorosvölgyben a napi átlagos lefolyások játéka nagyobb, Mirhó-Gyócson kisebb. Okát csak a Mirhó-Gyócsi öblözet közel vízszintes terepviszonyaiban, s ezzel összefüggésben a víz lassúbb terepi mozgásában kereshetjük, hiszen a csatornasűrűség értékei közel azonosak. A síkvidéken belül tehát az eltérő esésviszonyokat is célszerű lehet majd még figyelembe venni. A két mintaöblözet adatainak feldolgozása során szerzett tapasztalatok alapot adtak az új ismeretekre épülő tervezési irányelv kidolgozásához. Az alábbiakban ezt az új tervezési módszert mutatjuk be úgy, ahogyan az első megfogalmazásában keretet öltött, s ahogyan azt a Csongrádi távlati fejlesztési tervek kapcsán először javasoltuk. Eslő lépésben megszerkesztettük mind a Kondorosvölgyi, mind a Mirhó-Gyócs XII mintaterületeken mért napi átlagos vízhozamok tartóssági görbéit. (2. és 3. ábra). A vízhozam dimenziójaként mm/ nap-ot választottunk, arra gondolva, hogy a tenyészidő bármely szakaszában, ill. bármely nöKondorosvölgy 1 % 0,23 mm/nap 2% 0,M mm/ nop 3 % 0,09 mm/nap 5% 0,05 mm/nap 10% 0,02 mm/nap 15 [év] 2. ábra. A napi átlagos lefolyások, valamint a kényszerű pangási idők tartóssági görbéi a Kondoros-völgyi öblözet adatai alapján <t>uz. 2. CpedHecymowbte 3Hmenun cmotca u npuebie npodoAJKumeAbHOcmu nepuoda 3aMedAeHH0Z0 cmoKa no danHbiM KonmpoAbHozo ynacmKa e dOAune Kondopom Abb. 2. Dauerkurven der täglichen durchschnittlichen Abflüsse und der zwangsmässigen tátagnierungszeiten aufgrund der Daten des Poldergebiets im Kondoros-völgy