Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése

Dr. Rónai A.: Az alföldi mélységi vízfigyelés f Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. 65 majd 1976 nyárelején ismét emelkedik és csak 1976 őszén süllyed jelentősebben. A legsekélyebb kút (191 m) Kecskeméten a legerősebb vízjátékot mu­tatja. Három év alatt háromszor van magas víz­szintje, mindig nyár elején. Kétszer van mély víz­állása 1974 és 1976 őszén. A 3 éves kilengés ampli­túdója 80 cm, tehát nem éri el a legmélyebb kútét, de a mozgása élénkebb és kétirányú. Kecskemét környékén, a Duna—Tisza közi hátság magasán, 200—250 m laza negyedidőszaki üledékösszlet (je­lentős részben futóhomok) alatt a pannóniai kép­ződmények közepére helyezett 525 m mély kút mutatja az egész Alföldön érvényesülő általános vízháztartási állapotot és az abban lefolyó változá­sok tendenciáját, ami 1971 és 1976 között egy le­felé, a vízszint csökkenése irányában mutató görbe. A két sekélyebb kút megérzi a helyi, a Hátságon, de nemcsak helyben, hanem az egész homokdomb vidékén, fel Budapestig, érvényesülő időszakos be­szivárgási és párolgási viszonyokat, amelynek ha­tása itt mélyebbre hatol, mint az Alföld mélyebben fekvő és finomabb szemű üledéksorral fedett terü­letein. Erdőtelek az Alföld északi peremén az észlelő kutak É-D-i sorának első tagja. Legsekélyebb kútja a negyedidőszaki laza üledékösszlet felső ré­szébe mélyült, középső kútja ugyanennek az össz­letnek a legaljába, a harmadik a pannóniai kép­ződmények felső részébe. A legmélyebb (321 m) itt is az Alföld általános vízmozgási tendenciáját mutatja, tehát többéves süllyedést 1972-től 1976­ig. A középső (247 m) és felső (98 m) a helyi lefo­lyási viszonyokat jobban megérzi, de a szintválto­zások többéves amplitúdója kisebb, mint a mély kútban. Áttekintve az összes figyelt kút adatát 1967 és 1976 között általános tendenciának lehet tekinteni a mélységi vízszintek 1966 és 1970 közötti emelke­dést, az 1970. évi kulminációt és az 1971-től meg­figyelhető általános vízszintsüllyedést 1974-ig. Az 1974—1976 éveket rendkívül gyors és nagy­méretű vízszintmozgás jellemzi, de az adatok e rendkívüli évek után az első süllyedő tendencia folytatódását ígérik. Azok a megfigyelések, amelyeket a nyomáshul­lámok területi levonulására a többéves ciklusok víz járásgörbéin folytattunk, nem adtak több ada­tot, mint az évi periódusban megfigyelt jellemző pontok vizsgálata. Megfigyelhetők több hónapos eltolódások a sokévi trend fordulópontjaiban, ezek a közvetlen tápláló terület különbségeiből adódnak, esetleg a nagy folyókhoz való közelségből, más­részt a mélységkülönbségekből. így nehéz követ­keztetést levonni belőlük az áramlási irányokra és az áramlási sebességekre. A legrégibb észlelő kutak tízéves adatsora azon­ban igazolja, hogy évről évre rendszeres feltöltődés és fogyás van minden rétegben a vizsgált 1000 m-es mélységhatárig és azt is, hogy ez a feltöltődés éve­ken át fokozódhatik vagy csökkenhet. Mindhogy az éves és többéves nyomásingadozásokban mutat­kozó különbségeket sem a földi árapálynak, sem a légnyomásváltozásoknak számlájára nem lehet írni, azoknak nagyságrendjét fölülmúlják, a be­táplálás évi és sokévi periódusait kell e mozgások­ban látnunk. A nyomáshullámok gyors terjedése a mozgásokat az Alföld medencéjében nagy területen egybehangolja, a nyomáshullámok mögött azonban folyik a lassú tényleges szivárgás a nyomáshullá­moknak megfelelő lüktetésben és folyik a felszín­alatti körmozgás során a felszínalatti víztartók vizének természetes fogyása is, az Alföld mélysík­jainak párologtató felületén. A víznívó emelkedés és csökkenés, ami a szintkülönbségek évi és sok­évi menetében mutatkozik valóságos vízmennyiség növekedés és fogyás és ez a mennyiség arányos a kilengés nagyságával és a hézagtérfogattal. Az egyes vízmolekulák állandó mozgásban vannak, de az utat a peremektől befelé és a mélysíkokból fel­felé nem egyetlen hullámban teszik meg. A mozgás hullámzóan változó sebességű évente is és sokéves periódusokban is. Minden hullámmal beljebb és beljebb kerül a vízmolekula az Alföld mélye felé és felfelé szivárgásra kényszeríti a mélyrétegekben talált vizet. Míg maga is valamelyik nyárral meg­indul felfelé a párologtató felszín felé. A párolgás vo­lumene a száraz-meleg évsorokban nagyobb, a ned­ves hűvösebb évsorokban évente kisebb. Ha a minden kútban, az Alföld minden táján nagyjából egyszerre megemelkedő vízszintek emel­kedési magasságát a hézagtér fogatok ismeretében tájanként és mélységkategóriánként, víztartó ré­tegként számba vesszük, közelítően meghatároz­hatjuk az évi betáplásás mennyiségét. E számításokat az Alföld vízföldtani tájai, fiók­medencéi szerint kell és lehet elvégezni. HA6JUOFLEHHFL 3a POKHMOM NOFL3EMHBIX BOA J(-p Ponau, A. doKmdp zeoAoao-MunepaAoeunecKUX nayK Ha TeppHTopHH BeHrepcKoií HH3MeHH0rni B perHOHax, HaHöojiee Ba>KHbix c TOMKH 3peHHH HX raaporeoJiorH­wecKHX ocoöeHHOCTeü B nepno« c 1966 no 1976 rofl BeH­repcKHM rocyflapcTBeHHbiM TeoJiortmecKHM H HCTHTYTOM Gbijia nocTpoeHa ceTb HaSjuoAaTejibHbix KOnoaueB, co­CTOHINAA M3 56 CKBE>KHH rjiyßnHHoro ßypeHHH. B MecTax, rae peMHi.ie 0TJi0>KeHHH neTBepmMHoro nepno.ua 0TJiH4a­IOTCH OCOÖeHHO ÖOJlbUIOH MOmHOCTbK), SblJlH coopy>KeHbi rpynnbi Ha6;uo,naTejibHbix CKßa>KHH, 3ajio>KeHHbix B 2, -3 H aa>Ke 4 pa3JiMiHbix no rjiyÖHHe BOÄOHOCHMX njiacTax. B HenoTopbix MecTax una cpaBHeHHfl ci<Ba>KHHbi SHJIH 3ajio>KeHbi TaK>Ke B nepBbifl BOÄOHOCHMH r0pn30H. Ca­Mbin rjiyßoKHH HaÖJiiOAaTeJibHbiH Kojioaeij ßbiji npoßypeH B MOHRPAFLE ÄJIH HASJUO^EHHH 3A POKHMOM BO« BOAO­HoeTHoro nJiacTa, 3ajieraiomero na rjiy6nHe 1029— 1056 M. BOJIBIIMHCTBO KOJIOÄUEB BCKPBIBAER BOAOHOCHBIE r0pH30HTbI HeTBepTHHHOrO nepHOfla, HO MHO>KeCTBO KO­jiojmeB npoSy^eHO H B njiacTax BepxHero naHHOHa AJIH HaöJuofleHHH 3a n3MeHeHH3MH Hanopa B STHX njiacTax. XapaKTepHOCTbK) BeHrepcKoií HH3MCHHOCTH HBJIÍIETCH TO, HTO 3flecb Ha OIJHHAKOBBIX rjiyöHHax BCTPEMAIOTCH BOÁM C pa3JiMMH0H TeiwnepaTypoíí n HanopoM. Hapafly c H3iwe­HeHHHMH 3THX XapaKTepHCTHK B r0pH30HTaJIbH0M Ha­npaBJieHHH, Ha6juo .ua IOTCH H3MeHenn5i Hanopa n TeMne­paTypw, TaioKe H no BepTHKaJibHOMy pa3pe3y. 3TH H3Me­HeHHH CBH3aHbi c pa3JiniHHMH B cnTpyKType, pejibe())e H REOJIONMECKOM COCTOÍIHHH TeppHTopnn (pnc. 3). HaöJiiOAeHna 6bijiH Haia™ B 1967 ro^Y na 9 HaSjuoaa­TejibHbix KOJiOAuax, HX WHCJIO H3 ROFLA B RÓ« YBEJIHHHBA­jiocb Ha 3—4 eflHHHi^bi. 3aiwepbi npoBO/injiHCb pa3 B He­AeJibK) H orpaHHHHBajiHCb HaöjuoAeHHíiMH 3A TeívfnepaTy­poií B03Ayxa, axMoc({»epeHbiM aaBJieHneM n ypoBHeM CTOÍI­HHJI BOAH B Kojioflue. HaHHHan c 1974 roaa, Ha HeKOTO­pbix Kojio/wax ycraHaBJiHBaioTCH caMonncijbi. B 1976

Next

/
Thumbnails
Contents