Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése

58 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Rónai A.: Az alföldi mélységi vízfigyelés mellett és a talajvízjárás előre jelzését is ezekre az adatokra alapozták. A mélységi víztartókban most volt alkalom megfigyelni az évszakos vízjáték jelenségét. Eszerint a különböző — és többször igen nagy — mélységekben a vízjáték ugyanolyan évszakos járást mutat, mint a felszínközeli talajvízjáték. Ezt a vízjárást a helyi csapadék- és olvadási viszonyokkal nem lehet magyarázni, hiszen a víztartó rétegek néha 800—-1000 m mélységben vannak és számtalan vízzáró réteg választja el őket a felszíntől. Időben anynyira egyező a vízszintemelkedés minden mélységben, hogy a felszíni csapadék lefelé szivárgásával — minthogy az nagyon lassú folyamat — nem lehet magyarázni. A mélységi vizek évszakos járását legpontosabban az automata íróműszerekkel felszerelt kutakon lehet megfigyelni. Ilyen folyamatos íróműszer regisztrálta 1976-ban a vízszintváltozásokat a Duna— Tisza közötti hátsági homokterületen (Kecskemét, Nyárlőrinc), a Tiszavölgyben (Csongrád) és a Tiszántúl síkságán (Szarvas). A 9. ábra Kecskemét 3 kútjának 1976. évi vízjárását mutatja be. Itt a hátság domborzatilag kiemelkedő homoktérületén a 192 m, 316 m, 525 m mély kutakban azonos tendenciájú szint változások mutatkoztak. A vízállás maximumai tavasszal, minimumai ősszel jelentkeztek. Eltérések annyiban adódtak, hogy a legmélyebb kútban a vízállás maximuma januárban volt és onnan kezdődött a süllyedés, a középmély kútban januárban maximum volt, de az megmaradt április végéig s csak akkor indult a süllyedés. A legsekélyebb kútban a maximum április—májusra tolódott és a süllyedés május közepén indult. A két mélyebb kútban a rétegek telítődése már januárban bekövetkezett, a legsekélyebb kútban (192 m) azonban a töltődés télen és tavasszal tovább folyt és április végére, május elejére fejeződött be. A természetes vízfogyás párhuzamosan haladt a kutakban, de a fordulópont a sekély kútban október közepén volt,- onnan indult újra a feltöltődés, a két mélyebb kútban egy hónappal később november közepén. Mindhárom kút vízszintje a terep alatt van és a mélyebbé mélyebben. Ez a negatív nyomáshelyzet a homokhátság kiemelkedő részeire jellemző. Az évszakos vízjáték amplitúdója legnagyobb a legfelső réteg kútjában, legkisebb a legmélyebb rétegben (73 cm, 37 cm, 36 cm). Ez a helyzet kizárólag a hátság domborzatilag kiemelt területére jellemző. Az Alföld síksági kútjaiban a vízjáték nagysága a mélység felé nő. Nyárlőrincen, a Hátság keleti szélén már változik a helyzet. A legmélyebb kútban 1976-ban 65 cm-es vízjátékot mértek, a középsőben 52 cm-est, Nyárlőrincen kivételesen talajvízkutat is létesítettek, hogy a mélységi vízjárást a talajvízjárással közvetlenül összehasonlítani lehessen. A talaj vízkútra a helyszíni párolgás — természetesen — legnagyobb mértékben hat, ezért a vízjáték ebben kútban a legnagyobb (81 cm), (10. ábra). Időben a két-két nyárlőrinci és kécskeméti hasonló mélységű kút vízjárása eléggé megegyezik. Maximumuk télen, ill. tavasszal van, minimumuk október—novemberben. Az őszi újratöltődés itt is — mint Kecskeméten —- a mély kutakban később indul (november végén) a talajvízkútban szeptember közepén. Ez nem jelenti a felülről táplálást, hiszen a talajvízréteg és a két mélységi vízadó réteg között 370, ill, 570 m mélységkülönbség van számtalan közbeiktatódó vízzáró réteggel. Az ismert szivárgási sebességek mellett e rétegeken át a víz az utat több éven keresztül tehetné csak meg. Függőleges irányban különböző áteresztőképességű rétegeken át a nyomásimpulzus terjedésének sebességére nincsenek adataink. A légnyomásváltozás okozta hullámok időben pontosan azonosan jelentkeznek mindkét görbén. A talajvízgörbén ezek a hullámok elmosódnak. A két mélységi kút vízadó rétege szemnagyságra hasonló, amit mutat fajlagos vízhozamuk közeli értéke 42 l/p/m és 36 l/p/m. Mindkét vízadó réteg fölött 15—20 jelentős vastagságú vízzáró, ill. vízrekesztő réteg helyzkedik el. A 11. ábra Csongrád két kútjának vízjárását ábrázolja 1976-ban. Csongrádon 1200 m mélységig 4 kutat építettek ki, de csak kettőn helyeztek el író mércét. A görbék csak március hónapban indulnak, mert az észlelés a felszín fölé emelkedő 16 m-es csövekben történik, amelyekből télen a. fagyás ellen védekezően le kell engedni a vizet. A két kút vízjárása minden évben teljesen megegyezik és nagy vonalakban hű mása a kecskeméti és nyárlőrinci kutakénak. Maximumuk áprilisban van, minimumuk novemberben. A vízjáték amplitúdója azonban itt már határozottan a mélyebb kútnál nagyobb, ami a tiszai síkság kútjaira 200—300 m-nél nagyobb mélység alatt mindenütt jellemző. (1976ban Csongrád 1056 m mély kútjának vízszintje 77 cm-t ingadozott, a 445 m mélységűé 49 cm-t.) Mi fogyasztja a csongrádi 1056 m mély kút vizét áprilistól novembetig, mikor a kútból nem termelnek vizet és a közelben nincs termelő kút. Talajvízkútnál egyszerű a felelet: a párolgás. Ez a felelet itt is. A talaj vízből való párolgás nyomáscsökkenést idéz elő a talaj víztartó rétegben. Az alatta fekvő rétegekből nagyobb nyomás alól a víz felfelé szivárog pótlandó a párolgással megfogyott talajvizet. Az így felfelé mozgó víz helyébe még mélyebbről még nagyobb nyomás alól szivárgás indul és nemcsak a vízvezető, de a víztartó, un. vízzáró rétegeken át is. Ez a felfelé mozgás nagy mélységből a felszínig mindenütt jelentkezik, ahol az Alföldön lefelé növekvő, tehát pozitív nyomásgradiens van. A negatív nyomásgradienst mutató területeken a vízvezető réteglejtőkön nem a víz, hanem a nyomáshullám érkezik le időben eléggé egyszerre a mélyebb szintekbe. A szivárgás maga sokkal lassúbb folyamat, de szintén lökésszerűen gyorsul vagy lassul a beszivárgási területeken változó telítődés, tehát a nyomómagasság évszakos és többéves változásaival. A felfelé irányuló mozgás természetét még nem ismerjük eléggé, mert itt az oldalirányú nyomáshullámok és a felfelé irányuló szivárgás hatása nem választható el egymástól. A rétegekben lefelé és felfelé tartó vízmozgás része az egész magyar medence vízkörzésének. A hegyperemeken és kiemelt dombokon lefelé szivárog a