Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Estók B.–dr. Andrik P.–dr. Csépay F: Hygiénés bakteriológiai vizsgálatok a Tiszán 1974–1976 között
568 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. i Higiénés bakteriológiai vizsgálatok a Tiszán 1974-1976 között 1 ES TÓ K BERTALAN* — DR. ANDRIK PÉTE R" — DU. CSÉP AY PEREN C»** A Tisza — II. Vízlépcső megépülésével elkezdődik a folyó komplex vízhasznosítása a Közép-Tisza-völgyben. A kiskörei tározó — a tározótér teljes feltöltése után — hazánk legnagyobb mesterséges tava lesz, s a mezőgazdasági vízigények kielégítése mellett ipari- és ivóvízellátási, árvízvédelmi, közlekedési ós üdülési célú hasznosításra is alkalmassá válik. A duzzasztás következtében várható a Tisza vízminőségének megváltozása a tározótérben. Számolnunk kell az új mesterséges környezet létrehozta biológiai és vegyi módosulásokkal, az időjárási tényezőkre (hőmérséklet, csapadék stb.) új módon válaszoló állóvízi életközösség kialakulásával ós jelenségeivel. Másrészt a területrendezés, partvédelem, közlekedés, műszaki vizsgálatok, szennyvíz és szemételhelyezés, üdülés és vízisportok, vagyis az emberi beavatkozás a tározott víz további ós folyamatos átalakulását idézheti elő. Minthogy a többcélú vízhasználat az eddigieknél magasabb igényeket támaszt a vízminőséggel szemben, szükségessé vált a Tisza rendszeres és sokirányú vizsgálata, mely magában foglalja a víz hidrobiológiái, kémiai, toxikológiai, halászatbiológiai és egészségügyi ellenőrzését is. A vizsgálati eredmények, a tározott víz alapállapotának és változási tendenciájának meghatározása mellett segítséget nyújtanak a folyót érő szennyeződés mértékének ós eredetének megállapításához, a víz felhasználhatóságának elbírálásához, s egészében a Tisza ós a kiskörei tározó vízminőségszabályozásának gyakorlati kérdéseihez. Míg a Tisza mikrobiológiai ós vegyi viszonyaival foglalkozó közlemények gazdag gyűjteménye itt hely hiányában fel sem sorolható, addig lényegesen kevesebb a higiénés — kiemelten bakteriológiai — vizsgálatokról értesítő munkák száma. A felszabadulás után higiénés szempontból először Papp ós mtsai [1] ismertették a Tisza szennyeződéseit, majd Papp [2, 3, 4, 5] minősítette a Tiszát és mellékvizeit. 1950—60-as évek között, bakteriológiai szempontból a Tisza még „tiszta" (I. osztályú) vízfolyás volt [2], ettől rosszabb vízminőség csak rövidebb szakaszokon, mint a Lónyay csatorna, a Sajó torkolat, Tiszafüred és Szolnok alatt fordult elő. Szeged térségében már 1959— 61 között emelkedett a bakteriális szennyezettség, a városi szennyvízcsatornák alatt a Tisza vize III. osztályúvá vált [6]. 1971—72 években Deák és Schiefner [7, 8] — érzékenyebb ós kiterjedtebb vizsgálatok segítségével — kimutatta, hogy a Tisza bakteriológiai minősége 1960 óta egy osztállyal romlott, másodosztályú lett, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a folyó vize kórokozókkal terhelt. A vízminőség romlása, sőt a Tisza-víz toxikus volta tisztítási nehézséget jelent a szolnoki felszíni vízmű számára [9, 10]. A Tisza Borsod megyei szakaszán a bakteriológiai mutatók II— III. osztályú felszíni vizet jeleztek, a víz Salmonella pozitivitása 33%-os volt [11]. 1974 évtől kezdődően a kiskörei tározó és a tározó feletti és alatti Tisza-szakasz által területileg érintett Közegészségügyi—Járványügyi Állomások és az Országos Közegészségügyi Intézet közös munkaprogram keretében, összehangolt, komplex higiénés vizsgálatokat kezdett a Tiszán. A munka részeredményeit 1976-ban ismertettük [12 ]. Jelen közleményben az 1974—1976-os években végzett bakteriológiai vizsgálatokról adunk rövid ismertetést. * Heves megyei KÖJÁL, Eger. Borsod megyei KÖJÁL, Miskolc. * Szolnok megyei KÖJÁL, Szolnok. Anyag és módszer 1974—1976 években a Borsod, Heves és Szolnok megyei KÖJÁL a Tisza Cigándtól Tiszaugig terjedő, kb. 330 km hosszú szakaszán kitűzött 19 mintavételi pontról 358 mintát vett bakteriológiai vizsgálat céljára. Tokaj, Leninváros, Tiszafüred, Kisköre és Szolnok mintavételi helyein a folyó keresztszelvényét vizsgáltuk, egyébként a mintákat a többi mintavételi helyen sodorvonalból vettük. A mintavétel időpontját úgy választottuk meg, hogy az egyes mintavételi helyeken közel azonos víztestet vizsgálhassunk. A vízmintákat a három KÖJÁL laboratóriumában dolgoztuk fel. Felszfni vizekre érvényes bakteriológiai vizsgáló módszerek hiányában az ivóvíz és szennyvízvizsgálati eljárások módosításával kialakított feldolgozási technikát alkalmaztuk. Mivel a coliformszám meghatározását a három intézmény nem egységes módszerrel végezte, ezen eredményeket a hossz-szelvény minősítése során nem értékeljük, csupán a vízhozam összefüggésében utalunk rájuk. A 37 °C-on növő baktériumszámot lemezöntéssel, a fekális Streptococcus számot Slanetz-agaron határoztuk meg. Salmonellák vizsgálatához az Ivóvíz Szabvány [13] előírásait használtuk. Egyéb, itt nem közölt vizsgálatokkal együtt összesen 2417 bakteriológiai elemzést végeztünk el. A mintavételi területet az 1. ábrán mutatjuk be. (A rajzon a Kiskörei tározót végleges formájában tüntettük fel.) ** *** 1. ábra. A Tisza vizsgált területe a mintavételi pontokkal Abb. 1. Theiss-Vntersuchungsgebiet mit den Probenahmestellen
