Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

12. szám - Aujeszky G.–dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízbeszerzési lehetőségek Füzesabony–Mezőkövesd térségében

560 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. •lujeszky G.—dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízbeszerzés Vas és mangánmennyisége a legtöbb fúrásban a megengedett határérték alatt volt. A szerves szennyeződésre utaló komponensek mennyiségi eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy azok is kedvezőek, a legtöbb fúrásban. A szennyeződésre utaló N0

3 komponens csak két fúrásban haladta meg a 30 mg/l határértéket. Az eredmények alapján összegezve megállapítható, hogy az 1. sz. terület víznyerés szempontjából általánosságban — jelenleg — megfelelő. II. Füzesabony—Szihalom—Maklár közötti terület. A lehatárolt területen mélyített fúrások, valamint a meglevő ásott kutak vizeinek vizsgálati eredményei szerint a vízösszetétel közepes sótartalmat (400—800 mg/l) és keménységet (18—30 nkf) mutat. A magasabb keménységű víz Maklár község alatti területrészen mutatkozott, a Rimapatak mellettiek pedig a legalacsonyabb értékekkel hívták fel a figyelmet. Ez az alacsonyabb keménységi érték azonban összefüggésben van azzal a megfigyelt hidrológiai jelenséggel, hogy e területrészen a patak vize táplálja a víztartó kavicsos réteget és ennek köszönhető, hogy e patak mentén érvényesül annak lágyabb vizének hatása. Ugyanakkor a vízműtelepítés szempontjából kifogásolható szennyező komponenseket, amelyeket a Rima vize tartalmaz, a kavicsos réteg vizében a vizsgálatok nem mutattak ki, tehát lényegében a parti szűrésű kutaknál tapasztaltaknak megfelelően a réteg ezeket kiszűri. A területen a vas és a mangánion mennyisége minimális, ezért felhasználás előtt a vizet sem vas, sem pedig mangántalanítani nem kell. A feltárt II. sz. terület, amely kb. 22 km

2 nagyságú és jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll, az elvégzett vízvegyvizsgálatokon belül a N0

3tartalom alapján két területegységre bontható. A Ny-i területrészen a nitrát mennyisége meghaladja a legtöbb próbakút vizében a megengedett 30 mg/l-es határértéket. Ezért ennek igénybevétele problematikus, míg a K-i résznél a nitrátértékek már kedvezőek (30 mg/l alatt vannak), ezért ennek felhasználása nem ütközik nehézségekbe. Miután a területen szennyező objektumok nincsenek, a nitrátszennyeződést a felszínközeli vizekben az erőteljes műtrágyázással lehet indokolni. III. sz. Füzesabony—Besenyőtelek—Mezőtárkány— Mezőszemere—Szihalom közötti terület A területrészen végzett vizsgálatok eredményei szerint a felszínközeli kavicsos réteg vize közepes sótartalmú és keménységű. A bepárlási maradék 500—650 mg/l, a keménység 26—33 nkf. között változott. Itt is a kloridion mennyisége csekély és a szulfátion értéke sem haladta meg a 150 mg/l értéket. A terület túlnyomó részén a szerves szennyeződésre utaló komponensek értéke kedvezőnek mutatkozott. A nitrátion csak a községek közelébe mélyített fúrások vizeiben volt nagyobb mennyiségben jelen. A vas- és mangántartalom csak a területrész D-i részén volt magasabb a megengedettnél, amely rétegeredetűnek minősíthető. A mangánértékek rendkívül szórt eredményeket adtak. Általában 0,4—1,8 mg/l értékek között változott a mangán mennyisége a vízben. Tehát a vizsgálatok alapján a III. sz. terület vize vízkémiailag általában megfelelő, azonban legkedvezőbbnek ítélhető ezen belül Füzesabony—Szihalom közötti vonaltól D-re kb. 1—-2 km-re levő területrész. IV. sz. Szihalom—Mezőkövesdtől D-re levő kutatási terület Ez a vizsgált terület a Miskolci műúttól D-re terül el, mezőgazdasági művelés alatt áll, és a hidrológiai vizsgálatok szerint nagy részben elkülönül az előzőekben ismertetett területektől. A vizsgálati adatok szerint a terület felszínközeli kavicsrétegének vízminősége, kivéve a Kánya-patak mentén húzódó területsávot, megközelítően azonos. A bepárlási maradék 450—750 mg/l között, a keménység 22—24 nkf között változott. A kloridés szulfátionok mennyisége is megegyezett az előzőekben tárgyaltakkal. A vas- és mangántartalom is minimális értékben volt kimutatható a vizekben. Mezőkövesdtől D-re a Kánya-patak mentén telepített fúrásokban mindenütt a vizsgálatok magas szerves szennyezettséget mutattak ki (5. ábra), amelyet feltételezhetően a város szennyező hatására lehet visszavezetni. A többi területrész a szerves szennyezettségi értékek szerint már kedvező, még a nitrát sem éri el a 30 mg/l értéket, mert átlagban 10—20 mg/l mennyiségben volt csak jelen a vizekben, ezért úgy ítélhető, hogy ez a területrész vízkémiai adottságok alapján vízkivételre alkalmas. A vízvegyvizsgálati eredményeket öszszefoglalva megállapítható, hogy a vizsgálatba vont terület legnagyobb részén a felszínközeli víztartó rétegből kitermelhető víz jelenleg ivóvízminőségű, vízműtelepítésre alkalmas. A vizsgálatok azonban azt is kimutatták, hogy miután a terület legnagyobb része mezőgazdasági művelés alatt áll, és a víztartó kavicsréteget takaró fedőréteg kis vastagságú és félig vízáteresztő, olyan vegyi szennyeződésekkel lehet számolni, amelyek a vízben jól oldódnak (pl. műtrágyák), ezért megfelelő hatékony intézkedések meghozatala szükséges abban az esetben, ha döntés születik a megkutatott terület vizének hasznosítására vonatkozóan. 5. Összefoglalás Eger város és a tervezett Bükki Energetikai Kombinát ivóvízellátása érdekében — az OVH, ÉVIZIG, Heves megyei Tanács által előzetesen elfogadott program alapján — a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat vízkutatást végzett Füzesabony— Mezőkövesd térségében 1974—76-ban. A vízkutatás során közel 100 km

2-nyi területen (1. ábra) 138 db átlagosan 20 m mély fúrás mélyült a felszínközeli homokos kavics vízadó összlet feltárása érdekében. A fúrások próbakutakká lettek kiképezve, a szivattyúzott vizek helyszíni vízminőségi