Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Dr. Dobolyi E.–Horváth L.: Légkörből közvetlenül a Balatonba jutó szervetlen növényi tápanyag mennyiségének (P, N) vizsgálata
Dr. Dobolyi E.—Horváth L.: Légkörből közvetlenül Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. 549 rozni. A nitrogénterhelés számításánál ezért ezt a növelő tényezőt célszerű figyelembe venni. Az ammónia légköri koncentrációja közvetlenül nem szennyezett levegőben kontinentális helyeken, talajszinten 4—20 /«g/m 3 [8, 9], az átlagos ammónium-koncentráció a levegőben pedig kb. 1 /ig/m 3 [9], A csapadék nitráttartalmát a nitrogén-dioxid hatásával lehet magyarázni [9]. Az N0 2 ugyanis a légkörben átalakul a következő bruttó reakció szerint: 3N0 2+H 20 = 2HN0 3 + NO, a keletkezett HN0 3 heterogén kondenzációval aerosolt képez, amely a csapadékkal kimosódik. Az átlagos légköri N0 3-koncentráció kb. 0,2/ig/m 3. Az ammónia és a nitrogén-dioxid talajból ered. Az ammónia koncentrációja főleg a talaj közelében meleg napokon nagyobb [10]. Az ammónia a szerves anyagok bomlásakor keletkezik a talajban. Ez a bomlás nyáron, meleg napokon igen intenzív, és ez okozza a légköri ammónia, és a csapadékvíz ammóniumtartalmának nyári maximumát. Antropogén NH 3 szennyeződéssel csak lokális mértékben kell számolni. A talajból felszabaduló NH 3-gáz száraz depozícióval és csapadék általi kimosódással kerül vissza a talajba (a talaj, pH-jától függően, ammónianyelő is lehet), vagy a szabad vízfelszín nyeli el. A légkörből való kikerülés másik módja az aerosol részecskék száraz ülepedése és kimosódása. Az aerosol részecskék vízben oldódó része nagyrészt ammónium-szulfátból áll, és a felületükön is tartalmaznak adszorbeálódott ammóniagázt. A nitrogén-dioxid forrása szintén a bioszféra, amely anaerob feltételek között a nitrogénvegyületekből HN0 2-t hoz létre [11]. A salétromos-savból NO szabadul fel. A nitrogén-monoxid a levegőben nitrogén-dioxiddá alakul, és bár az átalakulás teljes (az NO egyensúlyi koncentrációja igen kicsi a légköri feltételek között), igen lassú. Emiatt az NO és az N0 2 légköri koncentrációja összemérhető [12, 13], ami alátámasztja azt az elméletet, miszerint a levegőszennyező forrásokból elsősorban NO kerül a levegőbe. A szárazföldi koncentrációk átlagai NO = 2 (ug/m 3, N0 2=4 /tg/m 3 [9], A nitrogén-monoxidnak nincs jelentős megkötője a nitrogén-dioxid viszont hasonlóképpen kerül ki a légkörből, mint az ammónia. Legjelentősebb az N0 2-gáz depozíciója, és a nitráttartalmú aerosolok száraz ülepedése és kimosódása. Az N0 2 antropogén szennyeződés hatására is a légkörbe kerülhet, főleg a tüzelő- és üzemanyagok égésekor. A nitrogénvegyületek légköri koncentrációit valószínűleg a balatonfűzfői és a távolabbi nitrokémiai üzemek által kibocsátott szennyeződés is befolyásolja, a 3. ábra szerint a fűzfői, ill. a környékbeli N-terhelések a legnagyobbak. Az ammónium és a nitrát nyári maximuma a megnövekedett biológiai aktivitással, a műtrágyázás hatásával magyarázható. Az összes nitrogénterhelés éves balatoni átlaga vizsgálataink szerint 17,6 kg/ha/év, ami jól egyezik egy korábbi, Magyarországon végzett vizsgálat 14,6 kg/ha/év eredményével [4]. A 17,6 kg/ha/év 3. ábra. összes nitrogénterhelés (kg N/ha/év) Puc. 3. CyMMapHaH naipy3ica a3omoM Ke/ea/eod Abb. 3. Gesamte Stickstoffbelastung ( kg N /ha/Jahr) érték azonban még nem tartalmazza az ammónia és a nitrogén-dioxidok szabad vízfelszín általi abszorpcióját. 2.2.2. Foszforvegyületek. A növényi tápanyagterhelés szempontjából a foszforvegyületeknek nagyobb a jelentőségük a nitrogénvegyületekkel szemben, ugyanis előbbiek jóval kisebb koncentrációjának a természetben, így a növények fejlődése szempontjából meghatározó a szerepük. A légkör és a csapadékvíz foszfortartalmára, valamint a foszfor légköri körforgalmára vonatkozólag kevés adat található az irodalomban. Mivel a foszfornak nincs stabil gázhalmazállapotú vegyülete, csak az aerosol részecskékhez kapcsolódva fordul elő a légkörben. A foszfor tartózkodási ideje ezért nagymértékben a részecskék tartózkodási idejétől függ. A foszfornak több légköri forrása van, ezek a következők: — talajeredetű por, — szerves anyagok égése, — ipari objektumok füstje, — édesvizek és óceánok felszíne. Fentiek közül a talajeredetű por és az óceáni „spray" a két fő légköri foszforforrás [14], A foszfor kikerülése a részecskék száraz ülepedése és kimosódása által történik. Iii gier. [15] szerint a csapadékvíz foszfortartalma átlagosan 0,01— 0,10 mg/l. A foszforterhelés üdén és Ahl [16] szerint 0,27 kg/ha. év, míg Rigler [15] szerint különböző helyeken végzett vizsgálatok alapján 0,70 kg/ha. év. Hazai környezetben, a tengerektől és az óceánoktól való nagy távolság miatt elsősorban a talajeredetű foszfor-szennyeződéssel kell számolni. A szél által a légkörbe került por, mint aerosol részecske, a méretétől függően távolabbi helyeken is éreztetheti hatását. A tartózkodási idő ugyanis függ a részecskék méretétől, azzal fordítottan arányos. A műtrágya-felhasználás növekedése minden bizonnyal kihat a foszforvegyületek légköri koncentrációjára is. A csapadékban levő foszforvegyületek koncentrációinak és felületi terhelésének átlagértékeit a 3. táblázatban, ill. a 4. ábrán mutatjuk be. Az ortofoszfát légkörből való kikerülésének nagy része száraz ülepedés formájában történik.
