Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Dr. Dobolyi E.–Horváth L.: Légkörből közvetlenül a Balatonba jutó szervetlen növényi tápanyag mennyiségének (P, N) vizsgálata
547 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. i Légkörből közvetlenül a Balatonba jutó szervetlen növényi tápanyag mennyiségének (P,N) vizsgálata DB. DOBOLYI ELEMÉR* — EOEVÍIH LÁSZLÓ** 1. Előzmények A vizek eutrofizálódása, szervetlen növényi tápanyag dúsulása következtében jelentkező mértéktelen vízi növény (alga, hinár) szaporodás elleni küzdelem első és egyik legfontosabb lépése annak megállapítása, hogy milyen forrásokból és mennyi tápanyag jut az adott állóvízbe, tóba vagy tározóba. Hazánkban az eutrofizálódás elleni küzdelem a Balatonra, illetve a Balaton vízgyűjtő területére koncentrálódik. Az ezzel kapcsolatos kutatásokban számos intézmény és kutatóhely évek óta jelentős munkát végez. A Balaton térsége három Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A Középdunántúli, a Nyugatdunántúli és a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóságok feladata a rendszeres hidrológiai és vízminőségi adatgyűjtés és feldolgozás végzése a Balaton térségében. A Vízügyi Igazgatóságok 1975-ig meglevő adataiból, valamint a VITUKI saját méréseiből készített Jolánkai és Dobolyi [1] átfogó terhelési táblázatot, majd ezt pontosabbá tette Jolánkai [2] az 1976. évi adatokkal. Ezek az összesítő táblázatok nem tartalmazzák, illetve külföldi irodalmi adatok alapján csupán durva becslés alapján ismertetik a csapadék által közvetlenül a Balatonba jutó növényi tápanyag mennyiségét. A becslések elkerülése céljából, hogy konkrét mérési eredményeink legyenek, VITUKI megbízta a Központi Légkörfizikai Intézetet, hogy a Balaton körül, illetve a VITUKI vízminőségi mintaterületén a Tetves-patak vízgyűjtőjén telepítsen csapadékmérő, illetve gyűjtő állomásokat és a havonta összegyűjtött csapadékminta felhasználásával végezzen méréseket ós analitikai vizsgálatokat a csapadékkal a Balatonba jutó nitrogén és foszfor vegyületek mennyiségére. A csapadék-kémiai vizsgálatoknál szokásos analitikai vizsgálatokat elvégezték pl. a pH, vezetőképesség, klorid, szulfát, nátrium, kálcium stb. ion). Az alábbiakban csak az eutrofizálódás szempontjából fontos foszfor, illetve nitrogén vegyületek vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A csapadékkémiai vizsgálatok hazánkban nem újak, Mészáros már 1966-ban jelentetett meg tanulmányt [3] a légköri kalcium vegyületek eredetéről és összetételéről. 1971-ben Kozák és Mészáros számol be a magyarországi csapadékvizek kémiai összetételéről és mezőgazdasági jelentőségéről [4], A cikk jó áttekintést ad nemzetközi irodalmi adatok alapján a csapadékvíz kémiai összetételéről, továbbá bemutatja Magyarország 8 mintavételi helyén 3 éven keresztül mért ós vizsgált csapadék elemzési adatait. 1973-ban Mészáros újabb cikkben [5] foglalta össze Magyarország, illetve KözépEurópa országainak csapadékvíz elemzési adatait. Végül megemlítjük azt a szakirodalmi összeállítást, amelyet László készített a levegőszennyezés vízminőségre gyakorolt hatásáról [6], 2. Az elvégzett vizsgálatok 2.1. A mérőhálózat és a mintavétel 1976 márciusában a Balaton körül 7 csapadékgyűjtő állomást létesítettünk a következő helyeken (1. ábra): Siófok, Balatonszéplak-alsó, Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat, * VITUKI III., Vízminősógvédelmi Intézet, Budapest. ** OMSZ Központi Légkörfizikai Intézet, Budapest. Balatonszemes, VITUKI kutatóállomás, Gamás, Vadé puszta 33., Fonyód, Szabadság u. 2., Keszthely, Meteorológiai Obszervatórium, Tihany, Geofizikai Obszervatórium, Balatonfűzfő, Sallai u. 10. 1. ábra. A csapadékmérő és -gyűjtő állomások elhelyezkedése Puc. 7. Pacno/ioMcenue ocaÖKOMepiibix cmaHifuü Abb. 1. Anordnung der Niederschlag Mess- und Sammelstationen A havi csapadék-mintavétel egy éven keresztül 1976 áprilisától 1977 márciusáig folyt. A mintavételt egy 1 méter magasságban elhelyezett, erre a célra átalakított csapadékmérővel végeztük. A csapadék egy kb. 18 cm átmérőjű polipropilén tölcséren keresztül egy kb. 1 liter űrtartalmú polipropilén palackba folyt. A téli hónapokban a hó gyűjtésére a mintavevő nem volt alkalmas, ekkor egy kb. 40 cm átmérőjű, 1 méter magasságban elhelyezett polietilén edényt használtunk. A lehullott csapadék mérése céljából a mintavevők mellé szabvány csapadék mérőket is elhelyeztünk. Az észlelő a mintát egy polietilén kannában gyűjtötte. Hó vége után a homogenizált mintából 1 liter került a központi laboratóriumba. A tárolt minta algásodása ellen, amely főleg a meleg hónapokban fordul elő, a nemzetközi csapadékkémiai hálózatban jól bevált toluol adagolásával védekeztünk [7], Ennek igen kis mennyisége már akadályozta az algaképződést. Mivel a mintavétel nyitott edényekkel történt, az értékek az aerosol-részecskék száraz ülepedésének hatását is tartalmazzák, ez a növényi tápanyagterhelés megállapításához szükséges is. Valószínű azonban, hogy a talajeredetű por hatása más a tó fölött, mint a part közelében elhelyezett állomások esetében. Ezt a hatást a tavon elhelyezett csapadékgyűjtők segítségével lehetne megállapítani.
